A nagy esküvő téma #1 - Bevezető

Hogy milyen apropóból írok az esküvőről? Még mielőtt a család felkapná a fejét, még nem a sajátunkkal kapcsolatban írok :) Az ötletet egy plakát adta, miszerint január 19-20-án ismét megrendezésre kerül az Árkádban az Esküvő Kiállítás. Újra elözönlik az épületet a leendő menyasszonyok vagy inkább menyasszörnyek, egymást érik a kiállítók, susognak a tüllök, csinosabbnál csinosabb hölgyemények mutatják be, hogy mi az idei sikk. Bevallom, hogy én még sosem vettem részt ilyenen, így nem is igazán érzem át az ottani légkör milyenségét. Egyszer, ha végre eljön a Mi időnk, ellátogatok, hogy felmérjem a terepet, ötletet merítsek, szert tegyek hasznosabbnál hasznosabb tanácsokra és ajánlatokra. Majd. Egyszer.

Mivel nem vagyok esküvőszervező, így profi tanácsokkal sem szolgálhatok, ehhez jobb, ha szakértő segítségét veszitek igénybe :) Én csak annyit tehetek, hogy leírom azt, amit én tudok és megmutatom, hogy nekem mik tetszenek, én hogy képzelem el a Mi nagy napunkat, hátha valaki mást is inspirálnak. A bejegyzések alatt kommentekben szabadon mehet az ötletelés, akár olyanoktól is, akik már túl vannak az esküvőn és olyanoktól is, akik még előtte vannak. :)

Segítségül egyébként Rátkai Tímea: Esküvő lépésről-lépésre c. könyvét vettem, sok hasznos infó van benne az eljegyzéstől a nagy napig.

Ő-vel 4 éve (Anyááám, de régen!!!) jegyeztük el egymást - kicsit sem csöpögősen – február 14-én. Még mindig élénken él bennem  az emlék :)  Kezdődött azzal, hogy előtte egy nappal megharagudtam Rá, mert azt mondta, hogy nem tud lejönni, mert dolgoznia kell. Mit ne mondjak, rosszul esett. Aztán másnap felhívott telefonon, hogy mi újság van, merre vagyok, mit csinálok. Én mit sem sejtve elmondtam neki, hogy otthon vagyok, tanulok. Még beszéltünk pár percet, aztán megegyeztünk, hogy még este beszélünk , s elbúcsúztunk. Én ennyivel le is tudtam a dolgot, ismét elmerültem a tudományban. Kis idő múlva csengettek, de nem én mentem ajtót nyitni, a radiátoron kuporogva melegedtem. Pár perc múlva belépett az ajtón Ő én pedig a meglepettségtől és az örömtől majd’ leestem.

/Ezért is szeretem annyira, mindig is jó volt a meglepikben :)/

Este étterembe mentünk vacsorázni, ahol elment az áram, így akaratunkon kívül egy romantikus, gyertyafényes vacsit költhettünk el, s hogy a dolog még szebb (és csöpögősebb) legyen, úton hazafelé még a hó is elkezdett nagy pelyhekben szállingózni. Miután hazaértünk, a lakás egy-egy részén kis cetlik voltak elhelyezve, amit ha összeillesztettem, egy gyönyörű verssé állt össze. Gyakorlatilag már itt végem volt, hiszen nem számítottam semmi ilyenre, annak ellenére, hogy Valentin nap volt. Benyitva a szobámba, még nagyobb volt a hatás, az ágy tele rózsaszirmokkal, a szobában rengeteg mécses világított.

(A meglepiben egyébként hugom keze is bőven benne volt, hiszen ő készítette elő a terepet, az ő műve volt a vers és a szoba feldíszítése is, de Ő volt az ötletgazda :))

A meghatódottságtól megszólalni sem tudtam, s Ő ezt használta ki. Letérdelt és ünnepélyesen megkérte a kezem. Hogy mit mondott, arra egyáltalán nem emlékeztem, a „sokktól” szinte nem is hallottam, csak a legfontosabbat, A KÉRDÉST. :)) A választ gondolom sejti már mindenki, azonnal, habozás nélkül igent mondtam. Anyáék szinte fel sem fogták, amikor mutattam nekik a gyűrűt, hiszen Ő nem kért el tőlük (pedig ez úgy lenne szokás). De nálunk amúgy sem normálisan mennek a dolgok, a hivatalos eljegyzésre július 18-án került sor, ekkor lejöttek Ő keresztszülei, testvére és unokatestvére, hogy egy családias ebéd keretében ismét felhúzzuk egymás ujjára a gyűrűt.

Hát ez volt a Mi kis történetünk, ez történt 4 éve. Boldogságunk azóta is töretlen, az esküvő halogatásának „csupán csak” anyagi akadálya van (mindig azok a piszkos anyagiak). Elképzelés már van az esküvőnkkel kapcsolatban – kettő is -, van A és van B.

„A” verzió (ezzel kalkulálok): szabadtéri lagzi, vidéken vagy legalábbis Győr közelében. Szalmabálákkal, raklapokra kihelyezett párnákkal, sátorral, svédasztallal, lampionokkal, mécsesekkel, fáklyákkal.

„B” verzió: éttermi lagzi pincérekkel, menüvel.

Ami közös a kettőben, az az élő zenekar. Nem szeretném rábízni egy DJ-re az egészet, meghibásodhat a technika, tönkremegy a lemez, stb, stb.

Bevezetésnek legyen elég ennyi, a többi elképzelésemet a többi bejegyzésben (merthogy ezzel a bejegyzéssel egy minisorozatot indítok) fogom megosztani veletek, amiket igyekszem képekkel is illusztrálni.

A következő bejegyzésben a szertartásról lesz szó: hol szeretnénk megkötni majd a házasságot, milyen zene szóljon majd (ha szóljon egyáltalán), legyen-e egyházi szertartás, ha igen, akkor milyen, mikre lesz szükségünk.