Egyik nagy kedvencem a Monty Python-féle Bryan élete (Blááájen :D), gyakorlatilag ez az egyetlen tőlük, amit már sokszor megnéztem, s meg is van DVD-n. Amúgy nem az én világom, de ezen a filmen nagyon sokat nevettem :))
Hogy miért hoztam ezt fel? Már nagyon unom ezt a szürke, esős (van, ahol havas) időjárást, ahogy nagymamám szokta mondani, az ember szeme bebádogosodik ilyenkor, örökké álmos, lehangolt. A babázás ellenére - amit nagyon élvezek, a kis keresztfiam egyszerűen tüneményes - már én is kezdek fáradni, engem is borzasztóan bosszant már ez a szürkeség. Napot és meleget akarok már végre!
Éppen ezért - hogy egy kicsit felvidítsam magam, meg benneteket - ajánlom figyelmetekbe ezt a mondást, ami bizony most jól jön :))
Ez egyébként a film végén hangzik el egy nóta formájában, engem mindig jó kedvre derít, sokszor szoktam fütyörészni, dúdolgatni is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése