Nos, mióta nálunk van Beni, kicsit át kellett szervezni az életünket. Hogy mennyire nem egyszerű, az a legjobban a hazautazások alkalmával mutatkozott meg. Néha úgy alakul, hogy mind a ketten haza tudunk utazni - mármint hozzánk, a szülővárosomba - magunkkal kell vinni Benit is, mert az igazat megvallva nem szívesen hagyom senkinél sem (Beninek sem lenne jó, na meg annak sem biztos, akinél ott maradna), kutyapanzió meg szóba sem jöhetne, ki bírná azt anyagilag? Így maradt az a megoldás, hogy szépen vonatozik velünk :) Hogy hogyan is zajlik ez nálunk? Leírom :)1. Csomagolás (külön neki is pakolni plédet, amin alszik majd otthon, napra lebontva kaja, víz az útra).
2. Az utazás előtti nap párszor ráadni a szájkosarat, hogy szokja.
3. Az utazás előtti este kap enni utoljára, hogy ne legyen probléma útközben.
4. Kisétálni a vasútállomásra, közben elvégzi az egészségügyi dolgait (pisi-kaki).
5. Mikor megérkezünk az állomásra, már sejti, hogy valami olyan jön, ami neki nem fog tetszeni.
6. Megjön a vonat, már tudja, hogy ez nem lesz jó, hátrál, támaszt.
7. Ő felpakolja a csomagokat, én a hónom alá kapom őfelségét (a 15 kilójával együtt), mert egyedül biztos nem tudna felmászni.8. Szépen lassan elindulunk helyet keresni (általában egy 4-est szoktunk elfoglalni).
9. Találunk helyet, Beni leül, nézelődik.
10. Vonat elindul, Beni feláll, veszett lihegés, folyik a nyála. (Totál pánik.)
11. Pár perc múlva megnyugszik, lefekszik, már majdnem alszik.
12. Minden állomásnál és megállóhelynél felpattan, liheg, nyüszít, toporog, majd ha elindul a vonat ismét lefekszik.
13. Megérkezünk a Keletibe, csomagok le, Benit ismét felkapom, le a vonatról, át a másik vonatra, a mizéria kezdődik elölről, egészen addig, míg haza nem érünk.
Mikor először utaztunk vele haza, nagyon izgultam, hogy hogyan bírja majd az utat, s egyáltalán, ÉN hogy bírom majd :)) Az is aggasztott, hogy Marci (az otthoni kutty) hogy fog vele majd kijönni (Beninél ilyen gond nincs, menhelyes kutya volt, szinte mindenkivel jól kijön). De szerencsére a kezdeti feszültség elmúlt, egészen jól kijöttek egymással, annak ellenére, hogy Marci az idősebb (10 éves lesz idén júliusban), Beni egyből átvette a hatalmat otthon, az összes macskát elkergette, szegények csak éjszaka tudtak hazajönni, amikoris a fiatalúr odabenn a lakásban húzta a lóbőrt.
Hát így utazunk mi kutyával vonaton. :)
De mielőtt útrakeltünk volna, alaposan utánaolvastunk mindennek, hogy mit kell tudni, mire kell figyelni az utazással kapcsolatban. Ha valaki más is vállalkozna egy ilyen útra, a következőkre kell odafigyelni (mivel mi vonattal utaztunk így csak ezzel kapcsolatban tudok infóval szolgálni):
● Intercity vonatra csak munkakutyát lehet felvinni (pl. vakvezető, rendőrkutya, stb.), s erről papírral is rendelkezik. Sima, mezei kutyáknak marad a gyors és a személy vonat.
● 30 kg-nál nehezebb kutya csak a peronon utazhat, az utastérbe nem lehet bevinni. Szerencsére Beni csak 15 kg és viszonylag kistestű, így mi bemehettünk vele.
● Ha fülkébe szeretnénk bevinni, és ott már ülnek, engedélyt kell kérni, hogy bevihetjük-e. Mi eddig olyan vonattal mentünk, ahol nem volt fülke.
● Eddig csak olyan infóval találkoztam, hogy tömegközlekedési eszközökön kötelező a szájkosár, mi is vettünk, addig volt rajta, míg jött a kalauz. Utána levettem, nem szólt érte senki sem, de biztos, ami biztos alapon, mindig szem előtt volt, hogy ha szólnának érte, rá tudjam adni. A szájkosárnál fontos, hogy a kutya tudjon benne lihegni, s szükség szerint inni is. Mi bőrből készültet vettünk, de nagyon sokfélét lehet már kapni, igyekezzünk kutyánk számára a legmegfelelőbbet kiválasztani.
● A kutyának is kell jegy a vonatra, élőállat viteldíjnak hívják. Nekünk 1050 Ft 255 km-re. Ja és ez csak egy útra szól.
● Nálunk kell lennie a kutya oltási könyvének is, amiben szerepel az utolsó veszettség elleni oltásának dátuma, és a kutya chip száma.
● Ügyelni kell arra, hogy a kutya ne zavarja az utastársakat, ne szennyezze be az utasteret.
Azt hiszem ennyi lenne az, amire figyelnünk kell. Akinek ölebe van, biztos könnyebb dolga van, mint nekünk. Nem is tudom mi lenne velünk, ha mondjuk 30 kg-s lenne és nem merne magától felmenni a vonatra. Kellemes lenne felgyömöszölni egy pánikoló kutya popóját :D
 |
Ti utaztatok már kutyával? Mik a tapasztalatotok ezzel kapcsolatban?
Nekem egy (jelenleg) 39 kg-s golden retrieverem van, akivel "csak" BKV-zunk. Az se egyszerű. Egyébként egyáltalán nem fél, sőt, ha séta közben megáll mellettünk egy busz, úgy kell visszahúzni, hogy neeeem, most nem buszozunk :) Viszont ha fent van a buszon, akkor fontos neki, hogy kilásson az ajtón. És minden megállóban azt hiszi, hogy le is szállunk. Imádom <3
VálaszTörlésElvileg egy járműn egyszerre csak 1 kutya utazhat. Volt, amikor felszálltunk, és nem vettük észre az ölben lévő zsebtigrist, aki szájkosár nélkül ült gazdi ölében, és Artúromat meglátva repülőrajtolt onnan, utolsó pillanatban sikerült megakadályozni, hogy nekünk essen.
Ami probléma még:
- magas lépcsős buszokra nehéz felszállni.
- metrón a mozgólépcsőn elvileg ölbe kéne venni, mert gyakorlatlan kutyusok körmét letépheti. 39 kilós kutyát aki ölben bír tartani, kérem, jelentkezzen :)
- pl. a 2-es metró vonalán összesen 3 olyan megálló van, ahol van alternatívája a mozgólépcsőnek: Örs-Pillangó-Stadion. Hát köszi...
Szájkosárból nekünk textil van.
Vizet, oltási könyvet mindig viszek magammal egy sima sétára is.
És köszi a vonatos infokat, lehet, hogy a Keletiig egyszer mi is kipróbáljuk. Csak azért az elég elkeserítő, hogy Artúrom csak a peronon utazhat. Milyen alapon? Hiszen (rohadt drága) jegyet váltanánk neki, nekünk is van jegyünk, amiért cserébe ácsoroghatunk a kutya mellett még akkor is, ha van szabad ülőhely?! Áh....hagyjuk.... :(
(bocsesz, kicsit hosszúra sikerült :P)
Mi még nem próbáltunk meg vele buszozni, de szerintem legalább annyira izgalmas lenne, mint a vonat :) Itt a buszsofőröktől függ, hogy felvihetem-e szájkosár nélkül, van, amelyik engedi, van amelyik nem (sok kutyást hallottam már panaszkodni, volt pár pincsis, aki fel volt háborodva, hogy az ő kutyájára hogy adjon szájkosarat...pedig az ilyen miniebek veszélyesebbek, mint a nagyobbak, az egész nevelés kérdése..).
TörlésHa a magas lépcsős buszokra nehéz felszállni a kutyával, akkor el tudod képzelni, hogy egy magas lépcsős vonatra milyen lehet (pláne, ha rácsos a lépcsője), ha nekem is Artúr-méretű kutyám lenne, nem is tudom, hogy tudnánk vele utazni. Igaz, csak hozzá kellene szoktatni az ilyen dolgokhoz.
Nekem sem tetszik, hogy a nagykutyák ki vannak rekesztve, hiszen még kevesebb helyet is foglalnak el, mint egy nagy utazótáska, igaz nem lehet őket feltenni a polcra, de van, aki nem teszi fel a bőröndjét :) Nem igazság, diszkrimináció :D
Nekem nem lenne szívem kinn hagyni, még akkor sem, ha rálátnék. Elképzelhető azért, hogy meg lehet próbálni bevinni, hátha normális a kalauz, pláne, ha hosszú útra megy az ember. :)
Egyáltalán nem baj, ha hosszú, szívesen olvasom a hozzászólásokat, pláne, ha még én is tanulok belőle :) hasznosak voltak a buszos tapasztalatok :)
Szép napot Neked és üdvözlöm Artúrt! :)
Szia Szilvi,
VálaszTörlésnem tudom, hogy aktuális-e még a Benivel vonatozás... Ha igen, arra az esetre: én a saját miniordasfarkasommal (= szálkás szőrű tacsi) rendszeresen utazom Győr és BAZ megye között. Nekem a Győr-Keleti a kedvenc szakaszom, mert a nemzetközi vonatokra képzeld, felszállhat a kutya (persze, azzal az élőállatos csodajeggyel). Azon a vonalon pedig a mindenféle Ralijettel egészen jól lehet kalkulálni :-) Ne kérdezd, nincs élő ember, aki tudott volna nekem értelmes választ adni arra, hogy ha a nemzetközi vonaton örömmel fogadják a kutyákat, akkor MÁV és társai esetében ez miért ilyen cirkusz. Tudom, igazából sacc/kb 25 perc a különbség a sima gyors meg a mindenféle pótjegyes menetideje között (ebben az esetben), de
- az átszállások összehangoltsága miatt nekem ez így jobb volt
- a 25 perc is számít, ha azt látom, hogy az ordas toporog, mert "kimenne" (pedig utazás előtt mindig van eü séta)
- ezek a nemzetközik max. Tbányán állnak meg, így ha szerencsém van, akkor csak 1szer próbálkozik a leszállással a barátom
- nekem is sok a 4 óra vonatozás, nem még a kuttynak...
Nem akartam okoskodni, meg a frankót megmondani - félre ne értsd! - csak ahogy olvastam a bejegyzésedet, ezek jutottak eszembe.
:-)
Szia!
TörlésEz mindig aktuális, bár nem tudom, hogy mikor fogunk legközelebb vele hazautazni :)
A Railjetet nem tudtam, hogy oda fel lehet vinni, azt hittem az is IC-nek minősül, azon pedig nem lehet, csak katonai, vakvezető, stb. kutyusokat vinni.
Azóta találtam egy kicsivel jobb útvonalat, így ha minden rendben zajlik, akkor nem nincs 4 óra sem, hanem csak kb. 3 és fél :) Kelenföldön kell átszállni a székesfehérvárira, ami Kőbányáig megy, ott pedig arra, ami Szolnok felé. mindkét esetben 10-15 perc a várakozási idő, aminek elégnek kell lennie az átszálláshoz, lévén egymás mellől indulnak a vonatok (szerencsére). legközelebb ezt próbáljuk ki, ha az sem válik be, akkor kipróbáljuk a te ötletedet :) Köszönöm, hogy megosztottad velem, egyáltalán nem volt baj, hogy beleokoskodtál :))