Újra itthon

Tegnap 5 órás utazás után (hihetetlen, hogy ennyi idő alatt akár az oda-vissza út is megvan Ciprusig), 2 átszállással, 50 perces várakozással Szolnokon, épen és sikeresen hazaértünk :) Ahhoz, hogy fél 11-re hazaérjünk, a reggeli 5:45-ös vonattal kellett elindulnunk, hiszen Ő-nek ma már 4-kor kelnie kellett.

Az út haza nagyon simán ment, végig volt helyünk, s nem kellett szegény Benit ide-oda taszigálni, húzkodni a peronon, a sok járkáló utas miatt. Sajna ez visszafelé már nem volt ilyen könnyű, Szolnoktól Pestig végig álltuk az utat. Ahogy az idő telik, s többször utazunk haza, egyre jobban viseli Beni a vonatot, a mostani úton már nem kelt fel minden megállónál, csak felemelte a fejét, szétnézett és már vissza is tette, tegnap már majdnem el is aludt :) Egyszer sem szóltak, hogy a szájkosarat adjuk rá, volt, aki még meg is simogatta :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire jól tűri ezt a mizériát, megkönnyítve ezzel a mi dolgunkat is :)

Annyira gyorsan eltelt ez az egy hét, hogy még mindig nem fogtam fel, hogy ismét itthon vagyunk, s vissza kell zökkenni a győri rutinba, a régi kerékvágásba. Az otthon töltött idő nagy részét Leventével töltöttem, hihetetlen, hogy mennyit fejlődött, mennyit nőtt Húsvét óta, hogy otthon voltam. Rengetegen mászik és iszonyat gyorsan, egyik pillanatban még mellettem van, a másikban már méterekre tőlem. Bűbájos, ahogy a kedves kis mosolyával indítja a napot, kacagásától megtelik az egész ház és az ember szíve is. Minden egyes nap beleszerettem :))

Igyekeztünk minél több időt a kertben tölteni, minden reggelt ott kezdtünk, közös kávézások, napindító gondolatok :) S bár hétágra sütött a nap, azt kell mondjam, hogy nem jöttünk haza sokkal barnábban, mint előtte :) Ezt még most sem tudom, hogy hogy lehet, de ez van. Sütöttünk szalonnát és pillecukrot, ettünk sok-sok dinnyét, s végre degeszre ehettem (volna) magam anya főztjével, de sajna csak módjával csipegethettem mindenből. De így sem hagytam ki a fasírtot, a csirkepörköltet, a húslevest, stb, isteniek voltak, anya főztje mindent visz :) Igaz a fasírt hugicám műve volt, eszméletlen finomra megcsinálta, hoztunk is belőle haza :))

Közben hármas szülinapot is tartottunk, 3 emeletes tortával ünnepeltük meg a júliusban született családtagokat :) Most csináltunk először pillecukorból készült fondanttal (meg úgy általában fondanttal ) bevont tortát, s ahhoz képest, hogy első alkalom volt, nagyon jól sikerült :) A legkisebb ünnepeltnek külön készült torta, amit kedve szerint szétmancsolhatott, megkóstolhatott, de jobbára csak a meggyet szedegette le róla :)) Tetőtől-talpig tiszta barna volt a tortától, de ezt ilyenkor senki sem bánja :)

Azért jutott egy kis munka is a pihenés mellett, anyának segítettünk kitakarítani a kamrát, egész nap befőtteket emelgettem, izomlázam is lett a jobb karomban, kb 200-300 befőtt sorakozik a kamrában a polcokon :)) Felébredt bennem a Fly lady, legszívesebben mindet felcímkéztem volna, dátummal, tartalommal, mindennel együtt, de anya nem így szokta csinálni, mert szegénykém örül, ha egyáltalán egy nap alatt végez a befőzéssel, nincs ideje már címkézni is. De annyit azért megcsináltunk, hogy csoportokba rendeztük őket, hogy átláthatóbbak legyenek, az egyforma befőttek és lekvárok egy helyen csoportosuljanak. Megjegyzem, isteni baracklekvárt készített, hoztunk is belőle jó sokat :)

Annyira jó lett volna, ha pár képben megörökíthettem volna az apró, örömteli pillanatokat, se sajna sosem volt ott a fényképezőgép, ahol kellett volna. De legközelebb, megörökítem őket, s akkor egy kis fotós beszámolót is hozhatok nektek :)

A tegnap délután a kipakolással telt, meg többnyire pihentünk, végigrágtuk magunkat a szomszéd által összegyűjtött újságjainkon, online felületeken, Facebookon, blogokon, stb. Benit pedig este 6-ig nem láttuk, csak hallottuk, hogy álmodik :)) Ma pedig már megy a mosógép, két adagnyi ruha gyűlt össze a nyaralás alatt.