Mézes puszedli

Puszedli...olyan vicces, de egyben aranyos, szép szó, valahogy mindig a puszi jut eszembe :)) Meg azt hiszem egy mesében is volt ilyen nevű szereplő, de már nem tudom, hogy melyik mesében :))

Mikor kisebb voltam, emlékszem, hogy a nagymamám nagyon sokat sütött ilyet (meg sajtos perecet), vitték eladni, vitték lakodalomba, meg persze jutott nekünk is belőle bőven. Mindig ott álltam mellette, hogy az első kisült adagból ehessek egy keveset, mert utána már csak abból ehettünk, ami megmaradt :) Isteni finom volt, de még most is isteni, habár már nagyon ritkán süt mama :( Amikor otthon voltunk leírtam 2 mézes receptet is, hogy ha megkívánnám, meg tudjam sütni.
Nos, tegnap előtt megkívántam, tegnap meg is sütöttem (legalábbis egy adagot belőle, mert a receptben szereplő mennyiségekből irdatlan sok mennyiség lesz), mára el is fogyott :) A hétvége amúgy is sütősre sikeredett, mert sütöttem még zserbót is, az Ő kedvence, neki azzal kedveztem, mert a mézest ő nem szereti, legalábbis nem annyira, mint én.

A történethez hozzátartozik az is, hogy nem ment minden olyan simán, mint ahogy én azt elterveztem. Kezdődött a bevásárlással, ugyanis abban a hitben álltam neki, hogy minden hozzávaló van itthon, örültem is, hogy nem kell lemennem a boltba. Még ugrattam is Ő-t, hogy az enyém tök jó, mert semmit nem kell hozzá venni, az övéhez meg be kellett szerezni pár dolgot. Tegnap reggel, mikor felkeltem, hozzá szerettem volna fogni, de amikor benéztem a kamrába és megláttam az üres porcukros üveget (utána egyből a kamralistára néztem, s ott ott figyelt a tű a porcukor mellett, tehát mutatta, hogy elfogyott), mindjárt lejjebb hagyott a lelkesedésem. De kitaláltuk, hogy akkor daráljunk kristálycukrot, ami majdnem olyan lesz, mint a porcukor. Hát nem lett olyan. Hiába lett átküldve az aprítón, majd később a mákdarálón is (több darálónk nincs), nem lett olyan finom, puha, porhanyós, mint a porcukor. Ő volt olyan rendes, hogy amíg én gyúrtam a tésztát, leugrott porcukorért, így már semmi nem állhatott az utamba :)

Közben telefonos segítséget is igénybe vettem, mert nem volt minden egyértelmű a receptben, de mama készségesen válaszolt minden kérdésemre, azonban az is kiderült, hogy egyik recept sem a mamáé, de nem derült ki, hogy ő miben csinálja másképp, talán a mennyiségek lehettek másak, hiszen ő "ipari" mennyiségben sütötte őket annak idején :)

Hozzávalók (nagyon sok lesz belőle!)
30 dkg méz
30dkg porcukor
2 dl víz
1 mokkáskanál fahéj
1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg (ha nem szereted, kihagyhatod, ha nagyon szereted, tehetsz bele egy picivel többet, de vigyázz, mert nagyon intenzív illata van)
10 dkg vaj
3 tojássárgája
3 dkg szalagáré vagy szódabikarbóna
1/2 dl víz
1 kg liszt
citromlé

A mézet, a porcukrot, a vizet, a fahéjat és a szegfűszeget felforraltam, majd langyosra hűtöttem (a mosogatóba engedtem egy kis hideg vizet és állandóan kavargattam, így sokkal gyorsabban hűlt). Ezután a vajat kikevertem a 3 tojássárgájával és hozzákevertem a mézes cucchoz (nem tudtam szebben megfogalmazni, cukrászok ne emelgessék a szemöldöküket és ne fintorogjanak, köszi :)), jól elkevertem, míg a tojásos vaj szépen fel nem olvadt benne és el nem keveredett benne rendesen. Ezután a szódabikarbónát feloldottam a 1/2 dl vízben, majd hozzáadtam a krémhez és ismét jól elkevertem kézi mixerrel. Én beleborítottam az egész lisztet, de még utána is pótolnom kellett, annyira ragadt a tészta, kb. fél kilót még hozzáadhattam, hogy jól gyúrható tészta legyen belőle. De hátha nektek jobban összeáll, eleinte csak 1 kg-mal próbálkozzatok :) 
Miután szépen megdolgoztattam a karizmaimat, egy kicsit betettem a hűtőbe pihenni, s előmelegítettem a sütőt, nekem gázsütőm van, 4-es fokozatra állítottam be. Ha szalagáréval csináljuk legalább 5-6 órát hagyjuk állni, ha szódabikarbónával, akkor nem muszáj. Ezután a 3 tojásfehérjét 40 dkg porcukorral s egy kupaknyi citromlével kemény habbá vertem, s félretettem. Mikor pihent a tészta egy kicsit, kinyújtottam, igaz kicsit vékony lett, mert azt elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen vastagságúra kell :) legközelebb legalább ujjnyi vastagra fogom kinyújtani :) Mivel nem volt itthon pogácsa szaggatóm, fogtam egy snapszos poharat (mert természetesen az van itthon...:)) és azzal szépen kiszaggattam a puszedliket, s sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket. Az előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöttem őket, de figyeljünk rá, mert nagyon gyorsan sülnek, egy pillanat is elég ahhoz, hogy megégjenek! Mikor kisült az első adag, egy nagy tálba szórtam őket, egy evőkanál habot raktam rájuk és alaposan összeráztam a tálban őket, hogy a hab jól bevonja mindegyiket. Ezután egy kicsit szétterítettem őket egy tálcán, hogy a máz szépen megszáradjon rajtuk. Pont annyi száradás kell nekik, míg kisül a következő adag, ha a máz nehezen szárad, adjunk hozzá még egy kis porcukrot és verjük még fel egy kicsit.
Nem tudom, hogy pontosan mennyi jön ki ebből az adagból, de azt tudom, hogy rengeteg :)) Egy nagy zsemle nagyságú tésztát nyújtottam, szaggattam, sütöttem ki, a többi tésztát is felosztottam ilyenekre, becsomagoltam sütőpapírba, bezacskóztam és betettem a fagyóba, hogy ha megkívánom, akkor csak előveszek egy gombócot és megsütöm :)
Ma délutánra már egy darab sem maradt belőle, úgy elfogyott, mint a sicc. :)