Csibefutam 4. hét

Végre letelt a második ciklus 1. hete. Hogy hogy megy? Őszintén? Kivagyok. A negyedszeri ismétlésig semmi probléma nincs, hiszen ez eddig is ment. Na de erre még egyet rá kell tenni, a végére pedig már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Kb. olyan, mint amikor elkezdtem az első ciklust, de ahogyan ott is egyre jobban ment, úgy nagyon remélem, hogy itt is az lesz, s a végére már érezni fogom, hogy feljebb kellene már lépni egy szintet :) Nagyon remélem, hogy így lesz :)

Szerdán olyan ramaty idő volt, hogy lemondtam az aznapi futásról, szakadt az eső és fújt a szél. De ahogy levittem Benit sétálni, nem is láttam egy futót sem a pályán, valószínűleg nemcsak engem tántorított el az időjárás. Hétfőn és ma viszont már voltam, s mit mondjak, igencsak elfáradtam :)

Lassan kezdem érezni a futás jótékony hatását is - amellett, hogy szépen lassan kúszik a mérleg nyelve lefelé -, sokkal energikusabb vagyok, sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb. Étkezés terén pedig azt vettem észre, hogy egyre kevesebb adaggal is tök jól elvagyok, már nem eszem egész nap, nem nassolok, egyszerűen nem vagyok éhes :) S ez nem olyan étvágytalanság, hogy nem bírok a kajára nézni, hanem egyszerűen nem vagyok éhes. Pedig régebben mennyit zabáltam...khm annak a következményét igyekszem most leolvasztani magamról :)

Szerintem jó úton haladok, s nagyon remélem, hogy végig megmarad ez a lelkesedés és kitartás :)