Olvasnivaló | Papp Diána - Bodza bisztró & Téli fagyi

Elárulok valamit: sosem gondoltam volna, hogy én valaha könyvajánlót fogok írni a blogra :) Ugyanis nem vagyok az a típus, aki falja a könyveket, nincs is sok könyvünk itthon. Ez persze nem jelenti azt sem, hogy nem szeretek olvasni, vagy, hogy nem lennék művelt, pusztán lusta vagyok és sokszor azt sem tudom, hogy milyen könyvek is érdekelnének igazán. Nagyon bizonytalan vagyok egy-egy könyv kiválasztásában, sokszor még annak ellenére is, hogy elolvastam a tartalmát vagy elolvastam róla egy ajánló bejegyzést valamilyen oldalon, blogon. 

Aztán tavaly előtt (nagyon nehezen szokom meg, hogy már 2014 van :)) Via blogján olvastam egy ajánlót Papp Diána Kerek perec c. könyvéről. Nagyon szeretem Via írásait olvasni, s ahogy leírta a véleményét a könyvről, egyből megtetszett. Nem csak maga a könyv, hanem az írónő is. Két szó ragadta meg a figyelmemet, ami nálam elsődleges szempont egy könyvnél: olvastatja magát. Ez nekem nagyon fontos, szeretem, ha olyan egy könyv, amit nem bírok letenni. Ilyenkor az sem számít, ha 200 oldalon felül van a terjedelem. :) Ha egy könyv letehetetlen, olvastatja magát, akkor igyekszem "fegyelmezni" magam, s egyszerre mindig keveset elolvasni belőle, hogy minél tovább tartson, ne érjek olyan hamar a végére, szeretem kiélvezni minden pillanatát. Sok olyat olvastam már, hogy egy este/éjszaka alatt elolvasott valaki egy könyvet. Ha nem osztanám be, biztosra veszem, hogy én is így járnék minden könyvvel, amit imádok, de szerencsére eddig mindig sikerült megállnom, hogy ne olvassam el egyből az egészet, így van, hogy egy hétig is el tudom húzni :) 

Azonban 2 éve mégsem a Kerek perecet kaptam meg, hanem a Bodza bisztrót, aminek ugyanúgy örültem, hiszen ha a Kerek perec annyira jó, az sem lehet olyan rossz, gondoltam. És igazam lett, letehetetlen könyv.

Via ezt írja az ajánlóban a könyv hátulján: 

" Rendkívül üdítő és inspiráló nem tökéletes emberekről olvasni, akik az első pillantásra nehéz körülményeikből kreativitással és sok munkával faragnak boldogságot."

És tényleg így van, Petra édesapja halála után két érzés között őrlődik, legszívesebben szabadulna az emlékektől, eladná a megörökölt éttermet, de ugyanakkor vonzza is, rengeteg kedves emberrel ismerkedik meg, kilép komfortzónájából és még a szerelem is rátalál, ráadásul ott, ahol nem is gondolta volna. 

Ebből a könyvből megtanultam, hogy mindig használjuk ki az adott pillanatot, ne szalasszunk el egyetlen egy lehetőséget sem, ami közelebb vihet bennünket a boldogsághoz, céljainkhoz :) 

Amikor a könyv végére értem, egyből tudtam, hogy ő az én írónőm, pontosan az ilyen típusú könyveket szeretem, könnyű olvasni, izgalmas, könnyen azonosulhatunk a főhőssel, s az is nagyon tetszik, ahogyan elbújik a sorok között egy-egy étel receptje. Zseniális. 

Tavaly karácsonyra pedig megkaptam Diána legújabb könyvét, a Téli fagyit. Róla nem olvastam sehol sem előtte semmilyen ajánlót, de akkor is tudtam, hogy nem fogok benne csalódni. Nem tévedtem. Imádom. 2 napja olvastam el, de legszívesebben ismét kézbe venném, de még várok vele, még túl friss minden, élesen emlékszem minden sorra. Majd ha már egy kicsit halványult az élmény, újra előveszem :)

A történet egy háromgyerekes, tökéletes, mindent kézben tartó, már-már szuperanyáról és húgáról szól. Judit azon kevés anyukák egyike, akinek "csupán" annyi a dolga, hogy gondoskodjon a családról, lássa el, nevelje a gyerekeket, legyen rend és tisztaság a házban, szolgálja ki a férjét és legyen csinos is. Mindezért cserébe nincsenek anyagi gondok, nincs főnök, már-már idilli az élete. Azonban ennek az idillnek egy csapásra vége szakad, amikor kiderül, hogy Bálint, a férj megcsalja egy fiatalabb nővel. Egy világ omlik össze Juditban, s arra kényszerül, hogy húgához, a mindig szétszórt, nővérével szöges ellentétet alkotó Virághoz költözzenek, aki bár maga is szeretne családot, de azért nem pontosan így képzelte el. Juditnak az első sokkból talpra kell állnia, a 3 gyerek miatt nem merülhet önsajnálatba. Üdítő színfolt a könyvben az apukája, Frici bá', aki szintén egyedül él, mert elhagyta a felesége (Judit anyja, akinek Judit sosem tudott megbocsátani ezért). Süt róla a szeretet, látszik, hogy mennyire imádja lányait és madarat lehetne fogatni vele, amikor meglátogatják az unokákkal. Judit férjét legszívesebben tökön rúgtam volna, hogy képes volt a család helyett egy kis csitrit választani (sajna a környezetemben is volt erre példa...), s még akkor sem változott meg a véleményem, amikor ismét közeledni kezdett a felesége felé. Hogy mi lett a vége, nem mondom el, nem lövöm le a poént, akit érdekel, olvassa el :) 249 oldalas a könyv, de higgyétek el, nagyon könnyű olvasni, ha nagyon belemerül az ember, észre sem veszi és már a végére ért :)

Bízom benne, hogy az írónő többi könyvét is sikerül majd beszerezni és így rendelkezhetek majd egy kis Papp Diána gyűjteménnyel *.* Talán ő az első, akinek ennyire rajongok a könyveiért. Nemcsak a tartalom az, ami tetszik bennük (persze az a legfontosabb), hanem maga a könyv is. A grafikák, a borító tapintása, egyszerűen imádom. Már csak két kötet hiányzik a gyűjteményből, a Szerdán habcsók és a Kerek perec, bízom benne, hogy olvassák az illetékesek ;) ♥ Ha nem, akkor megveszem magamnak :))))