Olvasnivaló | Graeme Simsion - A Rosie projekt

A bookline sikerlistáján akadtam erre a könyvre és egyből felkerült a kívánságlistámra, annyira megtetszett a tartalma. 

Nem sűrűn írok ajánlókat - nem véletlenül nem lettem könyves blogger sem -, fogalmam sincs, hogyan kell ezt csinálni, igaz már volt pár próbálkozásom itt a blogon, amikor is Papp Diána könyveit mutattam be nektek (Kerek perec, Bodza bisztró és a Télifagyi). Azóta a csapat teljes lett, ugyanis megvan már a Szerdán habcsók c. könyv is, s bizton állítom, hogy mind-mind szuper, könnyed, vidám regény, nagyon a szívemhez nőttek - köszönet Viának, hogy megismertette velem ♥

Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára „drótozva”, noha szerinte logikusan „nők széles skáláját kellene vonzania”. Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe…
A Rosie-projekt egy végtelenül szórakoztató utazás az enyhén autisztikus Don világába, aki egyszerre kacagtató és szívszorító csetlés-botlása során többet tud meg önmagáról, mint amennyit valaha lehetségesnek gondolt.

A leírás alapján Donról eszembe jutott Sherlock személyisége, és mivel imádom a sorozatot és benne Sherlockot, biztos voltam benne, hogy ez a könyv már rossz nem lehet. Lelövöm a poént: nem tévedtem, egy szuper és letehetetlen könyv került a karácsonyfa alá, köszönöm Ő-nek, hogy meglepett vele ♥

Nem egy tipikusan limonádé könyvről van szó, amit egy nap alatt kivégez az ember, bár az is igaz, hogy néha eléggé magával sodornak az események, s azt vettem észre, hogy már 5 fejezetet is elolvastam egyhuzamban :)
A főszereplő, Don egy nagyon is szerethető figura, a maga rendezett és fegyelmezett életével, akinek kevés barátja van, de azok, akik vannak, mindvégig támogatják és teljes mértékben elfogadják olyannak, amilyen. Ebbe az idillbe hirtelen robban be Rosie, aki fenekestül felfordítja Don életét és olyan kalandokba viszi bele, amiket a professzor magától biztos messzire elkerült volna. A feleség projekt mellé bekúszik a Rosie projekt, s hiába próbálja Don csupán tudományos szemszögből szemlélni, mégis ez lesz a legfontosabb az életében, s olyan dolgokra, tulajdonságokra eszmél rá saját magával kapcsolatban, amik elsőre megrémítik, de mégis erőt vesz magán és Rosie kedvéért még a komfortzónájából is kilép.

Olvasás közben nagyon sokszor azt vettem észre magamon, hogy mosolygok, sőt néha nagyokat nevettem rajta, de ez nem meglepő, hiszen nagyon szórakoztató kis történet, szerehető karakterekkel, s ha talán egyszer megfilmesítik, én tuti megnézem :)