A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres.
Emlékszem, amikor iskolába jártam, mennyire utáltam korán kelni, tanulni, házit készíteni, alig vártam, hogy kikerüljek az iskolapadból. Mégis teljesen természetes volt, hogy minden hétköznap iskola volt, meg volt a lehetőség arra, hogy tanuljunk, okosodjunk, hogy elérjük céljainkat, hogy azok lehessünk, amik szeretnénk.
Malala és sok másik diáktársa sajnos nem volt ebben a szerencsés helyzetben, bármennyire is szerettek tanulni, iskolába járni, nem tehették meg, mert egy olyan erő került hatalomra, akik nemcsak megtiltották a lányoknak az iskolába járást, hanem be is zárták, fel is robbantották az oktatási intézményeket. Egy ideig titokban jártak, nem hordhatták az egyenruhájukat, a könyveiket a ruhájuk alatt bújtatták, ám a helyzet olyannyira súlyosbodott, hogy kénytelenek voltak feladni álmaikat - persze csak ideiglenesen -, és később sajnos még az otthonukat is el kellett hagyniuk.
Malala azonban apja szónoki tehetségét, és anyja elszántságát örökölte, úgy érezte, elég volt az elnyomásból, abból, hogy senki nem tesz semmit, és felszólalt, kiállt amellett, hogy minden lány tanulhasson. Azt vallotta, hogy nemcsak fegyverekkel és erőszakkal lehet kiállni a jogokért, hanem a szavaknak, a csendes ellenállásnak is legalább akkora ereje van, így minden lehetőséget megragadott, hogy felszólaljon. Folyamatosan interjúkat adott a helyi sajtónak, sőt még blogolni is elkezdett (igaz ő csak telefonon diktálta a szöveget) álnéven (Gul Makai), így olyan őszinteséggel tudott beszámolni minden borzalomról, ami a környezetében történt, mint senki más. A táliboknak nem tetszett ez a dolog és iskolából hazamenet, 2012. október 9-én, fegyveres szélsőségesek megállították az iskolabuszt, majd egy másik iskolatársával együtt súlyosan megsebesítették (fejbe és nyakon lőtték).
Csodával határos módon felépült, s azóta még keményebben kiáll a lányok és nők jogaiért, hiszen mindenkinek joga van a tanuláshoz. Rendszeresen hívják előadásokra, interjúkra, létrehozott egy alapítványt is, aminek a szóvívője maga Angelina Jolie, valamint könyvet is írt. Míg sok fiatal azzal ünnepli a 18. szülinapját, hogy jól berúg, addig ő egy iskolát alapított Libanonban, ahová a szíriai menekült lányok járhattak iskolába.
Eddigi élete során több díjat is a magáénak tudhat, és ő volt az egyetlen fiatal, akit Nobel-békedíjra jelöltek.
Amikor megosztottam Instagramon ezt a könyvet, azt írták, hogy nehéz olvasmány. Eleinte igen az volt, de nekem azért, mert untam. Unalmas volt a bevezetés, ahogy bemutatta a szokásaikat, a helyet, ahol éltek, de ahogy egyre jobban beleástam magam a könyvbe, rájöttem, hogy ez mind kellett ahhoz, hogy megértse az ember, mi miért is történt. Megismerhettem az ottani vallás jellegzetességeit, bepillantást kaptam egy család életébe, láttam, hogy milyen nehézségeken kellett keresztül menniük.
Én azt mondom megéri elolvasni, Malala fiatal kora ellenére egy rendkívül inspiráló és erős személyiség, akitől már most rengeteget lehet tanulni, megmutatta, hogy nemcsak fegyverekkel és erőszakkal lehet eredményeket elérni.
Malala azonban apja szónoki tehetségét, és anyja elszántságát örökölte, úgy érezte, elég volt az elnyomásból, abból, hogy senki nem tesz semmit, és felszólalt, kiállt amellett, hogy minden lány tanulhasson. Azt vallotta, hogy nemcsak fegyverekkel és erőszakkal lehet kiállni a jogokért, hanem a szavaknak, a csendes ellenállásnak is legalább akkora ereje van, így minden lehetőséget megragadott, hogy felszólaljon. Folyamatosan interjúkat adott a helyi sajtónak, sőt még blogolni is elkezdett (igaz ő csak telefonon diktálta a szöveget) álnéven (Gul Makai), így olyan őszinteséggel tudott beszámolni minden borzalomról, ami a környezetében történt, mint senki más. A táliboknak nem tetszett ez a dolog és iskolából hazamenet, 2012. október 9-én, fegyveres szélsőségesek megállították az iskolabuszt, majd egy másik iskolatársával együtt súlyosan megsebesítették (fejbe és nyakon lőtték).
Csodával határos módon felépült, s azóta még keményebben kiáll a lányok és nők jogaiért, hiszen mindenkinek joga van a tanuláshoz. Rendszeresen hívják előadásokra, interjúkra, létrehozott egy alapítványt is, aminek a szóvívője maga Angelina Jolie, valamint könyvet is írt. Míg sok fiatal azzal ünnepli a 18. szülinapját, hogy jól berúg, addig ő egy iskolát alapított Libanonban, ahová a szíriai menekült lányok járhattak iskolába.
Eddigi élete során több díjat is a magáénak tudhat, és ő volt az egyetlen fiatal, akit Nobel-békedíjra jelöltek.
Amikor megosztottam Instagramon ezt a könyvet, azt írták, hogy nehéz olvasmány. Eleinte igen az volt, de nekem azért, mert untam. Unalmas volt a bevezetés, ahogy bemutatta a szokásaikat, a helyet, ahol éltek, de ahogy egyre jobban beleástam magam a könyvbe, rájöttem, hogy ez mind kellett ahhoz, hogy megértse az ember, mi miért is történt. Megismerhettem az ottani vallás jellegzetességeit, bepillantást kaptam egy család életébe, láttam, hogy milyen nehézségeken kellett keresztül menniük.
Én azt mondom megéri elolvasni, Malala fiatal kora ellenére egy rendkívül inspiráló és erős személyiség, akitől már most rengeteget lehet tanulni, megmutatta, hogy nemcsak fegyverekkel és erőszakkal lehet eredményeket elérni.
Olvastátok? Mi a véleményetek róla?
Az eleje (ami azért valljuk be, valóban hosszúra nyúlik) tényleg száraz, ami számomra rontotta kicsit az olvasásélményt. Ennek ellenére mindvégig nagyon szurkoltam Malalának, pedig már tudtam jól, hogy azóta miket ért el szavaival.
VálaszTörlésAjánlom egyébként Waris Dirie: A sivatag virága című könyvet. Egy szomáliai lányról, nőről szól, egy kicsit más megközelítésben, de hasonlóan a nők elnyomásáról.
Én is szurkoltam neki, bár én is ismertem Malala történetét :) Köszi a tippet! :)
TörlésSzilvi, köszi az ismertetőt, várólistára teszem! :)
VálaszTörlésNagyon szívesen :)
Törlés