Albérletből OTTHON II. | Megvan az elhatározás, hogyan tovább?

Nagyon örültem neki, hogy ilyen pozitívan fogadtátok az első részt, félve osztottam meg, de nagyon jól estek a kedves kommentek, köszönöm! ♥

A következő részekben az ügymenettel kapcsolatos információkat próbálom összegyűjteni, hogy milyen lépéseken is kellett végigmennünk, hogy miénk lehessen az álomotthonunk (még akkor is, ha még sok hiányossága van) :)

Amikor közölték velünk, hogy szeretnék eladni a lakást, de még jobban szeretnék, ha mi vennénk meg, hogy őszinte legyek, örültünk is, meg nem is. Mivel rokoni kapcsolatról van szó, így kedvezményes árat ajánlottak, alacsonyabbat, mint amennyibe most kerülnek  a panellakások. Mióta itt lakunk, nagyon megszerettük ezt a környéket, minden itt van a közelben, óvoda, iskola, Posta, élelmiszerboltok, még a kórház is 15 percre van, így mi is azon az állásponton voltunk, hogy szeretnénk itt maradni. 

Egyikőnk sem egy pénzügyi zseni, és szerettük volna, ha minden szabályosan zajlik (értsd: nem szerettük volna, ha valahol átvernek, vagy egy banális hülyeségen* csúsznánk el abból kifolyólag, hogy egyikőnk sem ért hozzá...), ezért egy pénzügyi-és hitaltanácsadóhoz fordultunk, Ő hugától kaptunk egy kontaktot egy ingatlanközvetítő irodánál. Így utólag visszanézve, hatalmas segítség volt, mert bár idegeskedésből így is kijutott egy pici, de rettentően sokat segített és sok terhet vett le a vállunkról :)  

Amikor elmondtuk a tanácsadónak, hogy mennyibe kerül az ingatlan, nagyon meglepődött, az első kérdése az volt, hogy hol van és hogy ennyire súlyos hiányosságai vannak? Azt mondta, hogy ezt meg kell venni, ne hagyjuk veszni, ugyanis 10M alatt nem nagyon lehet elfogadható állapotú (de még felújítandó) lakást sem találni, legyen az bárhol Győrben. 

Az egész megbeszélés egyébként úgy zajlott, hogy leültünk az asztalhoz, mi felvázoltuk a helyzetet, kinek mennyi a keresete - itt a nettó bér a lényeg, valamint a cafeteria is sokat számít -, mekkora hitelt szeretnénk felvenni, mennyit szánunk törlesztőrészletre, illetve az önerőt hogyan szeretnénk megoldani.

Önerőt háromféle módon lehet előteremteni: 

1. ha a családban van egy ingatlan, amit be lehet nyújtani ingatlanfedezetként

2. ha van a hitelösszeg 20%-ának megfelelő készpénzünk

3. egy második hitellel, ami a legtöbbször személyi kölcsönt takar

Mivel mi nem voltunk olyan szerencsések, hogy az első vagy a második pont érvényesüljön, így kénytelenek voltunk személyi kölcsönhöz folyamodni. Ettől féltem egyébként a legjobban, pont emiatt is tiltakoztam először a hitelfelvétel ellen. Hiszen a mai világban egy hitelt is nehéz törleszteni, nemhogy kettőt. Na meg mivel nem értettem hozzá, abban a hitben voltam, hogy a bankok nem engedélyezik a "nagy hitelt", ha már van egy meglévő kisebb. 

Ilyenkor jön jól a szakember, aki megnyugtat, hogy a bankok már láttak ilyet, tudatában vannak annak, hogy sokan csak így tudják megoldani a lakásvásárlást, valamint a két fizetésünk, illetve a cafeteria (ki gondolta volna, hogy az is beleszámít) miatt minden esélyünk megvan arra, hogy megkapjuk a kitűzött hitelösszeget. Ekkor gördült le az a bizonyos szikla és derült ki az égbolt :) 

/CSOK-ot nem igényeltünk, mert még egy gyerek is nagyon nehezen akar összejönni, nemhogy kettő, háromról pedig már ne is beszéljünk. Na meg nem azért szeretnék szülni, mert kell a lakás.../

Az első lépés, amit ilyenkor meg kell tenni, az egy adásvételi szerződés megírása, lehetőleg egy ingatlan ügyekkel (is) foglalkozó ügyvéd közreműködésével, melynek költsége a vevőt terheli. Nekünk az iroda intézett egy ügyvédet, ami jelentősen megkönnyítette a dolgokat a későbbiekben is, hiszen napi kapcsolatban voltak egymással, szinte minden olajozottan zajlott. 0,6%-os ügyvédi megbízási díjjal dolgozik, ki lehet számolni, hogy egy adott vételárnál ez mekkora költséget jelent. Felhívtuk, ő megadta, hogy milyen adatokat kér az adásvételi szerződéshez (név; anyja neve; születési hely, idő; személyi azonosító; lakcím; adóazonosító jel) tőlünk illetve az eladótól is, majd megbeszéltünk egy időpontot, amikor megírjuk és aláírjuk, természetesen az eladóval együtt. Az eladónak ekkorra készíttetnie kellett egy energetikai tanúsítványt az ingatlan állapotáról, mi pl. innen tudtuk meg, hogy pontosan mekkora az ingatlan, milyen állapotban van, mikor épült (1970 :O), stb. Törvény írja elő, hogy ilyet készíttetni kell, enélkül nem lehet ingatlant eladni. 

Az ügyvéd pontról pontra felolvasta az adásvételi szerződést, a kérdéses részeket aprólékosan átbeszéltük, s miután minden rendben volt, megtörtént az aláírás. Mondanom sem kell, le se lehetett törölni a vigyort az arcomról :)
Az eladó letétbe tett egy nyilatkozatot is, melyben hozzájárult, hogy fele-fele arányban megvegyük a lakást és a javunkra az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre kerüljön. Ezt az ügyvéd majd csak akkor írja alá, ha az eladó értesíti, hogy megkapta a teljes vételárat, illetve a bank megküldi neki a Folyósítási Nyilatkozatot.

Úton hazafelé a régi tulaj megkérdezte, hogy milyen érzés leendő tulajdonosnak lenni, azt válaszoltam, hogy egyszerre ijesztő, izgalmas és szuper érzés és tényleg így is éreztem.

Tipp: ha tehetitek, lehetőleg ne kéthónapos határidőben állapodjatok meg (hogy azt mi tettük naívan) az összeg átutalásával kapcsolatban - legalábbis, ha hitelt vesztek fel -, ugyanis a banki ügymenet nem épp a gyorsaságáról híres, valamint egyéb olyan tényezők is közbejöhetnek, amik hátráltatják a dolgot. ;)

Folytatása következik :)

* Egyszer mégis sikerült, de szerencsére nem lett belőle gond, ám erről majd egy másik részben mesélek :D