Albérletből OTTHON III. | Beindul a gépezet, hiteligénylés

Az előző részben ott hagytam abba, hogy ügyvéd jelenlétében megtörtént az adásvételi szerződés aláírása, elméletben már mi voltunk a lakás tulajdonosai :) 

Az adásvételi szerződés megléte után elmentünk a pénzügyi tanácsadónkhoz, hogy kitöltsük a hiteligényléshez szükséges formanyomtatványokat. De még mielőtt oda eljutottunk, mindkettőnknek ki kellett töltetni a munkahelyével egy-egy jövedelemigazolást, amire minden tényleges, nettó átlagjövedelmet felvezettek, valamint a cégek is nyilatkoztak, hogy nem állnak felszámolás, stb. bla-bla-bla alatt. Ezekkel a papírokkal együtt ballagtunk be a tanácsadóhoz. 

Azalatt a "röpke" háromnegyed óra alatt megállapodtunk a futamidőben, a törlesztőrészlet mértékében, eldöntöttük, hogy nyitunk egy lakástakarék kasszát, amivel megrövidíthetjük a futamidőt, de akár lakásfelújításra is használhatjuk majd. Több, mint 80-szor írtuk le a nevünket, a végére már azt sem tudtam, hogyan fogjam a tollat. :D

Ezután már semmi nem rajtunk múlt, mondhatni azt is, hogy beindult a gépezet. A bank mindkettőnk munkahelyét felhívta, hogy minden tényleg úgy van-e, ahogy a jövedelemigazolásban szerepel, de nem is mi lennénk, ha ez is simán ment volna. Ugyanis eltelt lassan egy hét és semmi nem történt, vártuk az értékbecslő jelentkezését, de csak nem akart telefonálni. A tanácsadótól azt a választ kaptuk - szegénykének végtelen türelme lehet, hiszen elég sűrűn "zaklattuk" mindenféle kérdéssel -, hogy az egyik cégnél nem stimmelt egy telefonszám, és egy kicsit nyomoznia kellett a banknak... 

De végül minden rendben volt, hamarosan jelentkezett is az értékbecslő, s megbeszéltünk egy időpontot, amikor is eljön és felméri a lakás állapotát, majd mond a banknak egy összeget, azaz mennyire becsüli a lakás értékét. Az értékbecslői díjat a vevők, azaz mi álltuk, de egy kedvezménynek hála, visszakapjuk, így viszonylag olcsón megúszhatjuk a hitelfelvételt és a lakásvásárlást (már amennyire beszélhetünk itt olcsóságról). 

Az értékbecslő elég hamar végzett, 10 perc alatt végigrohant a lakáson, készített egy skiccet a lakás elrendezéséről, kérdéseket tett fel a nyílászárókról, a padlóborításról, mikor épült a lakás, volt-e szigetelés, felújítás az elmúlt 10 évben, stb. valamint készített néhány fotót is. Most már tényleg csak a bankon múlt, hogy a miénk legyen a lakás.

Ahogy az első részben említettem, nekünk személyi kölcsönnel kellett megoldanunk az önerőt, hiszen sem elegendő készpénz, sem pedig ingatlanfedezet nem állt a rendelkezésünkre. Ehhez azonban tudnunk kellett, hogy mennyi hitelt engedélyez a bank, vagyis elegendő lesz-e az az összeg, amit fel szeretnénk venni. Miután ez kiderült (a tanácsadónk leérdeklődte a banknál, ugyanis az értékbecslő nem mondja meg, hogy mennyit ér a lakás), Ő elment ismét a tanácsadóhoz, hogy kitöltse a papírokat a személyi kölcsönhöz is. Azért ő, mert érdemes annak a nevére felvenni, akinek magasabb a bére, de a lakáshitelt már kettőnk nevére vettük fel, én, mint adóstárs szerepelek a szerződésben. Nekem újdonság volt, hogy ehhez nem is kell házasnak lennünk, annak egyedül a CSOK-nál van szerepe, de mivel nem vettük igénybe, így az bennünket nem érintett.

A személyi kölcsön szerződés aláírásához (meg általában minden hivatalos ügynél) érdemes időpontot kérni, így elkerülhető a sok várakozás. Mi is így tettünk, s nem túlzok, fél órán belül már Ő számláján csücsült az előlegre (azaz az önerőre) szánt összeg, és amit még aznap el is utaltunk az eladónak. Egy lépéssel tehát ismét közelebb kerültünk az otthonunkhoz :)

Folytatása következik...

A sorozat előző részei:
Albérletből OTTHON I. | A mi történetünk
Albérletből OTTHON II. | Megvan az elhatározás, hogyan tovább?