Valószínűleg nem ez lesz a legvidámabb poszt a blogon, de most jött el az ideje, hogy írjak erről, tartozom nektek ennyivel. Borzasztóan nehezen megy a fogalmazás, nem is igazán tudom, hogy mit írjak, ezért bocsi, ha egy kicsit csapongó leszek.
Majdnem 3 és fél évvel ezelőtt jött egy ötlet, hogy indítani kellene egy olyan kezdeményezést, amivel egy kicsit közelebb hozhatom a bloggereket egymáshoz, hiszen egészen addig nem volt erre lehetőség (vagy volt, csak én nem tudtam róla). Így létrehoztam a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} nevet viselő kezdeményezést, ami nem várt sikert hozott. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyien leszünk, s hogy egyáltalán megéri a 3 évet.
Rengeteget köszönhetek Nektek, tagoknak, akik kéthetente jobbnál jobb írásokkal örvendeztettetek meg bennünket, és nem volt olyan hét, amikor ne csatlakoztak volna újabb bloggerek. Mindig nagyon izgultam a témák kisorsolásánál, vajon mit fogtok szólni, vajon hányan írják majd meg, de sosem csalódtam bennetek!
Amikor elkezdtem dolgozni, egyre kevesebb időm és energiám jutott a blogra is és ezzel együtt a VKP-ra is. Egyre nagyobb nyűg lett a vele járó munka, a sorsolás, a kihirdetés, a VKP-s posztok megírásáról ne is beszéljünk. Folyton elfelejtkeztem róla, későn jutott eszembe, egyre jobban eltolódtak az időpontok, ami miatt hatalmas leliismeret-furdalásom támadt, úgy éreztem (és így érzem a mai napig), hogy cserben hagytalak benneteket, főleg azokat, akik aktívan részt vettek a posztok írásában. Annyira jó volt olvasni a véleményeteket a VKP-ról, hogy mennyi mindent adott nektek ez a kezdeményezés, hogy mennyire várjátok hétről hétre az új témákat...
Számtalanszor próbáltam visszatérni, mindig megfogadtam, hogy jobban odafigyelek az időpontokra, jobban betartom a határidőket, hogy ne csak nektek, hanem magamnak se okozzak csalódást. Hiszen én mindig is a tökéletességre törekszem, azt az elvet vallom, hogy vagy tökéletesen vagy sehogy. Ez egy rossz tulajdonság, emiatt elég sokmindenbe nem kezdtem bele, amibe szerettem volna, mert tudtam, hogy nem tudom véghez vinni 100%-osan. Amikor elkezdtem a VKP-t, még volt időm és energiám rá, akkor tényleg oda tudtam tenni magam, oda tudtam rá koncentrálni.
A legutóbbi VKP-s kérdőívnél írta valaki, hogy úgy érzi, hogy teher, nyűg lett számomra a VKP, s akár át is adhatnám valakinek, aki tovább vinné. Akkor ezt teljesen kizártnak tartottam, nem akartam magamnak (és másnak sem) bevallani, hogy nem tudom tovább vinni ezt a "mozgalmat", egyszerűen nem akartam kiadni a kezeim közül, de megszüntetni sem szerettem volna. Egészen idáig...
Az elmúlt napokban rengetegszer eszembe jutott a VKP, járt az agyam, hogy mihez kezdjek vele, vívódtam az érzelmek között, volt, hogy a sírás kerülgetett (igen, eléggé szentimentális vagyok...), az egyik pillanatban meg akartam szabadulni tőle, a másikban már a következő témát szerettem volna kisorsolni. De mindig megakadt a dolog, sosem jött el a következő lépés. Nem tudom, hogy most mi változott, de most elég erősnek érzem magam (na ja, most is épp a könnyeimmel küzdök) ahhoz, hogy a VKP végleg (végleg?) bezárja kapuit.
Nem szeretném átadni másnak a stafétabotot, ez lehet, hogy nagyon önző dolog, de én így érzem. Az utóbbi időkben amúgy is elég kevesen írtak bejegyzéseket, megcsappant az érdeklődés a VKP iránt, valószínűleg már más is megérezte a vergődésemet ezzel kapcsolatban, vagy egészen egyszerűen más is időhiányban, ihlethiányban szenved.
Nem varrok el teljesen minden szálat, meghagyom a visszatérés lehetőségét, de:
- a VKP bevezető bejegyzését visszateszem piszkozatba, tehát nem lesz elérhető, csak ha ismét közzé teszem
- a levelezési listát megszüntetem, a tagokat törlöm a listáról
- a FB csoportot felfüggesztem
- a tagnyilvántartókat véglegesen törlöm.
Egyelőre nem látok rá esélyt, hogy valaha visszatér a VKP, de ismeritek a mondást: "Soha ne mondd, hogy soha!", ha ismét úgy érzem, hogy 100%-osan oda tudom tenni magam, akkor visszatér.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a részvételt, remélem megértitek a döntésemet ;)
Nagyon köszönöm, hogy kezdő bloggerként még éppen része lehettem ennek az izgalmas kezdeményezésnek! Köszönöm az eddigi munkád, szervezésed. A döntésedet teljesen megértem, azt is, hogy hihetetlenül nehéz lehet elengedni ezt a "szíved csücskét". Kívánom, hogy innentől csak örömödet leld a blogolásban.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! A legnagyobb csalódást talán azoknak okoztam, akik mostanában vagy legalábbis nem olyan régen csatlakoztak. A sok kihagyás miatt rengeteg témáról maradt le mindenki, amit komolyan nagyon sajnálok :( De muszáj volt elengednem, mert egyszerűen pofátlanságnak tartottam, hogy hetekig csak hallgatok, nem sorsolok új témát, egyszerűen jelet sem voltam képes adni a VKP-val kapcsolatban :/ Tényleg nehéz volt elengedni, de jobb így, aztán ki tudja, mit hoz a jövő :) Köszönöm, hogy részt vettél benne, még ha csak rövid ideig is :*
TörlésMár hetek óta tervezem, hogy megkérdezlek, nyári szünetre mentél-e. És repesett a szívem az örömtől, amikor jelzett a telefonom, hogy e-mail jött tőled. Én ugyan nem írtam meg minden témát, de szeretek ide tartozni. Egyfajta kikapcsolódást jelentett ez nekem, kilépést a blogom komfortzónájából. Ezek az én érzéseim...
VálaszTörlésDe megértelek és nagy bátorságra vall meghozni egy ilyen döntést!
Hiányozni fog a VKP!
Nagyon sajnálom, hogy csalódás okoztam, bárcsak az új témát írhattam volna meg nektek :( Sokaknak jelentett sokat a VKP, de bízom benne, hogy ugyanúgy összetart majd ez a kis közösség, ugyanúgy olvasni fogjuk egymás posztjait, hiszen az élet nem áll meg (Istenem, mekkora klisé volt...) :)
TörlésNagyon sajnálom Szilvi, de hiszem h jobb jön, és jót tesz elköszönni a bánattól és szorongástól amit a VKP okozott. De soha ne erre gondolj, henem hogy mit adott. Egy gyönyörű fejezetet, egy koránsem befejezett könyvben. <3 Én rengeteget kaptam a kezdetekhez a VKP tól, és ezért mindig hálás leszek Neked!!! Köszönöm!
VálaszTörlésHamarabb kellett volna abbahagynom, már az első figyelmeztető jelek megjelenésénél, de ez van, jobb későn, mint soha :) Emlékszem, amikor csatlakoztál, amikor megismertem a blogod, s lám hova fejlődtünk mind a ketten :) Neked is és nekem is rengeteg mindent adott a VKP, amit remélem sosem felejtünk el, s ki tudja, talán egyszer tényleg visszatér, hiszen téma maradt még bőven :) Neked is köszönöm, hogy eddig kitartottál :*
TörlésSzilvi, nagy ölelést küldök! *ölel* Nagyon nehéz lehetett meghozni ezt a döntést, annak ellenére is, hogy éveken át egyedül vitted az egész VKP-t, ami nagyon nagy dolog, és teljesen érthető, hogy sokat kivett belőled. Köszönöm én is, hogy részese lehettem ennek az egésznek! <3
VálaszTörlésKedves Szilvi! Teljes mértékben megértelek! Hasonló döntést nekem is hoznom kellett már, tudom, mennyire nehéz volt. Bár én csak pár hónap erejéig voltam a VKP tagja, nagyon szerettem a témákat. Köszönöm a lehetőséget! :)
VálaszTörlés