Az az igazság, hogy Ő már napok óta rágja a fülem, hogy süssem meg neki ezt a sütit, s most, hogy odakinn szakad az eső végre rászántam magam. Lehet, hogy csak erre az időjárásra várt a tudatalattim, így sokkal jobban átérzem ezt az őszi hangulatot, a frissen kisült süti illata pedig belengi a lakást, jöhet egy bögre latte, egy könyv, na meg egy meleg pléd és máris megvan a hygge-érzés, úgyis ez folyik most a csapból is, lépten-nyomon ebbe botlik, aki olvas blogokat :)
Sajnos csak egy kis adagot sütöttem, ez az adag egy 21x25cm-es tepsihez lett elegendő, de egy kerek piteformába is szépen belefér (csak nekem épp az egyik virágom alatt tölt be alátét szerepet). Pár szeletet épphogy meg tudtam menteni a kolléganőimnek, nagyon gyorsan fogy, és bár annyira nem szeretem a szilvát, de így még én is megeszem, sőt... :D
A receptet a Kisalföld mellé járó Gasztro magazinban szúrta ki Ő, én csak annyit változtattam rajta, hogy barnacukor helyett sima kristálycukrot, vaj helyett margarint használtam, valamint a tetejére nem fahéjas porcukrot, hanem fahéjas kristálycukrot szórtam (a Koronának van ilyen szórófejes cukra).
Hozzávalók
250 g megmosott, félbevágott és kimagozott szilva
250 g liszt
50 g darált dió
250 g barna cukor
250 g vaj
4 tojás
fél csomag sütőpor
1 kávéskanál őrölt fahéj
A tetejére:
50 g porcukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
A forma kikenéséhez:
vaj
liszt
A lisztet összekevertem a fahéjjal, a sütőporral, a darált dióval (aprítóval aprítottam össze, voltak benne nagyobb darabok, de így is jó volt, sőt egy kicsit talán jobb is, legalább tényleg érezni benne a diót), majd a cukrot a margarinnal alaposan (habosra) elkevertem. Hozzáadtam a tojásokat és az előzőleg kikevert lisztet, majd kézimixerrel jól kikevertem.
A tepsit nem vajaztam és liszteztem ki, ugyanis olajspray-t használtam, ami direkt sütikhez való, és ami megakadályozza, hogy a formába ragadjon a tészta (és ami be is vált, nem kell majd tepsit sikálnom :)).
A sütőt 180 fokra melegítettem elő (nekem gázsütőm van, ez 4-es fokozatot jelent), a tepsibe belesimítottam a tésztát, a szilvákat pedig szépen sorban felrakosgattam a tetejére, majd a fahéjas kristálycukkoral jól megszórtam. Így utólag többet is szórhattam volna rá, kicsit savanyú a szilva, elbírt volna több cukrot is :)
Tűpróbáig kell sütni, akkor jó, amikor a tészta már nem ragad, nyugodtan lehet döfködni, nem kell attól tartani, hogy összeesik, szép magas marad végig. Nem sütöttem végig négyesen, amikor már félig kész volt ( a széle barnult, de a közepe még lötyögött), levettem 2-esre és készre sütöttem. Így szépen átsült és az alja sem lett fekete (elég sokszor jártam már úgy, hogy le kellett kaparni a fekete réteget egy-egy süti aljáról). A recept azt írja, hogy 180 fokon 30 percig kell sütni, én nem néztem az időt, csak azt, hogy átsült-e rendesen.
Jó étvágyat! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése