Mit olvastam? | Január

Karácsonyra ismét könyveket kértem - és kaptam -, így ebben az évben is lesz mit olvasnom, már csak időt kell rá szakítanom. Idén elhatároztam, hogy minden nap elolvasok (legalább) egy fejezetet az épp étlapon szereplő könyvből, ahelyett, hogy lefekvés előtt a mobilt nyomkodnám, amúgy is csak unottan görgetem az Instagramot és a Facebookot. 

Hogy mégjobban ösztönözzem magam, elkezdek egy sorozatot is itt a blogon, amiben minden hónapban megosztom veletek, hogy miket olvastam. Lehet, hogy egy hónapban csak egy könyv szerepel majd, vagy két hónapra jut egy könyv - ki tudja -, a lényeg, hogy olvassak, mert olvasni szuper dolog :) 

Januárban befejeztem Dorothea Benton Frank Karácsony receptre c. könyvét, amit még karácsony előtt szereztem be, de nem volt időm elolvasni. Nagyon kedves kis történet egy idős hölgyről, Theodoráról, aki borzasztó - de tényleg borzasztó - családja körében kénytelen tölteni a karácsonyt. A családtagok örökösen marakodnak, kiveszett belőlük (vagy tán bennük sem volt) az egymás iránt tisztelet, tele vannak elfojtott indulattal, a karácsony varázsát pedig még csak hírből sem ismerik. 

Theodorában még mindig élénken élnek a gyerekkori karácsonyok, a készülődés örömteli pillanatai, így elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, rendet tesz a családban és megmutatja nekik, hogy milyen is egy igazi, déli (charlestoni) karácsony. 

Ehhez segítség is érkezik, mégpedig Pearl személyében, aki a család házvezetőnője - nem mellesleg Theodora bizalmasa is - volt még Theodora gyerekkorában és a varázslat már ezzel kezdetét veszi, hiszen Pearl már jócskán 100 év felett járna, ha még élne. Apró varázslatokkal elintézi, hogy elsőként felszínre kerüljenek a rejtett indulatok, sérelmek - ezzel látszólag csak még rosszabbra fordulnak a dolgok -, majd mindenki tiszta lappal indulhasson. Pearl segítségével Theodora bepótolhatta mindazt, amit lányával, Barbarával kapcsolatban elmulasztott, segítségével tekintélyt és megbecsülést adott neki. 

Ez egy igazi karácsonyi könyv (de még januárban is jó volt olvasni, hiszen mindig nehezen engedem el a karácsonyt, a mostani pedig extrém gyorsan elrepült...), melynek lapjain bepillantást nyerhetünk a dél-karolinai karácsonyokba, szokásokba, és egy kis görbe tükröt is mutat arról, hogy a mai világban mennyire háttérbe szorultak a hagyományok, a karácsonyból szinte minden varázs kiveszett már. Én imádtam minden percét, míg olvastam, ha az ember belemerül, akár egy délután elolvashatja, mert bár vastagnak tűnik - 269 oldal -, ám maga a történet csupán 183 oldalon zajlik, a könyv maradék részében tipikus déli receptek kaptak helyet, melyeket az írónő saját maga gyűjtött össze.

Ti mit olvastatok januárban? Olvastátok ezt a könyvet? Hogy tetszett?