Olvasnivaló | Joanna Nylund - SISU

Bloggerként gyakran szembesülök azzal a dologgal, hogy ráakadok valami érdekesre, legyen az egy könyv, egy tárgy, oldal, téma, stb., szeretnék róla írni, de hirtelen annyira felkapott lett, hogy már a csapból is az folyik, mindenki ír, beszél róla, én pedig már nem akarok a 100. ember lenni a sorban.

Így voltam pl. Meik Wiking - Hygge című könyvével is, nagyon érdekelt a könyv, már majdnem meg is rendeltem, de akkorra már mindenhol erről lehetett olvasni, rengetegen meglovagolták ezt a témát, és mit szépítsük, sokan meglátták benne az üzleti lehetőséget is...

Most viszont rátaláltam egy könyvre Tekla oldalán, amit már a borítója és különleges címe miatt is meg szerettem volna kaparintani. [Úgy voltam vele, hogy mégha nem is tetszik a tartalma, akkor is jól fog mutatni a könyvespolcomon :)] Ez a könyv pedig nem más, mint Joanna Nylund SISU c. könyve.

Nem mondanám, hogy mindig is érdeklődtem a skandináv (bár Finnország nem tartozik a skandináv országok közé) kultúra iránt, de amióta a HYGGE bekerült a látóterembe, nyitni kezdtem eme világ felé. Ez a könyv a finnekről, az ő életükről, szokásaikról, kultúrájukról szól, ennek segítségével jobban megismerhetjük, megérthetjük őket.

De mi is az a SISU?

A magyar nyelvben talán a kurázsi áll hozzá a legközelebb, bár az igen sokrétű jelentésű finn sisu szó a sztoikus eltökéltségtől a merészségen, a bátorságon és az akaraterőn át a szívósságig és a rugalmasságig számos jellemvonást egyesít.

A sisu cselekvésközpontú gondolkodást jelent: akkor lép működésbe, amikor az ember a képességeit látszólag meghaladó nehézséggel áll szembe. Olyankor hívjuk elő, amikor a balsors és az ellenszél már feladásra kényszerítene bennünket, s csupán a kurázsinkon múlik, hogy kitartunk-e.

A könyv nemcsak arra jó, hogy egy kicsit közelebb hozza hozzánk a finneket, hanem hasznos tanácsokkal is ellát bennünket, pl. hogyan induljunk neki egy túrázásnak, hogyan kell tárgyalni, kommunikálni (milyen a tiszteletteljes és a tiszteletlen kommunikáció), és nagy figyelmet szentel a gyereknevelésnek is, melynek keretén belül azt is megtudhatjuk, hogy milyen a valódi finn oktatási rendszer (hát ezen a téren is lenne mit átvenni tőlük). Hogy mégjobban megismerjük a SISU-t, Joanna megszólaltat olyan híres finneket, akik a bennük szunnyadó SISU-nak köszönhetően értek el sikereket, küzdötték le az eléjük gördülő nehézségeket.

A könyv olvasása közben sok hasonlóságot fedeztem fel köztem és a finnek között: 

- Hallgatagság: nem szeretnek feleslegesen locsogni, amire tökéletes példa - ahogy azt Tekla is kiemelte :D - Kimi Raikkönen, a vele készült interjúkat imádom nézni, de én sem szoktam sokat fecsegni, szeretek csendben dolgozni vagy csendben üldögélni és csak figyelni a környezetemet.

- Kapcsolaton/házasságon belüli munkamegosztás: náluk nincsenek külön női és férfi munkák, mindkét fél egyenlően kiveszi a részét a háztartásból, sőt a gyereknevelésből is. Nálunk ez már régóta így működik, Ő ugyanúgy mosogat, mint én, de pl. a porszívózás az ő "feladata" (kivéve ha épp nincs itthon, viszont muszáj feltakarítani). 

- Tisztelet és a tiszteletteljes kommunikáció: szerintük sem helyénvaló az, ha valaki az őszinteség mögé bújva azt hiszi, hogy mondhat a másiknak sértő és buta dolgokat. Igen, az őszinteség fontos dolog, de akkor is meg kell adni a másiknak a tiszteletet (és ezt sajnos sok munkatársam is elfelejti...).

- Gyereknevelés: ha valaha gyerekem lesz, ugyanazok elvek alapján szeretném őt/őket felnevelni, ahogy a finnek teszik, azaz hagyni, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg a dolgokat, hagyni őket kibontakozni, de mindig ott lenni, mintegy biztonsági hálóként, akire mindig támaszkodhatnak. 

- Természet iránti szeretet: ugyan Finnországban kicsit vadregényesebb tájak vannak (nem biztos, hogy a medvék miatt bátrabban mennék túrázni), de itt, Magyarországon is rengeteg olyan hely van, ahol kirándulni lehet, ahová elvonulhat az ember egy kicsit elmélkedni, csak a természetre figyelni. Én is nagyon szeretek az erdőben sétálni, túrázni, igyekszem erre még több időt fordítani.

Ahogy fentebb már utaltam rá, nemcsak a tartalma miatt szerettem volna megszerezni, hanem a borítója miatt is. Nemcsak szépek az illusztrációk (kívül is és belül is), de maga a kidolgozás is szuper, a SISU szó belemélyed a vastag kartonba, így egy kis karaktert ad a könyvnek. Méretben pont megfelelő, se nem nagy, se nem kicsi, a rajzok, fotók és a szöveg aránya pont megfelelő, és az illata... fantasztikus új könyv illata van *.*

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik kíváncsiak, hogy milyenek is a finnek, hogyan élnek, mitől olyan boldogok és honnan fakad az a fajta magabiztosság, eltökéltség és hideg nyugalom, ami belőlük sugárzik. Higgyétek el, sokat tanulhatunk tőlük ;)

Ti olvastátok már?