Őőő, izé, helló, van itt még valaki? :)
Novemberben volt utoljára bejegyzés, de már előtte is csak "köhécselt" a blog, olyanok voltak az írások, mint a mesékben, hol voltak, hol nem... Ha annyi 100 Ft-osom lenne, ahányszor megnyitottam a blog szerkesztőjét ezalatt az idő alatt, már vehettem volna belőle egy jó kis mosogatógépet (ami nagy szívem vágya), és/vagy felújíthattuk volna belőle a fürdőszobát. Az ötletek amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak, mire odajutottam, hogy írjak valamiről, már tízen megtették előttem, vagy mire leültem írni, hol az ihlet, hol a kedv vált köddé és hosszú időre nem is jelentkezett újra.
Sosem tartottam magam vérbeli bloggernek, vannak nálam sokkalta jobbak, kitartóbbak, én csak utat engedtem a néha-néha előtörő gondolatoknak, égett bennem a közlésvágy, ha találtam egy jó ötletet.
De most... Csak nézem a feltörekvő új bloggereket/vloggereket, akiknek csak az számít, hogy minél hamarabb sokan olvassák az írásaikat, minél többen nézzék a videóikat, manapság már mindenki influencer (a 2018-as év szava ez is lehetett volna) akar lenni. Ha pedig nem jön hamar az ismertség, akkor kész, feladják, leesik nekik, hogy azt bizony kemény és kitartó munkával lehet elérni, ők pedig nem szeretnének ennyit belefektetni. Vannak, akik pénzt nem sajnálva mindent elkövetnek, hogy felturbózzák a követőik számát (van, aki tagadja és van, aki beismeri), és sajnos ez meg is hozza a várt sikert, a cégek elárasztják őket temérdek ingyen cuccal, utazással, hiszen így még mindig olcsóbban megússzák, mintha súlyos összeget költenének reklámkampányokra, az influencereknek köszönhetően gyorsan és egyszerűen juthatnak el a célcsoportjukhoz.
Szinte minden felületen azt súlykolják az emberekbe, hogy alakítsanak ki "ÉN MÁRKÁT", hozzanak létre Instagram profilokat egységes, ízlésesen megkomponált képekkel, hiszen csak ennek köszönhetően szerezhetnek követőket, csakis így lehetnek "elismert" influencerek, még az sem számít, ha nem a valós képet mutatják önmagukról és az életükről, hiszen a kutyát nem érdekli az illető nyomora. Minden csak a "fensziségről" szól, a felgyorsult világban ha valaki nem elég trendi, gyorsan elfelejtik.
Számomra egy-egy instaprofil túl sterilnek tűnik, minden második kép szponzorált tartalom, s valahogy nem jön át a blogger/vlogger személyisége sem. Gyönyőrűen berendezett lakás, a legmenőbb, Ikeás bútorokkal, a legtrendibb (bocs, ha kicsit sokat használom ezt a szót) ruhadarabok, kiegészítők, csupa olyan holmi, amit sokak nem érhetnek el, nem engedhetnek meg maguknak.
Ebből lett elegem, kiábrándultam a "bloggervilágból", nemcsak nem írtam, hanem nem is olvastam blogokat, kivéve a régi kedvenceimet, akik még most sem adták fel önmagukat és a blogolást.
Alábbhagyott bennem, hogy mindent azonnal megmutassak, lefotózzak, vagy írjak róla, inkább teljes valójában éltem meg a dolgokat. Ha valamit feltöltöttem Instagramra, nem törekedtem (vagyis nem mindig) a tökéletes beállításra, s az sem volt a célom, hogy sok lájk érkezzen rá, nem lettem depressziós, ha csak 10 követő fejezte ki a tetszését. Persze minden egyes új követőnek örültem, kivéve ha valaki a bekövetem-kikövetem-bekövetem-kikövetem taktikát használta, ezeket a profilokat sosem jelöltem vissza, s láss csodát, az illető pár nap (de olyan is volt, hogy pár óra) múlva már sehol sem volt...
Egy ideig nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe a blog, állandó késztetést éreztem, hogy írjak egy utolsó bejegyzést, amiben búcsút intek ennek a virtuális világnak, s soha többé nem térek vissza. Törölni nem akartam, hiszen annyi mindenkinek vált már hasznára egy-egy bejegyzés, na meg ahhoz már túlságosan is a szívemhez nőtt ez a felület, hiába, 6 év, az 6 év, nem múlik el nyomtalanul :)
Végül nem írtam meg a búcsúposztot, nem akartam úgy járni, mint néhány bloggertársam, hogy megírták a visszavonulást, könnyes búcsút vettek az olvasóktól és a blogtól is, majd egy idő után ismét megnyitották a platformot (vagy egy teljesen újat hoztak létre), így inkább meghagytam a visszatérés lehetőségét, hátha csak időre van szükségem...
Teltek, múltak a hetek, hónapok, és a hosszú szünet ellenére még mindig érkeztek hozzászólások (sajnos az oldalsávban tönkrement a hozzászólásos modul, így beállítottam, hogy mindig kapjak emailt, ha valaki kommentet hagy egy poszt alatt), ami nagyon jó érzéssel tölt el, s ma először rápillantottam a statisztikára is: még mindig vannak, akik olvasnak!
Ez adta meg nekem a löketet, hogy újra megnyissam a blogot, s első körben megírjam ezt a bejegyzést.
Hogy mikor követi egy újabb, majd egy újabb, azt nem tudom, de átnézve a piszkozatok listáját van pár, amit meg szeretnék írni, illetve vannak ötleteim új posztokhoz, szóval egyelőre pozitívan állok a dolgokhoz :)
Köszönöm azoknak, akik e hosszú szünet ellenére is itt vannak még, s követnek :*
U.i.: Ahogy fentebb írtam, van pár bejegyzés talonban, de szeretném, ha ti is megírnátok, hogy mi érdekel benneteket, miről olvasnátok szívesen :)
En nagyon szeretem azt, hogy őszinte és hiteles vagy! Nekem is túl sok a 'steril' Ikea lakásos csúcszszuper reggelis kiscsaj(tegnap nevettem instán,hogy mindenkiből épp őszintén előjött a gyermeki énje a Mickey egeres converse hatására...hahahaha) nekem a te tartalamad épp emiatt tetszik :D Nekem nagyon bejöttek a kajatervezős írásaid, meg a spontán képeid (bögrék, kutyus...) várom a folytatást :)
VálaszTörlésEl sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett az, amit írtál, máris sokkal jobban indul a napom :) :*
TörlésNekem is vannak elképzeléseim a felújított lakás berendezéséről, igen, lesznek Ikeás bútorokra hajazó egyedek, de nem szeretném, ha a miénk lenne az ezredik ugyanolyan instakompatibilis kulipintyó. De ez még annyira a távlati jövő, most még csak a tervezgetés megy.
Örülök, ha újra írsz! Nálunk is sok változás volt, nem is volt időm annyit olvasni, most már több lesz, szóval jöhetnek a bejegyzések! :)
VálaszTörlésNagyon örülök Viki, hogy még te is itt vagy! :*
TörlésRemélem csakis jó változások voltak, én is igyekszek visszatérni a blogok olvasásához, persze ahogy időm engedi :)
Én simán blokkolni szoktam Instán ezeket a bekövetem-kikövetem egyéneket :D nem cicózok sokat.
VálaszTörlésÓ, én majd a haul bejegyzéseidet várom, azok mindig jópofák voltak! Ritkán járok drogériába, és olyan jó más, biztosan bevált taktikáit olvasni ;)
Én egyszer írtam az egyiknek, hogy mondja már el, mennyire válik be ez a taktika, mert amúgy baromira idegesítő, és nálam pont az ellenkezőjét éri el vele. Mondanom sem kell, nem válaszolt és utána már nem is követett be :D
TörlésA haul posztokat én is nagyon szerettem írni, csak nem sűrűn volt látszatja, hogy az olvasók is szeretik. De biztosan lesznek majd a későbbiekben is ;)
Örülök hogy újra írsz. Tied az első blog amit anno elkezdtem követni és a te posztjaidat mindig üdítő olvasni. És örülök hogy nem döntöttél a befejezés mellett, írj akkor amikor örömmel írsz a többivel meg ne törődj! ;)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, hogy kitartottál a blog mellett :) Én is örülök, hogy visszatértem, és remélem a továbbiakban sem okozok csalódást :)
TörlésSzia! Én is örülök, hogy újra írsz! Az elmúlt egy két évben az általam követett és szeretett blogok elnémultak és az insta influuuencerek vették át a terepet :(
VálaszTörlésIgen, sajnos ez lett a trend, a blogok egyre jobban kiszorulnak, már nem szeretnek olvasni az emberek (persze tisztelet a kivételnek), sokkal könnyebb egy videót megnézni vagy egy képet lájkolni :/
TörlésTeljesen egyetértek veled! Jó újra olvasni.
VálaszTörlésÖrülök, hogy te is itt vagy :)
TörlésSzámból vetted ki a szót! Már több, mint egy éve akartam abbahagyni az írást, ehelyett letitkositottam a blogot, maradt a törzsgárda és jobban élvezem mint valaha! Találd meg azt, amiért érdemes, magadért! Mi meg örülünk, hogy újra itt vagy! ��
VálaszTörlésJól tetted, bár én úgy érzem, hogy nem tudnám letitkosítani :) Ha úgy érzem, hogy tényleg befejezem, megírom a búcsúposztot és nem írok erre a felületre többet. Remélem még messze van ez a pont :)
Törlés