Személyes | Ezeket feltételeztétek rólam Insta story-ban

Orbán Szilvi | április 01, 2019
 Photo by Jessica Lewis from Pexels

Aki követ Instagramon, az láthatta már egy-két agymenésemet a sztorimban, én még csak most jöttem ki a barlangból, vagy mondhatnám úgy is, hogy eddig egy kő alatt éltem :) Sokáig a lényegét sem értettem (lehet, hogy még most sem), nem is nagyon nézegettem másokét sem.

Aztán valahogy felfedeztem, egyre jobban megismerem a benne rejlő lehetőségeket (a GIF-eket például nagyon szeretem), s legutóbb pedig kipróbáltam a kérdezős funkciót is, azaz megkértem a követőimet, hogy feltételezzenek rólam valamit.

Félve bár (a Q&A, amit szintén az Instagramon tartottam kudarcba fulladt, egy kérdés sem érkezett rá, ami elsőre nagyon rosszul esett, de végül elengedtem, hisz én nem vagyok olyan népszerű, mint a felkapott bloggerek/vloggerek), de annál kíváncsibban osztottam meg a story-ban, és örömmel töltött el, hogy nem sültem fel ezzel a próbálkozással (sem). Igaz nem sok, de azért egy bejegyzésre elegendő állítás összejött, amit mindenképp itt szerettem volna megosztani, hiszen jobban kifejthetem a véleményemet róluk, és a sztorik amúgy is olyan tűnékenyek, hamar nyomuk vész. 

Nem időrendi sorrendben, név és arc nélkül következzenek tehát azok, amiket rólam feltételeztetek.

Nagyon tudok apró dolgoknak örülni.

Ez így van! Mindig mindenben igyekszek a jót megtalálni, s még a legapróbb dolgokat is megbecsülni, amik boldogsággal töltenek el. Erre a célra jött létre egyébként a Little Reasons To Smile is, amin gondolkozom, hogy felélesztem, mert hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy mennyi pozitív dolog történik velem, körülöttem. Minden apró dolog számít, legyen az napsütés, egy illat, egy új ruha, utazás, stb.

Jobban szeretem a kutyákat, mint a cicákat.

Mióta az eszemet tudom, volt kutyánk és cicánk is, igaz kutyus hamarabb volt a családban. Nem tartom magam csak kutyásnak, ha Beni elviselné a cicákat, valószínűleg már lenne itthon egy kis vörös is. Vagy fekete. Vagy fehér. Szóval mindegy, csak doromboló, dagasztó szőrpamacs legyen :D Mindkét kiskedvencnek megvannak az előnyei és hátrányai, de az biztos, hogy rengeteg szeretetet tudnak adni.

Heteroszexuális és monogám vagyok.

Ez már erősen feszegeti a magánszféra határát ;) de amúgy igen. Nekem semmi bajom a homoszexualitással, vagy a transzneműséggel, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, és rossz látni, hogy mennyire nem elfogadóak az emberek velük kapcsolatban. 

Jobban szeretem a kávét, mint a teát.

Ez is igaz, de nem volt mindig így. Most sem mondanám magam nagy kávésnak, hiszen inkább a latte-cappuccino vonalon mozgok, az ezeknél erősebb kávét nem tudom meginni. Egyszer balgaságból kipróbáltam egy diétát, aminél reggelente csak kávét lehetett inni, s én, aki akkoriban egyáltalán nem kávézott, olyannyira kikészültem, hogy egy időre megutáltam. Emlékszem,  mennyire túlpörögtem a koffeintól, remegtem, a szívem kalapált és a hasam is ment tőle. Szerencsére ez az első nap történt, így nem okozott komolyabb gondokat a szervezetemben,  azonnal abba is hagytam.
Egy idő után enyhült a kávé iránti undorom, s amióta megvan a kis DG pingvinem, azóta sűrűbben hódolok a kávézás örömeinek. Na nem minden nap, de 2-3 naponta biztosan elkortyolgatok egy bögrével, jól esik egy kis kényeztetés :) Amikor nem DG-t iszok, akkor 3in1 kávét szoktam inni, hogy valamennyire ébren maradjak, de a szívemet se terheljem meg egy erős kávéval.
Teát is szoktam inni természetesen, de általában a reggeli mellé, s azt sem minden alkalommal.

Reggelente mosolyogva ébredek.

Háááát, nem mondanám, hogy minden reggel, de ha Beni ott van az ágyam mellett és a képembe bámul, akkor bizony nem tudom megállni nevetés nélkül :D
Reggeles héten, hajnali négykor sem tudok mosolyogni, legszívesebben ki sem mozdulnék az ágyból, de sajnos muszáj. Mint minden embernek, nekem is vannak rossz napjaim, de igyekszem a legtöbb pozitívumot kihozni a napokból, több-kevesebb sikerrel... De jól esik, hogy ilyet feltételeztek rólam ;)

Jobban szeretem az édes, mint a sós nasit.

Ez is telitalálat, imádom az édességeket, és sajnos ez az alakomon is meglátszik. Minden jöhet, ami habos, krémes (tejszínes és nem vajas), csokis, stb. semminek nem tudok ellenállni. Azért a sós dolgokat sem vetem meg, a pogácsa, a sajtos perec (az a sós aprósütemény) a kedvencem, ezekből hatalmas adagot tudok még melegen elpusztítani.  

Nincs másik testvérem.

Igen, egyetlen egy húgom van, akit nagyon szeretek és tisztelek és becsülök. Pedig amikor gyerekek voltunk, nem volt mindig rózsás a helyzet, mint nagytesó, állandóan ugráltattam, piszkáltam, aztán egyszer csak fellázadt és nem volt hajlandó semmit sem megtenni nekem :D Akkoriban nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszünk, mire felnövünk, de most már olyanok vagyunk, mintha ikrek lennénk, meg sem látszik közöttünk az a 6 évnyi korkülönbség, sőt, ő néha sokkal érettebben viselkedik, mint én. Igaz ehhez rengeteg negatív dolog is hozzájárult, alaposan megedzette az élet, rengeteg kihívással kellett és kell megküzdenie. 

Köszönöm szépen, hogy vettétek a fáradtságot és részt vettetek ebben a játékban, érdekes volt :)

2 megjegyzés:

  1. Szerintem zokniban alszol és eléggé hipochonder típus vagy.
    Valamint picit nem ártana dokumentálódni, mielőtt leirod, hogy a kávé megterheli a szíved.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak akkor alszok zokniban, ha nagyon hideg van, de egyébként mezítláb és az egyik lábam mindig kinn van a takaró alól :)
      Egyáltalán nem vagyok hipochonder, nem is értem a feltételezést, miből gondoltad? :) megterhelés alatt azt értem, hogy túl pörög, sokkal hevesebben ver, mint kellene. Szerintem nem a dokumentálódni szót kerested :)

      Törlés