Keszthely, ahová még biztos, hogy visszatérünk #1

(Emlékérméért biztosan, de ez egy másik sztori, később visszatérek rá :D)

Most már mondhatjuk hagyománynak, hogy május 1. körül leutazunk a Balatonra, mivel ebben az évben szerdára esett, így mindketten kivettük a csütörtököt és pénteket, hogy pár napot együtt legyünk, és ne mindig csak egy pár órát töltsünk a magyar tenger mellett. Nagyon szeretjük Balatonfüredet, de most inkább Keszthely mellett döntöttünk, hiszen még sosem jártunk ott.

Még sosem meséltem, de amikor elhatároztuk, hogy összeköltözünk, elsőként ez a város került szóba, de végül Győr nyert, hiszen Ő rokonainak itt volt üres lakása, így nem kellett teljesen a nulláról kezdenünk a közös életünket. 

Utazás előtt alaposan megterveztünk mindent, összegyűjtöttük az összes olyan látnivalót, amire kíváncsiak voltunk és persze lelkesen frissítgettük az időjárás előrejelzést. Térképen megnéztük, hogy hol helyezkedik el a szállás, onnan milyen messze vannak a helyi látványosságok, így aszerint állítottuk össze a programot. Autó híján csak a lábunkra számíthattunk, így eleve kevés csomaggal terveztünk, hogy ne kelljen bőröndöket végigcipelni a városon. Természetesen várható volt a hidegfront - annak minden bájával -, így meleg holmikat is vinnünk kellett magunkkal, és ami alaposan megnehezítette a dolgomat a csomag összeállításakor. Ki gondolná, hogy mennyire reálisan tud gondolkodni az ember ilyenkor, és képes arra, hogy valóban csak a legszükségesebb dolgokat pakolja be :D

Érkezés után nyakunkba vettük a belvárost, és elsőként megvettük a belépőt a Festetics kastélyba. Érdemes a kombinált, azaz az összes kiállításra érvényes jegyet választani, ami 3700 Ft/fő. Ezzel minden olyan helyre bemehetünk, ami a kastélyhoz fűződik, mint pl. a pálmaház, a vasúttörténeti múzeum, a vadászmúzeum, kocsimúzeum, stb.,  ezek külön-külön már komoly kiadást jelentenének. Mi vettünk fotó-és videójegyet is (1500 Ft), ami gyakorlatilag egy karszalag, és amivel bárhol lehet kamerázni, képeket készíteni. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez megéri-e, vagy van-e értelme, mert sehol sem láttuk kiírva, hogy nem lehet fotót vagy videót készíteni (egy helyen láttam, hogy szelfibot használata nem engedélyezett) és nem sok karszalagos emberrel találkoztunk, ellenben mindenki fotózott... 

A túrát a parkban kezdtük, szinte az egész kertet bejártuk, hihetetlen, hogy mekkora terület, az ember bármikor bemehet oda, kiülhet egy padra, ugyanis a jegy az épületekben levő kiállításokra érvényes, a kastélykert szabadon látogatható. Miközben sétáltunk, elképzeltem, ahogy a korabeli hölgyek sétálgattak a parkban, csipkés esernyők alatt, földig érő, fűzős ruháikban, elegánsan, andalogva, grófokról, ruhákról cseverészve.

 

Elsőként a pálmaházat néztük meg, szinte letaglózott az a rengeteg szép növény, volt külön ház a kaktuszoknak, pozsgásoknak is, némelyikük igen viccesen nézett ki :)

 

 

 

Miközben sétáltunk az üvegházakban, egyfolytában az járt a fejemben, hogy mennyire tetszene ez anyának, imádja a virágokat. Az épületek ajtajára ki van írva, hogy nem lehet magokat és hajtásokat gyűjtögetni, szóval ne innen akarja senki se bővíteni az otthoni virágarzenált ;)

 

Innen nyílik a madárpark is, ahol többek között pávák, feketehattyúk, fütyülő ludak és vadkacsák napoznak vagy épp az árnyékban hűsölnek. Nagyon békések, egyik-másikhoz teljesen közel lehet menni - gyakorlatilag közöttük sétálni -, vannak, amiket akár kézből is tudjuk etetni, de mi ezt nem próbáltuk ki.

 

 

Ezután a hintókiállítást látogattuk meg, ahol állítólag - én nem számoltam meg, de utána néztem - 50 darab 18-19. század főúri hintó és szán található. Itt szóltak, hogy a szelfibottal óvatosan, de nem kellett eltennem. Különben sem azért használtam, hogy magunkat fotózzam vele, hanem egyfajta biztos kezet jelentett nekem, mert így sokkal stabilabban tudtam képet készíteni, valamint az ujjam sem lógott bele :D Egy-egy hintó, szán mellett megnézhettük a restaurálás menetét, hogy milyen állapotban volt eredetileg, és hogy hogyan sikerült felújítani úgy, hogy közben korhű maradjon.

A vadászkiállításhoz és a történelmi modellvasútkiállításhoz (ezek egy épületben helyezkednek el) el kell hagyni a kastélyparkot és egy forgalmas úton kell átkelni. Itt volt egyedül piktogrammal jelezve, hogy a szelfibotot tilos használni, nehogy a nagy pózolásban átessünk a korláton és magunkra borítsunk egy kitömött állatot...

 

 

Mert a vadászkiállítás bizony tele van kitömött, többnyire a Festetics család vadásszenvedélyének eredményeként bemutatott "állatsereglettel". Ace Ventura jutott eszembe, amikor ezt a rengeteg kiterített oroszlánt, medvét megláttam. Számomra nyomasztó volt az egész, szerettem volna mihamarabb túlesni rajta, valószínűleg ugyanígy érezte magát Ő is a Bodies kiállításon, csak itt nem hajdan élő emberek, hanem állatok voltak kiállítva.

 

A modellvasút kiállítás nem más, mint több hatalmas terepasztal, az egyik az egykori közös magyar-osztrák vasútnak állít emléket (Semmering-Klamm és a Kanizsa-Budapest-Déli pályaudvar). Egy másik - a Zala terepasztal - a zalai pályaudvarokat mutatja be (Sümeg, Keszthely, Badacsonytomaj, stb.), a harmadik terepasztal pedig a Nürnberg nevet kapta és a Fekete-erdőt, Nürnberget, Bad-Schandaut (egy egykori keletnémet-csehszlovák határátkelőt), valamint egy közép-európai stílusú várost mutat be.

Utoljára hagytuk a kastélyt, addigra kellően meleg volt már odakinn, jól esett a hűvös falak között bóklászni. A főépületben található kiállításra nem lehet bevinni hátizsákot, egy külön teremben lehet egy szekrénybe betenni (100 Ft-tal működik), a jegy lehetőleg maradjon nálunk, mert különben nem tudunk kijönni (ugyanis kilépéskor is be kell csekkolni a jegyen található vonalkóddal).

18 termen keresztül ismerkedhetünk meg a 18-19. századi főúri életformával, rengeteg gyönyörű és értékes tárgy kapott helyet a kiállításon. Ámulva haladtunk végig a termeken, csak forgattam a fejem, hol a csillárokat, hol a kandallókat, a bútorokat, hol pedig a kazettás mennyezetet csodáltam, na és a tükörterem... Ide legalább egyszer el kell jönnie annak, akit érdekel (meg annak is, akit nem) a korabeli élet hangulata, és a történelem ezen szakasza :)

 

 

 

Nagyon elfáradtunk, mire bejártuk az egészet, ráadásul teljesen máshol lyukadtunk ki, mint ahonnan elindultunk, és a hátizsákunkért ismét be kellett volna csekkolnunk a jeggyel, azonban egy jeggyel csak egyszer lehet belépni. Szerencsére nem csak mi jártunk így, voltak még mások is, akik szerettek volna hozzájutni a csomagukhoz, és mivel épp senki nem állt a kapunál, így beslisszoltunk a mozgássérülteknek fenntartott kapun, ami mindig nyitva van :) Valószínűleg valahol visszajuthatunk legális úton is a csomagmegőrzőhöz, de annyira kacskaringós az egész kastély, hogy beleszédül az ember :D

Első napra azt hiszem, ez bőven elég volt, délután elfoglaltuk a szállásunkat, egy kicsit kiültünk a Libás strand melleti partra, este pedig elmentünk egy étterembe megvacsorázni, majd bedőltünk az ágyba és reggelig fel sem keltünk :) Mozgalmas napunk volt, de minden percét élveztem, Keszthely nagyon szép város, érdemes eltölteni itt pár napot.

Másnap Balatongyörök volt a cél, és sétáltunk egy kicsit a keszthelyi mólónál is, de ez egy másik bejegyzés lesz, mert már ez is egy maratoni hosszúságúra sikeredett ;) 

Ti jártatok már itt? Milyen kiállításokat néztetek meg? 

Mit érdemes még megnézni?