Keszthely, ahová még biztosan visszatérünk #2

(Már három hete(!) írom ezt a bejegyzést, mindig hozzáfűzve egy vagy több mondatot, és folyamatosan frusztrál, hogy be kellene már fejezni, mert ismét csak LRTS posztok vannak a főoldalon...)

Folytatódik a kis keszthelyi kiruccanásunk története, az első részben bejártuk a Festetics-kastélyt és a parkot, valamint a kapcsolódó kiállításokat. Második napra már kevesebb látnivaló jutott, hiszen erősen lekorlátozott bennünket az érkező hidegfront, délutántól szinte 100%-ra jósolták az esőt, így lemondtunk Badacsonyról, és a közeli Balatongyörökre buszoztunk át. Akinek nincs autója nyugodtan választhatja ezt a közlekedési módot, a jegy nem drága, és van buszmegálló a Szép-kilátónál, és több túraútvonal, tanösvény is innen indul.

A Szép-kilátó egyébként egy pihenőhely és parkoló, viszont gyönyörű panoráma tárul elénk, innen egész szépen belátni a Balatont. Napsütéses, tiszta ég mellett még szebb lett volna a látvány, de azért így sem volt olyan rossz, nem panaszkodtunk :) Ha helyi lennék, biztosan rengeteg időt töltenék el itt, csak kiülnék a fűbe (vannak padok és van pár asztal is), és csak lesnék ki a fejemből, gyönyörködnék a tájban. 

Itt található egy forrás is - egy lépcsősoron kell lemenni hozzá, tábla jelzi, hogy merre van -, ami egy hangulatos kis ligetben bújik meg. Mint kiderült, ez egyben egy relaxációs pont is, közepén egy vizes taposóval, amiben mezítláb kell sétálni, miközben teljesen ellazulunk és bizonyos szavakat ismételgetünk. Nyáron biztosan kipróbáltam volna, de most valahogy nem volt hozzá kedvem, ugye értitek :D

Nem messze a kilátótól van egy kávézó, azt terveztük, hogy beugrunk egy kávéra, de útközben észrevettük, hogy innen indul egy tanösvény is és nem messze van két kilátó is. Nem tudom, hogy ez honnan jött nálunk, de bárhová megyünk kirándulni, muszáj felmenni legalább egy kilátóra, így a kávé helyett nekirugaszkodtunk a felfelé vezető útnak. Sietnünk kellett, mert bármikor leszakadhatott az ég, zivatarban pedig nem olyan jó móka fák között csatangolni. Az út nem volt olyan szép, mint Szilvásváradon, de amikor felértünk, a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Én csak a kilátó első lépcsőfordulójáig jutottam, annyira elkapott a tériszony, hogy egyszerűen nem tudtam tovább menni. De innen is nagyon szép volt a táj, egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy feljebb menjek :D

Pár perces nézelődés után elindultunk visszafelé, néha megálltam virágokat fotózni - Ő legnagyobb "örömére" -, és pont leértünk, mire kinyitott az az étterem, ahol ebédelni szerettünk volna. A Csóka fészek egy szuper hangulatos kis étterem, csodálatos panorámával, finom ételekkel és mennyei epres limonádéval. Meglepődtünk, amikor gyömbért szerettünk volna kérni, de a pincér jelezte, hogy nem tartanak Coca Cola termékeket, de jó szívvel ajánlja a házi limonádéjukat. Nem csalódtunk, tényleg nagyon finom volt :) Az ételek is nagyon finomak, sosem jutott volna eszembe buggyantott tojást a galuska tetejére rakni a borjúpaprikás mellé, de jó ötlet volt, nagyon ízlett. Miközben ebédeltünk, ráláttunk a Balatonra, ahol akkorra már heves esőzés alakult ki, alig látszott a túlsó part. 

A jól megérdemelt ebéd után visszabuszoztunk Keszthelyre, de nem a szállásra mentünk vissza, hanem a belvárosban szálltunk le, hogy az eső elállta után kimenjünk egy kicsit a mólóhoz. Az autóbuszállomásról viszonylag hamar és egyszerűen el lehet oda jutni, nekünk nagy segítséget nyújtott a Google maps, mindig ez alapján tájékozódtunk. Vicces látvány egyébként, amikor több ember, kezében a mobillal forgolódik, és próbálja eltalálni a helyes irányt. Ennél már csak Joey (Jóbarátok) volt viccesebb, amikor Londonban voltak és maketteket ragasztott a térképre :D

Az esős idő miatt alig lézengett pár ember a parton, így a Keszthely felirat mellett sem kellett sokáig várnunk, hogy készítsünk pár szelfit. Páran érdeklődtek, hogy mikor indul hajójárat, de felvilágosították őket, hogy ilyen időben még a hajók sem közlekednek, néhány ember kedvéért nem indítanak járatot. 

A kikötőben szerettem volna emlékérmét készíteni (tudjátok azzal a tekerős ketyerével), de valaki nagyon "okos" volt és a 100 Ft-os helyett másik érmét tett a nyílásba, amit bármennyire is próbáltunk, nem sikerült kiszedni (most már tudom, hogy minimum szemöldökcsipesszel a táskámban kellene járkálnom), így erről sajnos le kellett mondanom. Bejártuk az egész kitötőt, hogy találjunk egy másikat, hiszen nem mehetek haza emlékérem nélkül, de egyetlen egyet sem találtunk, bármennyire is bosszankodtam miatta... 

Tudtuk, hogy a belváros egyik sétálóutcájában van egy (már érkezéskor kiszúrtam), így arrafelé vettük az irányt, amúgy is útbaesett a szállás felé. Az utolsó 5 forintosunkat használtuk fel, de nem is én lennék, ha nem bénáztam volna el, ugyanis - bár tudom jól, hogy hogyan működik, mégis sikerült elrontanom - ahelyett, hogy elsőként kiválasztottam volna a mintát, egyből benyomtam a pénzt, így ahogy elkezdtem tekerni, egy félig mintás, félig üres érme pottyant le.Most nem írnám le ide, hogy mit mondtam akkor bosszúságomban, a lényeg, hogy kiakadtam :D Persze kézenfekvő megoldás az lett volna, hogy valahonnan szerzek egy 5 forintost, de teljesen elment a kedvem az egésztől, így inkább visszaballagtunk a szállásra.

Másnap már reggeltől kezdve szakadt az eső, így a délutáni indulás helyett már reggel hazaindultunk, hiszen semmi értelme nem lett volna ott maradni és csak unatkozni az apartmanban, és mivel az esernyőmtől is érzékeny búcsút kellett vennem előző nap a mólónál, így a partra sem volt kedvünk már kisétálni.

Nagyon vegyes érzelmekkel távoztam Keszthelyről, ez a két nap nagyon kevésnek bizonyult, napokig uralkodott rajtam egy nyomasztó érzés, úgy éreztem, hogy sokmindent nem láttunk még. Elhatároztuk hogy még biztosan visszatérünk, azonban 3 napnál biztosan több időt fogunk itt eltölteni, és reméljük, hogy az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk :)