Fotónapló | Őszi séta a Bakonyban

Annyiszor voltam már abban a helyzetben a bloggal kapcsolatban, hogy voltunk kirándulni valahol, és szerettem volna megmutatni ezen a felületen is, de a legtöbbször nem jöttek a szavak, egyszerűen hiába villogott előttem a kurzor, egy szót sem tudtam leírni, hozzáfűzni a képekhez. Aztán ma hajnalban, amikor megébredtem - azt hiszem, meglesz ennek a böjtje éjszaka - megvilágosodtam: miért ne oszthatnám meg mégis ezeket a képeket itt a blogon egy fotónapló formájában? Nem muszáj kommentárt írni hozzájuk, néha a képek úgyis beszélnek helyettünk :) 

Nem vagyok profi fotós, sőt, fotós sem, csak egy olyan ember, akinek van egy gépe és szeret a természetben kirándulni, és növényeket fotózni :D 

Tegnap a Bakonyban tettünk egy kis kirándulást, kihasználtuk ezt a csodálatos, napsütéses időt. Most voltunk másodjára, nem is értem, hogy miért maradt ez ki nekünk 10 évig... Pedig csak egy egyórás vonatútra van tőlünk, egyszerű odajutni, a túraútvonal egy jól kitaposott, széles ösvényen vezet végig, a Cuha-szurdok lenyűgöző, körülöttünk csak fák, madárcsicsergés és kellemes levegő. Kell ennél több? Ugye nem? Figyelem, sok kép következik ;)

bár a képen nem nagyon látszik, de a levél belsejében egy keresztes pók pihen :)

 

sajnos most lényegesen kevesebb ilyen "átfolyás" van az ösvényen

sajnálom, hogy most nem volt víz a Cuha patakban, nyáron ezt a medret ki kellett kerülni, hogy tovább tudjunk haladni

Rájöttünk, hogy a legideálisabb idő számunkra a kora reggel, délelőtt, ilyenkor még nagyon kevesen vannak (legalábbis ilyenkor, ősszel), az erdőben csend és nyugalom van, ugyanis mire Vinyére értünk, már egyre többen lettek, egyre nagyobb lesz a zsivaj, már biztos, hogy nem tudtam volna olyan nyugodtan sétálgatni, fotózni, mert bizony sokszor olyan hangosak voltak, hogy a saját gondolatomat nem hallottam.

Az viszont tetszett, hogy több túrázó is köszönt, kedvesen mosolygott, miközben elhaladtunk egymás mellett, ez amolyan kis összekacsintás volt a természetkedvelők között, a legtöbb ember viszont csak elment mellettünk. Persze, nem is kell(ene) köszönni, hiszen vadidegenek vagyunk egymás számára, mégis olyan ez, mint amikor a buszosok, mentősök, stb. köszönnek egymásnak, szerintem szép dolog. Ti hogy vagytok ezzel?