Végre ide is feljutottunk :D | Látogatás a Püspökvárban

Mióta dolgozom, ma érzem úgy, hogy végre kipihentem magam és az elmúlt hetek fáradalmait, az új élményeket, ingereket is sikerült feldolgozni. :) Pedig csak egy napom volt pihenni, mert olyannyira belelendültem a munkába, hogy már második hete túlóráztam szombaton :D Most azonban egy ideig ennek vége, a múlt hétből tanulva nem vállalom el egy ideig azt, hogy délutános műszak után, amikor fél 11-kor hazaesek, szombat reggel, hajnali négykor keljek, mert délelőttre megyek dolgozni. Öreg vagyok én már ehhez :D 

Mivel a napjaim mostanában abból álltak, hogy hazajöttem, ettem és aludtam, kihasználva a jó időt, egy kicsit szétnéztünk a belvárosban. Most voltak a Győri édes napok, úgy gondoltuk, hogy megnézzük, de amikor megláttam, hogy mennyien vannak, s egy ülőhely sem volt, inkább továbbmentünk a kedvenc belvárosi fagyizónk felé. Aki a Dunakapu tér felé jár, MU-SZÁJ elnyalnia egy fagyit a sarki fagyizóban (Adria Gelato, azt hiszem a neve), mennyei fagyijaik vannak. Több is felkeltette az érdeklődésemet, de mivel 220 Ft egy adag (ami viszont hatalmas), nem akartam magunkat csődbe vinni, így most csak a Toffee karamell, az Oreo és a klasszikus csoki mellett tettem le a voksomat. Bár kíváncsi lettem volna, hogy milyen a házi krémes ízű fagyi is :) Ő egyet sem volt hajlandó megkóstolni, nem érti, hogy mi értelme van süti ízű fagyikat készíteni, de a klasszikusok sem nyerték el tetszését. Mondtam is neki, hogy az elvei miatt marad ki nagyon sok jó dologból :P :D 

Miután sikerült úgy betolnom azt a 3 hatalmas gombócot, hogy nem landolt egy csepp sem a pólómon, arra gondoltam, hogy 6 év után végre ideje lenne megnézni Győrt a magasból is. Hihetetlen, hogy itt vagyunk már ennyi ideje és még sosem jutottunk fel a Püspökvár kilátójába. Viszont amikor megtudtuk, hogy a felnőtt belépő 1000 Ft/fő, hát mit szépítsem, majdnem seggre estem. A belépő magába foglalja az Apor Vilmos emlékkiállítást és a kilátót is, így egy kicsit művelődtünk is :) 

A kiállítás nagyon érdekes volt, írásos, tárgyi, képes, sőt még mozgóképes emlékekkel mutatták be az 1997 novemberében boldoggá avatott, vértanúhalált halt győri püspök életútját, munkásságát. 

Miután bebarangoltuk az egész kiállítást, nekiveselkedtünk a csigalépcsőnek. Amíg a kőlépcsőn haladtunk, nem is volt semmi gond, gyorsan haladtam, na de amikor már a fából készült, meredek részhez értünk, ott már kezdett remegni mindenem. 

Nem a fáradtság hanem inkább a tériszony miatt. Remegő kezekkel és lábakkal kapaszkodtam fel a fokokon, a szívem pedig majd kiugrott. :D Közbe-közbe volt egy kis pihenő, meg lehetett állni a szinteken, ahol le lehetett ülni, ott is voltak kiállítva dolgok, de annyira igyekeztünk felfelé, hogy ezek nekünk kimaradtak  :D Odafent a látvány, ami fogadott, azt hiszem kárpótolt minden egyes remegő mozdulatért, megérte felküzdeni magunkat odáig :) 

Attól eltekintve, hogy valahányszor lenéztem, éreztem, hogy húz a mélység, élveztem minden pillanatát a fent töltött időnek :) Hihetetlenül szép volt a látvány, s mivel szép, tiszta időnk volt, még a Pannonhalmi Apátságot is lehetett látni a messzeségben. Kaptunk egy brosúrát, amin bejelöltek minden olyan látványosságot, amit a toronyból látni - vagy legalább sejteni - lehet, majdnem mindet megtaláltuk, jó kis játék volt, szinte turistának éreztük magunkat :D 

Lefelé már szinte szaladtunk (na jó, a falépcsőn nem), sokkal gyorsabban leértünk, mint gondoltam volna, számomra nagyon szép és izgalmas élmény volt :) 

A képek pocsékak, tudom, nem ártott volna megtisztítani a lencsét a mobilomon, de ezeken legalább nem lóg be az ujjam :P

Milyen győri jellegzetességeket, nevezetességeket, fedeztek fel a képeken?  Jártatok már fenn a kilátóban?