Egy utazásos bejegyzéssel töröm meg a csendet, júliusban nyaralni voltunk és még viszonylag frissek az élmények (vagy legalábbis ülepedett annyit, hogy értelmes mondatokká formáljam :D), valamint szerettem volna írásban is megörökíteni, hogy a későbbiekben is vissza tudjuk olvasni, mert bár a képek néha magukért beszélnek, nem mindig adják vissza az adott pillanatot. Mivel egyszerűen nem tudtam az öt napot egyetlen bejegyzésbe besűríteni, így egy minisorozat lesz belőle, ennek olvashatjátok az első részét ;)
Mivel Sopron nincs messze Győrtől, és a szállást is csak 2 órától lehetett elfoglalni, így végre nem hajnalban - vagy legalábbis nem kora reggel - kellett útrakelni, hanem ráértünk a későbbi, 12:51-es vonattal elindulni. Furcsa is volt, hogy reggel még volt időnk Benit is levinni sétálni, még bepakolni azokat a holmikat, amik még kimaradtak, sőt még egy kicsit unatkoztunk is (ilyenre még sosem volt példa, általában a kapkodás volt jellemző).
A Studio 18-ban foglaltunk szállást, ami gyakorlatilag egy nagy lakás, aminek a 3 szobája lett apartmanná alakítva (egy 38 m²-es, egy 32 m²-es és egy 43 m²-es). A miénk a Grey (a Szállás.hu-n Silverként szerepel) apartman volt, a képek alapján teljesen beleszerettem, imádtam a berendezést, a hangulatát, ilyesmi kép van a fejemben a jövendőbeli otthonunkkal kapcsolatban is, a lakásfelújítás után. (A fotókért bocsi, de mobillal készültek és már látszik, hogy berendezkedtünk (épp ezért a fürdőt már nem is mutatom meg, de a honlapon mindenről van fenn kép, csak itt is mutatni szerettem volna pár sajátot :D)
A szállásunk nem messze volt a belvárostól, laza 10-15 perces séta és már
el is értük a Fő teret, ahonnan gyakorlatilag az összes belvárosi
látnivaló elérhető. Az első napra nem terveztünk semmit, a lakástól nem messze (kb. 20 m) volt egy kis bolt, ott vettünk egy kis elemózsiát vacsorára és reggelire. Jobban szeretjük az apartmanokat, mint a szállodákat, valahogy otthonosabbak, nem olyan hidegek, "sterilek", és még az sem zavar bennünket, hogy a reggelit (vagy esetleg még a vacsorát is, ha nincs kedvünk/energiánk elmenni vacsorázni) magunknak kell beszerezni.
Este sétáltunk egyet a környéken, kiültünk a Deák téren egy padra és csak nézelődtünk, mosolyogtunk a sárga buszokon (Győrben is ilyenek vannak, egy kicsit olyan volt, mintha otthon lennénk). Sopron egyébként sokban hasonlít Győrre (főleg a belváros), de nekem legtöbbször Eger jutott eszembe, azok a kanyargós, lejtős (vagy emelkedős, attül függ, honnan nézzük), kesze-kusza utcák, pont mintha ott sétáltunk volna.
Este sétáltunk egyet a környéken, kiültünk a Deák téren egy padra és csak nézelődtünk, mosolyogtunk a sárga buszokon (Győrben is ilyenek vannak, egy kicsit olyan volt, mintha otthon lennénk). Sopron egyébként sokban hasonlít Győrre (főleg a belváros), de nekem legtöbbször Eger jutott eszembe, azok a kanyargós, lejtős (vagy emelkedős, attül függ, honnan nézzük), kesze-kusza utcák, pont mintha ott sétáltunk volna.
A második nap programját egy 50 Ft-os feldobásával döntöttük el: ha írás, akkor Nagycenk és Fertőboz, ha pedig fej, akkor Fertőrákos felé vesszük az irányt. Írás lett, így a nagycenki Széchenyi-kastélyt és a fertőbozi Gloriette kilátót vettük célba. Mivel nincs autónk, így busszal utaztunk, Nagycenkre könnyen át tudtunk Sopronból menni, viszont Nagycenkről Fertőbozra már egy átszállást is be kellett iktatni. Nem értem, ott van a két helység egymáshoz közel, és nem megy oda közvetlenül busz, muszáj átszállni Kópházán... Persze akinek kocsija van, az nem ütközik ilyen problémába :D
A kastélyban a Széchenyi István emlékmúzeum és a Széchenyi-család életműve kapott helyet, sok olyat is megtudtam Széchenyiről, amiről egyáltalán nem, vagy csak kevés szó esett a történelem órákon.
A termeken végigkísérhettük Széchenyi életét, munkásságát, egészen a haláláig. Szeretem a kastélymúzeumokat, egészen különös hangulatuk van, érdekes belegondolni, hogy valaha itt élt a haza egyik nagy alakja, most pedig okostelefonokkal szelfiző fiatalok, idősebbek sétálgatnak. Egy óra alatt szépen körbe lehet járni, és bár a kastély honlapján azt írják, hogy fotó-és videojegyet is venni kell, ha fotózni szeretnénk, de nem vettünk és nem is szólt senki, hogy vegyünk.
Annyit mondtak csak, hogy vaku nélkül lehet képeket készíteni. A DSLR gépemmel csak pár képet lőttem, utána átváltottam mobilra, mert olyan csend volt a termekben, hogy nem akartam hangosan kattogtatni a masinával. A "túra" végén nem maradhatott el az emlékérme készítés, akárhova megyünk, ilyet mindig csinálni kell :D Egy kicsit még kiültünk a parkba, jó volt hallgatni a csendet, és az elvétve hallható madárcsicsergést is :)
Mivel az ebédet már Fertőbozon, a Bozi Rozi csárdában akartuk megejteni, így a híres Hársfás sétányt most kihagytuk, hiszen az ebéd után még egy jó séta is várt ránk a kilátóhoz, nem akartuk már az elején legyalogolni a lábunkat. Később még biztosan visszatérünk ide, s akkor nem hagyjuk ki, azt olvastam róla, hogy nagyon szép, igazi felüdülés végigsétálni rajta.
Busszal visszautaztunk Nagycenkre, hogy még megnézzük a Múzeumvasutat (ami sajnos csak szombaton és vasárnap közlekedik Nagycenk és Fertőboz között és ahol gyerekek a kalauzok), és a parkban kiállított régi mozdonyokat is.
Gyerekeknek jó kis program végighaladni a tanösvényen, amin érdekes és izgalmas játékokat, feladványokat oldhatnak meg a vasúttal kapcsolatban. Én például remekül szórakoztam a memóriajátékkal: rájöttem, hogy mennyire pocsék a memóriám :D
Ha még eme bejegyzés után is kíváncsiak vagytok, hogy merre vitt az utunk másnap, a minisorozat következő részéből hamarosan kiderül ;)
Ha még eme bejegyzés után is kíváncsiak vagytok, hogy merre vitt az utunk másnap, a minisorozat következő részéből hamarosan kiderül ;)
Ti hol nyaraltatok idén? Elutaztatok vagy inkább otthon pihentetek? Voltatok már Sopronban vagy Nagycenken? Apartman vagy szálloda pártiak vagytok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése