Ő egyik kedves ismerőse a hétvégén ment férjhez és mi is hivatalosak voltunk rá. Azonban az élet úgy hozta, hogy én nem tudtam elmenni, mert dolgoznom kellett :( A pár tudatta a meghívón, hogy nem kérnek nászajándékot, hanem inkább mindenki borítékba csúsztassa azt az összeget, amivel támogatni kívánja őket. Mivel szeretem a kreatív megoldásokat és olyan snassznak és személytelennek tartottam, hogy borítékban adjunk pénzt, egy picit továbbgondoltam ezt a megoldást :) Hogy mi sült ki belőle? Tartsatok velem és megmutatom (és egyben megtudhatjátok azt is, hogy mennyit tudok bénázni, egy-egy DIY projekt alatt :D)! ;)
Amiket felhasználtam:
- egy sima képkeret (illetve nem is volt sima, lehet kapni a Jysk-ben olyan képkereteket, amikben mindenféle idézet, kis szösszenet van, én egy közepes árkategóriájú, jó masszív fa keretet választottam hozzá, mert nem szerettem volna, ha egy idő után - vagy még idő előtt - úgy döntsön, hogy leesik a falról...)
- csomagolópapír (de bármilyen színes, mintás papír is tökéletes, nekem hiába van 100 mintás papírom, valahogy egyiket sem tudtam elképzelni háttérnek :D)
- ragasztó
- ceruza
- vonalzó (de a képkeret üveglapja is tökéletesen megfelel)
- mintás és fehér kartonpapír
- olló
Első dolgom a felirat elkészítése volt, ami nyomtató híján egy kicsit nehezebbnek bizonyult, de az eredmény ugyanolyan jó lett :D Egy szövegszerkesztő programban bepötyögtem a szavakat: Csak vészhelyzet esetére! Majd megfordítottam a laptopot, hogy a monitor része kerüljön alulra és mivel a fehér karton szerencsére vékonyabb volt, valamennyire átlátszódott így könnyen át tudtam varázsolni a feliratot a lapra. Csinálhattam volna indigóval is, de a mocsok olyan szépen összefogta a fehér papírt, hogy könnyes búcsút kellett tőle vennem... S ahogy mondottam volt, jelenleg nem áll rendelkezésemre nyomtató, kénytelen voltam így megoldani, de akinek van, az sokkal könnyebb helyzetben van, mint én :D
Sokat vacilláltam a betűtípus kiválasztásakor, a csupa nagybetűs betűtípus is jól mutat, de végül is az írott verzió mellett tettem le a voksomat.
A feliratot első körben vízfestékkel képzeltem el, de pechemre sikerült olyan sz@r ecseteket vennem a Lidlben, egyszerűen semmire nem mentem velük. Állandóan kiálltak a sörték (disznósörte egyébként), sehogy sem tudtam szép, vékony vonalakat húzni velük (egyikkel sem...). Újratervezés után jött az alkoholos filc opció, de természetesen abból is csak piros volt itthon (Mihez használunk egyébként mi itthon piros alkoholos filcet?!?!), így ez is bukta volt. Aztán ahogy feltúrtam a kreatívos szekrényem legalsó bugyrait is, kezembe akadtak a textilfilceim is, amiket még hugom babaváró bulijára vettem, hogy majd rugikat dekoráljunk velük. A fergeteges örömtánc és ujjongás után átírtam vele a szöveget, s az eredmény ugyanolyan szép lett, mintha nyomtattam volna, sőt szerintem még természetesebb is, hála a remegő kezemnek :D
A következő lépésben nagyjából - de azért arra ügyeltem, hogy ne szögletesen - körbevágtam őket, majd a mintás karton hátoldalán körberajzoltam őket, kb. fél centit még ráhagyva, hogy azért látszódjon a minta. Ezután ragasztóval ráragasztottam a fehéret a mintás papírra, s hagytam megszáradni.
Amíg a ragasztó tette a dolgát, a csomagolópapírból kivágtam egy ugyanakkora méretű darabot, amekkora
szépen illeszkedik a képkeretbe. Közben jók lettek a feliratok, így odapróbáltam őket a papírra, majd a képkeretbe is, hogy lássam, minden klappol-e. Szerencsére igen, így fogtam a pénzecskét, szikével bevágtam 4 kis "zsebet" a papírba (nem a pénzbe), ahová majd becsúsztathatom, hogy könnyebb legyen nekik kivenni. Belehelyeztem a pénzt, a csomagolópapírra felragasztottam a feliratokat úgy, hogy a vészhelyzet valamennyire takarja a pénzt, de azért látszódjon, hogy mi is van alatta :)
A dolog oroszlánrésze már megvolt, csak bele kellett rakni a képkeretbe és készen is voltam vele. A végeredmény pedig ilyen lett (másnap reggel fotóztam, azért másak a fényviszonyok):
Nekem nagyon tetszik, szerintem sokkal jobb így pénzt adni, mint egy sima, semmitmondó borítékban :) Viccesen azért vettem egy olyan képeslapot, amire Nászajándék volt, benne pedig egy kis zseb a pénznek. Tettem oda egy nyilat, ezzel a szöveggel: "Ez üres, a meglepi a csomagban! :)" Remélem tetszeni fog nekik, a képkeretet pedig később is fel tudják használni, pláne, hogy nemsokára szülők lesznek, családi fotónak tökéletes lesz :)
Ez is klassz.
VálaszTörlésEn szinten kepkeretbe keszitettem penz oregamit. Egy mennyasszony es egy volegeny ruhajat lehet megalkotni oregami modszerrel. Keress ra pintereszten. Az is nagyon klassz. Mondjuk tobb papirpenzt emeszt fel, de lehet kisebb cimlettel is dolgozni, meg persze nagyobbal is.
Hú nekem az origamihoz sosem volt türelmem, de ami a legjobban hiányzik hozzá, az a kézügyesség :D Rákerestem és tényleg szépeket lehet alkotni, de ezt meghagyom másnak, aki sokkal ügyesebb nálam, mint pl. te is :)
TörlésSzilvi, ez nagyon klassz!
VálaszTörlésKöszi :)
TörlésEz állati! :) Mi ilyen képeslapos-idézetes borítéka dugósba raktuk a miénket, így annyira nem volt snassz remélem. :D Egyébként, még szokás nászajándék listát írni? Nálunk mindenki mindig pénzt kér, és ami kell, azt majd belőle megveszi annyiért, amennyiért akarja. Bár, ennek a pénzezésnek is megvannak a hátrányai azért....sokan kihasználják a névtelenség adta lehetőséget és egy 4 fős család képes alig-alig belerakni valamit. Persze, mindenki annyit ad, amennyit tud, csak illetlennek tartom hogy a több ezres menüsort valakinek nem degradál végig enni, de hogy ugyanolyan értékben adjon is valamit, az már igen és képes beledobni 3 ezer forintot a kalapba. Csak lestem anno, hogy mik vannak... Emiatt én pl. rettegek esküvőt tartani. :S Nyilván senki sem amiatt csinálja, mert ő jaj de jövedelmező esküvőre számít, de ha már úgy alakul és tart az ember, jó ha közel ugyanannyi pénz jön vissza.
VálaszTörlésSokan vannak, akik írnak listát, de olyanok is vannak, akik semmit sem kérnek, vagy nem kérnek mást, csak sorsjegyet :) Ha most esküdnénk Ő-vel, mi sem kérnénk pénzt, vagy ajándékot, aki mindenképp szeretne, az adhat, de semmi sem kötelező.
TörlésNa ezt a hozzaallast nem szeretem. Ez mero uzlet. Fuj. Azert tartom meg az eskuvomet, h egyutt oruljek a barataimmal, rokonaimmmal, es nem varok semmit cserebe, csak az elmenyt, hogy ott voltak es osztoztak velunk azon a napon. A szulinapi zsurnal is letojom ki milyen ertekbe hoz ajandekot, ha hoz egyaltalan, a lenyeg h egyutt vagyunk. Na mindegy. Vegulis kinek mi szamit. Ez is csak egy velemeny. Bocs az offert.
VálaszTörlésKöszönöm a véleményed, én meg azt nem szeretem, ha más valaki belerondít a véleményembe és fújjog és puffog arra vonatkozólag, de azért utólag hozzáteszi hogy ez is csak egy vélemény. Direkt kiírtam, hogy nyilván senki sem a pénzért csinálja, de azért nem hátrány ha az ember ugyanannyit szed vissza, mint amennyit ad. Biztosan elkerülte a figyelmed.:) Na meg az aztán nem üzlet és álszenteskedés hogy az ember egy csomó rokonának a kis kívánságait igyekszik megvalósítani (ültetésnél, vagy kaja allergiásoknak pl.) és akkor miután a kedvükre lett téve a plusz költségek ellenére is, tojnak a párra? :) Igaz, akkor kár volt meghívót küldeni, de az a baj, ezeket a helyzeteket nem mindig lehet előre látni. És külön megköszönném, ha a jövőben nem fújjognál, főleg nem más személyek véleményére, mert én csak a helyzetet magát minősítettem negatívan, nem pedig megbotránkoztam más emberek véleményén...Ha jól tudom, azért van lehetőség hozzászólni a bejegyzésekhez, hogy a témához szóljunk hozzá, nem pedig azért, hogy egymással kekeckedjünk. De ugye, végül is kinek mi számít...;)
TörlésLányok, lányok... Köszönöm a kommenteket és a véleménynyilvánításokat, de nem kell egymásnak ugranotok :) Nyugi :)
TörlésNagyon ügyes vagy Szilvi, jó ötletnek tartom.
VálaszTörlésSzia! Én saját pénzátadó borítékot szoktam készíteni :) jövőre lesz a legjobb barátnőm esküvője és neki kerestem valami újdonságot...hát meg is találtam. Nagyon szuper :)
VálaszTörlés