El vagyok keseredve, hogy pont én, az ötletgazda hanyagolom a legjobban ezt a kihívást, nem is tudom, hogy mikor volt ilyen poszt itt a blogon. Magyarázkodhatnék, hogy sok a munka, pont úgy esett a VKP, hogy nem volt időm, és még sorolhatnám. De nem teszem, ezen nincs mit szépíteni és most a kérdőív segítségével a tudtomra is adtátok, hogy hiányoljátok :) Így vettem egy mély levegőt, egy kicsit felráztam magam és ismét itt vagyok, igyekszem újra felvenni a fonalat, s újra teljes erővel belevágok a VKP-ba, hiszen mégiscsak az én ötletem volt vagy mi...
A mai forduló azokról a barátságokról szól, amik a blogolásnak köszönhetőek. Ezek először virtuálisan alakulnak ki, és vagy megmaradnak ezen a szinten, vagy pedig kilépnek ebből a virtuális térből és személyes, valódi kapcsolatokká alakulnak. Én az előbbihez tartozom, bár igazándiból azt sem tudom, hogy lehet-e barátságnak hívni azt a "viszonyt", amit pár kedves bloggerinával folytatok :D
Azt már biztos észrevettétek - vagy legalábbis egy-egy személyesebb posztnak köszönhetően kiderült -, hogy nem vagyok egy könnyen barátkozós típus, nagyon nehezen nyílok meg az emberek felé. Az internet egy kicsit megkönnyíti a dolgomat ezen a téren, írásban, a klaviatúrán keresztül sokkal könnyebben, felszabadultabban tudok beszélgetni, viccelődni, mint személyesen. Vannak, akik még élnek ezzel a lehetőséggel, pl. a trollok, akik név és következmények nélkül fröcsögnek, de ez már más tészta :) Engem sosem vinne rá a lélek, hogy nyilvánosan megalázzak valakit, rosszindulatú megjegyzéseket írjak valakire vagy valakinek a munkájára, amibe rengeteg időt és energiát fektetett.
Egy kicsit elkalandoztam, térjünk vissza az eredeti fonalhoz. Nem tudom, hogy az illetők mit szólnak hozzá, de én barátomnak tekintem Natit, Suz'n-t, Pannát és Rékát, és utoljára, de nem utolsó sorban Zórát, ők olyanok nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást, néha sok hasonlóságot vélek felfedezni, sokat tanultam tőlük, inspirálnak, s az ő bejegyzéseiket mindig is imádtam/imádom olvasni. Na jó, ez most akár egy kedvenc bloggereim poszt is lehetne... :D
Hogy személyesen mikor lesz alkalmunk találkozni (szegény Nati már hónapok óta "nyaggat" a közös kávézás miatt), illetve lesz-e egyáltalán, az a jövő zenéje, nem tudom, mikor sikerül kibújnom a csigaházamból :)) Mindenesetre én köszönöm nektek lányok, hogy vagytok, hogy olvashatlak benneteket! ♥ :)
A többiek bejegyzését az alábbi linkeken éritek el:
Ti milyen könnyen szereztek barátokat? Online vagy inkább személyesen könnyebb?
Szia! Ha először jársz itt és nem tudod, mi is ez a Vigyázz! Kész! Posztolj! dolog, itt olvashatsz bővebben róla. Ha esetleg kedvet kaptál és szeretnél Te is csatlakozni, írj egy e-mailt az eletespillecukor@gmail.com címre és válaszban elküldök minden infót és a következő témát is, amibe már be is tudsz majd kapcsolódni :) A megadott téma maradjon TITOK az olvasók számára! :) Az eddigi VKP bejegyzéseit itt olvashatod el :)
Azt már biztos észrevettétek - vagy legalábbis egy-egy személyesebb posztnak köszönhetően kiderült -, hogy nem vagyok egy könnyen barátkozós típus, nagyon nehezen nyílok meg az emberek felé. Az internet egy kicsit megkönnyíti a dolgomat ezen a téren, írásban, a klaviatúrán keresztül sokkal könnyebben, felszabadultabban tudok beszélgetni, viccelődni, mint személyesen. Vannak, akik még élnek ezzel a lehetőséggel, pl. a trollok, akik név és következmények nélkül fröcsögnek, de ez már más tészta :) Engem sosem vinne rá a lélek, hogy nyilvánosan megalázzak valakit, rosszindulatú megjegyzéseket írjak valakire vagy valakinek a munkájára, amibe rengeteg időt és energiát fektetett.
Egy kicsit elkalandoztam, térjünk vissza az eredeti fonalhoz. Nem tudom, hogy az illetők mit szólnak hozzá, de én barátomnak tekintem Natit, Suz'n-t, Pannát és Rékát, és utoljára, de nem utolsó sorban Zórát, ők olyanok nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást, néha sok hasonlóságot vélek felfedezni, sokat tanultam tőlük, inspirálnak, s az ő bejegyzéseiket mindig is imádtam/imádom olvasni. Na jó, ez most akár egy kedvenc bloggereim poszt is lehetne... :D
Hogy személyesen mikor lesz alkalmunk találkozni (szegény Nati már hónapok óta "nyaggat" a közös kávézás miatt), illetve lesz-e egyáltalán, az a jövő zenéje, nem tudom, mikor sikerül kibújnom a csigaházamból :)) Mindenesetre én köszönöm nektek lányok, hogy vagytok, hogy olvashatlak benneteket! ♥ :)
A többiek bejegyzését az alábbi linkeken éritek el:
Ti milyen könnyen szereztek barátokat? Online vagy inkább személyesen könnyebb?
Jaj de édes vagy, köszönöm, és hasonlóan gondolom:) Majd ha kibújsz a csigaházból, én meg végre ráérek, és a kettő dolog épp metszi egymást, akkor egyszer tényleg fussuk össze, ha már egy városban élünk ;)
VálaszTörlésVan még miben fejlődnöm az emberi kapcsolatok terén, de sosem voltam az a nagy közösségi ember :D Remélem egyszer sikerül leküzdenem :) Én nagyon örülök, hogy "egymásra" találtunk, nagyon szeretem a blogodat, és a személyiségedet is :)
Törlés<3
VálaszTörlésAzt gondolom, hogy nanáhogy... meg hogy kicsit egy baráti körbe tartozunk :)
Vicces, mert ahogy látom Nati is meg Te is meg én is most írtunk hosszú ideje először VKP-t. :) :)
Remélem én is, hogy lesz alkalmunk Találkozni!!!!
Tényleg, ez most jó kis visszatérés volt ebbe a világba, s tényleg vicces, hogy pont egyszerre gondoltuk így :D Nehéz lesz összehozni azt a találkozást, de hátha egyszer sikerül majd szépen lassan mindenkivel összefutni :)
TörlésNeha mar igy erzem, hogy mindenkit csak nyaggatok :D de akit "aterzek" irason keresztul, azokkal tudom, hogy erdemes talizni. Sot, lassan mar forraltbor szezon lesz!!! :D
VálaszTörlésA nyaggatást nem rossz értelemben írtam, remélem nem bántódtál meg :) Az adventi vásár is tökéletes alkalom lehet egy talira :D
TörlésJó a kérdés a végén, részemről választhatok, hogy online magyar barátokat keresek, vagy angolul élőben mindenféle mást.
VálaszTörlésÖrülök, hogy barátokra leltél, kikerülve az iskolapadból (már aki) ez már nem olyan könnyű dolog.