A nap bloggere voltam, második felvonás

Orbán Szilvi | január 16, 2016

Csütörtökön már olvashattátok a MBBK csoport szuper játékának (A nap bloggere) első részét, amikor is én voltam az a blogger, akitől kérdezni lehetett. Mivel nagyon (de nagyon) hosszú bejegyzés sült ki az egészből, így kénytelen voltam ketté szedni, hogy ne legyen tömény és unalmas (bár attól még simán lehetett az). Összességében nagyon jó kérdéseket kaptam, egyik-másiknál eléggé el kellett időznöm, mert meg kell, hogy valljam, gondolkoztam, hogy mennyire nyíljak meg előttetek. De aztán arra jutottam, hogy igenis ismerjétek meg azt az embert, aki a blog mögött van, aki löki a hülyeségeit, felvállalom az összes hibámat, hülyeségemet, nyűgömet, mert ez is ÉN vagyok. Ember vagyok, aki néha rossz döntéseket hoz, aztán megint elköveti, majd újra és újra... Tehát, következzen a második rész, jó olvasást! :)

Ki/mi inspirál téged? Mi az, amire a legbüszkébb a blogoddal kapcsolatban? Vannak esetleg olyan barátaid, akiket a blogod, vagy épp egy másik blog kapcsán ismertél meg?

Az első kérdésre már leírtam a választ, az első részben megtaláljátok rá a választ ;) 
A legbüszkébb a VKP-ra vagyok, nagyon örülök neki, hogy annak idején az eszembe jutott, s ha hiszitek, ha nem, február 19-én már a második életévét tölti be :) Ezalatt az idő alatt több, mint 100-an csatlakoztatok, igaz bejegyzést ennél sokkal kevesebben írtok, ami nagy szívfájdalmam, de lelke rajta mindenkinek, hogy mennyire aktívan vesz benne részt, én nem állok senki mögött sem ostorral, ha van kedve, akkor megírja, ha nincs, akkor nem. :) 
Én úgy gondolom, hogy ha nem is személyesen, de virtuálisan lettek barátaim, amik persze nem azok a tipikus barátságok, de azt mondhatom, hogy jóban vagyunk és velük olyan, mintha már legalább ezer éve ismernénk egymást :) A VKP keretében már született egy ilyen bejegyzés, ebben megemlítem azokat a bloggerinákat, akiket a barátaimnak tekintek ;)

Nagyon szeretem a blogodat :) A kedvencem a LRTS rovatod. Ma mi miatt van okod a mosolyra? Szerinted mekkora ereje van a humornak?

Nagyon aranyos vagy, köszönöm :) Én is nagyon szeretem ezt a rovatot, örülök, hogy ismét visszahoztam és hogy pozitív fogadtatásra talált :) Hű, a mai napom (amikor ezt a bekezdést írom, január 12-e van) egész jó volt, megvettem életem első skinny farmerját, már régóta szemezgettem velük, de valahogy még nem volt bátorságom hozzá :D De most megtört a jég és ráadásul már nem 44-esben találtam magamra, hanem a 42-es is rámjött, ami hatalmas boldogság, s ami egy kis reményre ad okot, hogy ezek után talán már a Lidl-ben kapható sztreccs farmerekbe is beleférek :D :D Valamint a Tescóban vettem egy 4 darabból álló zokniszettet, amit már karácsony előtt kinéztem magamnak, de sajnáltam rá 2290 Ft-ot kiadni, de most 915 Ft-ért már nem hagyhattam ott :) Ja, és megjöttek azok a rénszarvas karácsonyfadíszek is, amiket még novemberben rendeltem és elvileg bőven ide kellett volna érniük még karácsony előtt, de hát az ebay hozta a szokásos formáját, s csak ma értek ide... 
A humornak nagyon fontos szerepe és ereje van az életben, én nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Sok dolgot sokkal könnyebb volt úgy elviselnem, ha inkább nevettem rajta, mint keseregtem, sokkal hamarabb rendbe jöttem :) nagyon sajnálom azokat, akiknek nincs humorérzékük - bár némely embereknek elég beteges a humorérzékük, számomra az sem jó dolog -, szomorú és keserű életük lehet :/ 

Hogyan jellemeznéd magadat egy mondatban? Mit fogadtál meg az új évben?

Sosem voltam jó ebben, valahogy másról sokkal könnyebb jellemzést adni, mint magunkról, de nem árt gyakorolni :) Magamat egy többnyire pozitív gondolkodású embernek gondolom, aki azért megmarad a realitás talaján, igyekszem minden rosszban megtalálni a pozitívumot, zárkózott vagyok, de ugyanakkor vágyom is a társaságra, ez egy furcsa kettőség. Ha társaságban vagyok, nem szeretek a középpontban lenni, de nagyon szeretek olyan emberek társaságában lenni, akik megnevettetnek, lenyűgöznek nyitottságukkal, közvetlenségükkel. 
Megfogadni semmit sem fogadtam meg, inkább terveim vannak, így hátha megvalósul belőlük valami, ebben a posztban gyűjtöttem össze a személyeseket és itt pedig a bloggal kapcsolatosakat :)

Melyik a kedvenc és a legkevésbé kedvenc blogtípusod?

Igazából mindenevő vagyok, sokmindentől függ, hogy mitől válik egy blog a kedvencemmé. Ugyanúgy tudok rajongani egy körmös blogért, mint egy életmód, vagy kreatív társáért, ha a blog szerzője nagyon jól ír, igényes képeket készít, s átérződik a személyisége a blogon keresztül :)

Mi volt az utolsó téma, amiről elkezdtél írni, de még nem fejezted be? Hogyan szeretsz írni? Csendben, zene mellett, buszon/villamoson, kávézóban, otthon a melegben nyugalomban, vagy ahogy esik - úgy puffan? Mióta eldöntötted, hogy a negatív kritikákkal akkor sem foglalkozol, mert nem érnek annyit, ezt mennyire sikerül betartanod? Ha nem Pillecukor, akkor mi lenne a blogod neve? Mi volt eddig 2016-ban a legpozitívabb, ami történt veled, vagy láttál, olvastál, (...)? Milyen lelki hangulat uralja eme éved kezdetét / Hogy vagy kérdés személyesebben / ?  

Hű, ezek aztán a kérdések :D essünk is akkor nekik... Az utolsó téma a tegnapi VKP volt, de azóta már befejezésre került, s már olvasható is, mégpedig itt :) Sokszor van úgy egyébként, hogy egy bejegyzés sokáig van a piszkozatok között, sokáig csak hánykolódik, megnyitom, írok hozzá egy-két szót, majd bezárom, s akár hosszú hetek (vagy hónapok) is eltelnek, mire befejezem. Most épp nincs ilyen, de ahogy magam ismerem, nem kell hozzá sok idő és lesz :D 
Én az "ahogy esik, úgy puffan" híve vagyok, ha megszáll az ihlet, akkor akár mobilon, buszon ülve is tudok bejegyzést írni, aztán ha hazaértem megszerkesztem. Van, amikor zenét hallgatok közben, vagy valamelyik kedvenc youtuberem élő videóját, amiben csak beszél, de van, hogy filmet nézek közben - igaz írás közben, ha nagyon belelendülök nemsok minden ragad meg belőle, kivéve ha már számtalanszor láttam :D  
Sikerül betartanom, hogy ne foglalkozzak a negatív kritikákkal, a minap volt épp szerencsém egyhez :) Már nem veszem a lelkemre, ha lehordják a blogot, vagy engem és a nem létező tehetségemet, már csak mosolygok rajtuk, biztos nincs jobb elfoglaltságuk, mint velem vagy a bloggal foglalkozni. :D 
Fentebb írtam, hogy valószínűleg Pillecukor lenne, nem adnák neki más nevet :) 
Eszter kedves írása volt az eddigi legpoztívabb ebben az évben, s többnyire a pozitivizmus a jellemző, de volt már olyan napom, hogy semmihez sem volt kedvem, néha elkapott egy random bőgés, de ettől még nem dőlt össze a világ, ugyanolyan pozitív szemlélettel állok hozzá ehhez az évhez :)) 

Jaaaj,majdnem elfelejtettem..mi a kedvenc meséd? Ki lennél, ha mesehős lennél?

A mai napig nagy kedvencem a Pocahontas, az Aladdin, az Eszeveszett birodalom, ezeket bármikor újra tudom nézni és szinte kívülről fújom a vicces részeket, poénokat :D Igaz nem kifejezetten mese (rajzfilm), de ide tartozik még a Harry Potter összes része is, bár a hatodik részen sokat sírtam, így azt nem szeretem sokszor újranézni  a HP maratonok alkalmával :) 
Fogalmam sincs melyik mesehős lehetnék, de lesz ilyen VKP téma, hátha addigra kitalálom ;)

Melyik a kedvenc édességed? Szereted a pillecukrot? Mi a kedvenc színed? Ha csak három blogot olvashatnál a továbbiakban, melyik három lenne?

Rettenetesen édesszájú vagyok, kedvencet nem nagyon tudok kiemelni, amiben nincs mandula - na jó, a Raffaello bármilyen mennyiségben jöhet, abból kiszedem a mandulát :D - vagy mandulaaroma (mintha ezt már egyszer leírtam volna, nem? :D), az bármikor jöhet :D Imádom a francia krémest és a mignont, de jól látom, hogy mostanában - legalábbis én mostanában találkoztam ezzel -, már a franciakrémes felső lapja és a mignon máza alá is baracklekvárt tesznek? Vagy ezt így kell? Én úgy emlékszem, hogy akárhányszor ettem ezt a két sütit, egyszer sem volt lekvárréteg bennük. S őszintén szólva nekem nem nagyon ízlenek így, pedig rettentően odáig vagyok értük :/ 
A kedvenc színeim folyamatosan váltakoznak, most épp a fehér, fekete, arany (így együtt színkombinációban is jöhet), mondjuk az arany ékszereket nem hordok (a jegygyűrűm is fehérarany), s nem hiszem, hogy egy csilli-villi, arany flitteres ruhába is belebújnék :D De tárgyakban, dekorációban - megmaradva a minimál stílusnál - jöhetne :) de tetszik még a rosegold és a türkiz is, a mentáról nem is beszélve :) 
Még mielőtt három blogot megemlítenék, leszögezek valamit (azon felül, hogy ez gonosz kérdés volt :P :D): nagyon nehéz csak hármat kiemelni a kedvenc blogjaim közül, mert háromnál bizony több van, amit egyből elolvasok, ha látom, hogy új bejegyzés került ki. De mivel a kérdésben az áll, hogy ha a továbbiakban három három blogot olvashatnák, így muszáj döntenem, ezek pedig: Urban:eve, A Cup of my life, Fanni gardróbja és a társoldala, Derült égből ikrek! :) Mindhárom bloggerina nagyon inspiráló személyiség, sokat lehet tőlük tanulni, szuperül írnak, jó hozzájuk visszajárni :) 

Mi a kedvenc lakberendezési stílusod? Ha pénz nem számítana, hogyan rendeznéd be az otthonodat, illetve kialakítanál-e magadnak egy külön zugot a blogoláshoz?

Egy időben zsúfolt, de ugyanakkor otthonos lakot képzeltem el magamnak, sok fával, sok színnel, azonban ahogy a "tumblit" bújom mostanában, észrevettem, hogy leginkább a skandináv stílusú képeket reblogolom, legszívesebben odaszülettem volna, azt a stílust pont nekem találták ki :D Istenem, ha a közelünkben lenne az IKEA, tuti onnan rendezném be a lakást, nagyon sok bútor van onnan, ami tetszik. Tavaly elkezdtem egy sorozatot (ami szépen félbemaradt, de tervben van a folytatása), amiben az álomlakásomat kezdtem el virtuálisan berendezni, a hálószoba már készen van :) Nem változott semmi sem azóta, még mindig olyannak képzelem el, de sajna ha mindent megvennék, anyagilag csődbe mennénk és ez még csak a hálószoba :D 
Valószínűleg nem alakítanék ki magamnak egy kis sarkot, mert általában az ágyban szoktam gépelni, ölemben a laptoppal, asztalhoz már nagyon régen ültem le :) 

Úgy látom sikerült a végére érnem ennek a nagy kérdésfolyamnak, remélem mindenki kérdésére válaszoltam és legalább páran eljutottak a bejegyzés végéig, nem aludtak be közben vagy nem unták halálra magukat :) Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradtságot és elolvasta, esetleg kérdezett, s ha valakinek van még valami hozzáfűznivalója, kommentben megteheti ;) 

7 megjegyzés:

  1. Félsz megjelentetni a negatív kritikát. Gondolod, hogy csak akkor vagy jó, ha állandóan dicsérnek?
    Az LRTS és az utolsó PP elég jó lett, csak add alább a bekepzeltseget. Valószínűleg nem sok barátod van, és a munkatársaid sem imádnak.

    VálaszTörlés
  2. Ha úgy gondolod, hogy a rossz napjaim miatti bosszúságot töltöm ki itt, akkor hatalmasat tévedsz. Ne akarj ironikus lenni, mert buta vagy hozzá. Ezután naponta fogok kommentelni, hogy lásd, minden napon írok, jón és rosszan egyaránt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, legyen. Ha neked az okoz örömöt, hogy egy számodra érdektelen, nem eredeti blogot olvass, aminek a szerzője beképzelt és buta, akkor vagy szeretsz szenvedni, vagy ez, és hasonló kedves hozzászólások írása jelenti az egyedüli örömöt az életedben. Még mindig várom a választ, amiben leírod, hogy miből vontad le ezeket a következtetéseket, s azt honnan vetted, hogy nem jelentetem meg a negatív kritikákat (bár amiket eddig írtál nem nevezhető annak), egy rosszindulatú kommentedet sem töröltem, mind kikerült...pedig sokan nem ezt tennék, hanem letiltanák a névtelen hozzászólás lehetőségét. Nem tudom, mi a célod, de szerintem add fel, mert ha az, hogy jól megsértessz, s bánatomban abbahagyom a blogolást, s vinnyogva bekuporodok a sarokba, nagyot tévedsz.

      Törlés
    2. Kedves Névtelen! Nem igazán értem a kommenteket,amikkel itt, a saját oldalán sértegeted Szilvit, de lehet nem is akarom. "Buta vagy hozzá" bár ezt a szót még a Word sem jelzi trágárnak, csúnya. Mármint nem is a szó maga, de a közlendőd. Ismered azt, akit véleményezel és megítélsz, vagy csak ez szórakoztat?
      Persze mondhatjuk, hogy az internet szabadságot ad és bárkit dicsérhetsz vagy szidhatsz, nem tudom, van-e ennek így értelme. Név és arc nélkül, bónuszként...

      Törlés
  3. Dejó. Van egy igazi trollod! Nekem eddig még csak a WoW-ban volt :P Én azt hiszem letiltottam a névtelen hozzászólások lehetőségét. Személy szerint úgy gondolom, hogy aki hozzám szól, az mutatkozzon már be. Ha az utcán vagy akárhol csak úgy odaböffentenek nekem valamit, ahogy a te trollod is tette itt, meg sem hallom.
    Nevét-arcát fel nem vállaló bunkóknak legyen aranyere és kakiljanak sünöket. :)

    Na, de a lényeg. Jó volt kicsit közelebbről megismerni téged :) És örülök az újra-LRTS-nek is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Párszor már én is letiltottam, de sajnos vannak, akik csak így tudják megoldani a kommentelést, mert pl. nincs gmailes fiókjuk, s nem kötelezhetek rá mindenkit, hogy csak azért csináljon, hogy a blogomon bérmihez hozzá tudjon szólni :) Így viszont ott az esély, hogy egy-két troll megtalál, de ezt nem is lehet kivédeni, vannak az elszánt trollok, akik akár még a nevüket és az arcukat is vállalják :)
      Nekem már nem esik rosszul, bármit is ír, az sem oszt vagy szoroz, hogy vállalja-e a nevét/arcát vagy nem, hiszen attól nem fogom jobban ismerni, nem leszünk közelebbi ismerősök. Leginkább akkor fájna, ha egy olyan ember írja ezt, akinek a véleményére sokat adok, közel áll hozzám, esetleg példaképem. Na akkor lehet, hogy elgondolkoznék azon, amit mond, de amíg egy olyan ember ír ilyeneket, aki még csak blogot sem ír (ő maga mondta, hogy nincs neki, bár ki tudja, azóta lehet, hogy van neki és sokkal profibb, mint én), addig figyelmen kívül hagyom :)

      Örülök neki, hogy tetszett, én is szerettem a kérdésekre válaszolni, szeretem az ilyen lehetőségeket, amiken keresztül egy kicsit megismerhettek ;)

      Törlés