Csibefutam 1. hét

Orbán Szilvi | szeptember 27, 2013
Ezt is megértem, eltelt az első hét az első ciklusból :) Aki esetleg most talált ide (üdv itt :)), és nem tudja, hogy milyen ciklusról hadoválok itten, az nézze meg ezt, a kezdetről pedig itt írtam.

Tudni kell rólam, hogy utoljára a tesi órákon futottam egyszerre többet, de az még az ősidőkben volt. A suli hatalmas udvarát kellett körbefutni, a gazdasági épületekkel együtt, volt, hogy a lovak is ott futkorásztak velünk együtt a karám mellett :) Ott volt, hogy lecsaltunk egy-két kanyart, remélve, hogy a tanár nem vesz észre. Persze ez néha nem sikerült, lebuktunk és futhattunk még 2 kört az eredeti 3 mellé. 1 kör kb. 1,5 km volt. Mondanom sem kell, hogy az egész napunkat tönkre vágtuk ezzel a húzással. :)

Azóta egyszer sem futottam, sőt mozogni sem nagyon. Asszem 2 éve vettünk egy szobabiciklit, de rajta is csak a kezdeti lendület alatt ültem, pedig még edzéstervem is volt :) Sőt, elhatároztam, hogy "hazatekerek" vele, azaz letekerem azt a 255 km-t, ami a család és közöttem van. De persze az sem jött össze. A leghosszabb idő, amit rajta ültem, talán 1 óra volt.
A napi mozgás kimerül abban, hogy napi kétszer lemegyünk Benivel sétálni. Amíg nem volt velünk, volt, hogy 3-4 napig ki sem mozdultam a lakásból.
Ennek az életmódnak az eredménye plusz 20 kg felesleg lett, amit már a szervezetem is megszenvedett, hiszen emésztőrendszeri problémák jöttek elő.

Na ebből lett elegem, elhatároztam, hogy a kezembe veszem a dolgokat, végre beszereztük a szükséges cuccokat, s most hétfőn el is kezdtem a Nike+ edzésprogramját teljesen kezdő futóként :) Persze most még nagy a szám, hiszen még csak éppenhogy futni kell egy kicsit, a java még csak eztán jön :) De legalább már a haladás útjára léptem. Célul tűztem ki, hogy - amellett, hogy leadok pár kilót ennek köszönhetően - jövőre indulok egy futóversenyen (3500 m), aminek a startja itt van a Barátság prakban, lezárják a körutat, s egy bizonyos táv után ugyanoda kell visszaérkezni. Minden évben néztük az ablakból a sok futót, évről-évre egyre többen vannak. Jövőre pedig már én is szeretnék velük futni :) Amúgy most hétvégén lesz, de kizárt, hogy részt vegyek rajta, még nagyon nem vagyok olyan állapotban :D

Ezek voltak az előzmények és a motiváció, ma reggel pedig már kipipálhattam az utolsó edzésnapot is a héten a naptárban, s ez valami hihetetlenül szuper érzés :) Lehet nagyképűség, de nagyon nagyon büszke vagyok magamra emiatt. Pedig aztán ez még nem is olyan megerőltető futás (a nem kezdőknek biztosan), de nekem korábban már az is megerőltető volt, ha csak 50 métert kellett futni.

Az első nap, azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet, már az 1.15 perc végére is össze-vissza raktam a lábaimat, semmi összhang nem volt benne :) Szánalmas és vicces látvány lehettem :) De akkor is végig csináltam az aznapi edzést, pontosan annyit futottam és annyit sétáltam, amennyi elő volt írva, se nem többet, se nem kevesebbet. Ahogy ballagtam hazafele, egyre jobb kedvem lett, s büszke voltam, hogy lógások nélkül megcsináltam.

Szerdán egy kicsit nyögvenyelősen ment az egész, de akkor is végig mentem. Megfájdult a sípcsontom is, egy korábbi (szakközepes hülyeség) sérülés miatt, emiatt nehezebben ment a futás. Valamint örökösen abból álltam ki, hogy rángattam a nadrágomat is felfelé, mert majdnem lecsúszott rólam. Az MP3 lejátszóm is hülyéskedett, szegénykém már megvan vagy 10 éve, emiatt már nem is úgy szól, ahogy kellene. A zene hangos volt, de a szöveget meg alig értettem. Ez is bezavart a koncentrálásba. További idegesítő dolog volt még a telefonom is, azon belül pedig az időzítő. Azt hittem, hogy rendesen beállítottam rajta a köztes idő mérését, ami periódusokban méri pl. a köröket és az időt. De, mint kiderült nem, ezért folyamatosan nekem kellett újra és újra beállítani. A sokadik alkalommal már fel tudtam vona robbanni, elment a kedvem az egésztől. Ráadásul aznap nem 3x, hanem 4x kellett megismételni a szakaszokat. De végül nagy dirrel-durral beértem a "célba", fájó sípcsonttal, egekben levő vérnyomással, pulykafejjel bár, de akkor is megcsináltam! Hazafelé meg már vigyorogtam a sikertől :)

Ma már egy kicsit félve indultam el itthonról, mert a sípcsontom még mindig fájt egy kicsit, de szerencsére semmi gond nem volt. A nadrágproblémát megoldottam, jó szorosra húztam a madzagot :)) Az MP3 lejátszómat lecseréltem a telefonra, igaz, hogy csak 5 szám fért rá, de amúgy is csak 3 számig jutottam, a harmadikat már hazafelé hallgattam végig :) Az időzítőt pedig optimalizáltam, előre bepötyögtem a köröket, így már csak egy gombot kellett mindig nyomogatnom ahelyett, hogy állandóan beírtam volna az újabb időt.
Összességében tehát a mai napom nagyon jó indult, elvette a rossz szájízemet :) Legközelebb hétfőn megyek újra, kezdődik az első ciklus 2. hete :)

Ti hogy oldjátok meg a zenét és az időmérést?  Reggel, napközben vagy este szoktatok futni? Mikor vagytok a leghatékonyabbak? Van még olyan, aki annyira kezdő, mint én?

5 megjegyzés:

  1. Mi volt az a középsulis hülyeség?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A barátnőmék házától nem messze volt egy játszótér (még te is jártál ott), s ott voltak ilyen betonból készül asztalok, talán pingpong asztalnak készültek anno. Fel szerettem volna rá ugrani lendülettől, de nem sikerült és teljes erőből nekiugrottam a sípcsontommal az asztalnak. Azóta néha elkezd fájni, főleg időváltozásnál :))

      Törlés
  2. Jé, mit dobott ki a random bejegyzés! :)
    Épp most írtam a futással kapcsolatban egy kommentet Dórinál (dailydorothy.hu), mert én úúúgy uuutáltam futni mindig, most is heves tiltakozást vált ki belőlem... Valamit viszont mégis kellene, mert harminc éves vagyok, állóképességem nulla, és masszív hajlamom van a keringési betegségekre...
    Úgyhogy elhatároztam, hogy nekilátok én is egy ilyen edzéstervnek – de futás helyett ugrókötelezéssel. :) (Hasonlóan kipurcantam már az elején, mintha futottam volna, viszont annnnyira jó volt, hogy lehetett itthon, zárt ajtók mögött, pizsamában, ágyra dobott telefonnal /nem kellett a telefon tartásával, fülhallgatóval, miegymással szórakozni/, és amikor végeztem, lehetett rögtön bezuhanni a zuhany alá.) Na, ettől már nem akarok kimenekülni a világtól, és abszolút motiváltnak érzem magam, hogy tényleg folytassam. ^^

    VálaszTörlés