A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

Keszthely, ahová még biztosan visszatérünk #2

Orbán Szilvi | május 28, 2019 HOZZÁSZÓLÁS
(Már három hete(!) írom ezt a bejegyzést, mindig hozzáfűzve egy vagy több mondatot, és folyamatosan frusztrál, hogy be kellene már fejezni, mert ismét csak LRTS posztok vannak a főoldalon...)

Folytatódik a kis keszthelyi kiruccanásunk története, az első részben bejártuk a Festetics-kastélyt és a parkot, valamint a kapcsolódó kiállításokat. Második napra már kevesebb látnivaló jutott, hiszen erősen lekorlátozott bennünket az érkező hidegfront, délutántól szinte 100%-ra jósolták az esőt, így lemondtunk Badacsonyról, és a közeli Balatongyörökre buszoztunk át. Akinek nincs autója nyugodtan választhatja ezt a közlekedési módot, a jegy nem drága, és van buszmegálló a Szép-kilátónál, és több túraútvonal, tanösvény is innen indul.

Keszthely, ahová még biztos, hogy visszatérünk #1

Orbán Szilvi | május 13, 2019 2 HOZZÁSZÓLÁS
(Emlékérméért biztosan, de ez egy másik sztori, később visszatérek rá :D)

Most már mondhatjuk hagyománynak, hogy május 1. körül leutazunk a Balatonra, mivel ebben az évben szerdára esett, így mindketten kivettük a csütörtököt és pénteket, hogy pár napot együtt legyünk, és ne mindig csak egy pár órát töltsünk a magyar tenger mellett. Nagyon szeretjük Balatonfüredet, de most inkább Keszthely mellett döntöttünk, hiszen még sosem jártunk ott.

Spontán kiruccanás a Balatonra | Balatonfüred

Orbán Szilvi | május 16, 2017 5 HOZZÁSZÓLÁS

Annak ellenére, hogy Győr nagyváros, arról nem is beszélve, hogy megyeszékhely, eléggé alul teljesít a május elsejei programok terén. 8 éve élünk itt és egyszer sem volt olyan program, műsor, amire szívesen elmentünk volna. Persze a mulatós, diszkós koncertekből, búcsús hangulatból nincs hiány, de engem a világból ki lehet kergetni velük, nem vagyok vevő rájuk, nem erre vágyok. 

Emlékszem gyerekkorom majálisaira, amikor otthon a sportpálya lelátóján pirultunk a tűző napon, vattacukrot, fagyit ettünk, miközben a színpadon a város néptáncosai, táncklubjai léptek fel (a közönség első soraiban természetesen a kisebbség foglalta el a "legelőkelőbb" helyeket). Akkoriban ez tökéletes program volt, mert bár néha szívesebben ücsörögtem volna otthon a kertben, mégis jól éreztük magunkat, mosolyogva gondolok vissza ezekre az időkre.