Palacsinta

Orbán Szilvi | augusztus 26, 2013
A hétvégén szóba került a fórumon a palacsinta. Olyannyira, hogy ma ez lett nálunk az ebéd is :) Szerintem egyáltalán nem szégyen, ha valaki felnőtt korára még nem tud rendesen palacsintát sütni, mert bár sokaknak egyszerű és a kisujjukból kirázzák, de bizony sokan vannak, akiknek nem sikerül megalkotni a tökéletes - vagy nem tökéletes, de ehető - palacsintát.
Bevallom én is csak 2 éve tudok normálisat, ehetőt és finomat sütni, előtte vagy olyan volt, mint a cipőtalp, vagy vastag lett és emiatt nyers a belseje, vagy pedig eszeveszettül szakadt. Ja és természetesen mindig leragadt.

A fordulat tavaly következett be. Történt ugyanis, hogy a konyhaajtónkon a zár fogta magát és beragadt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ugyanis éppen palacsintát sütöttem akkor. Valami miatt kimentem a konyhából, s a gázon szépen sült a palacsinta. Azonban a huzat becsapta az ajtót, a zár pedig beragadt és az istenért sem tudtuk kinyitni. Két lehetőség közül választhattunk: vagy betörjük az ajtón az üveget (a panellakásokban megszokott dolog mindenhova üveges ajtókat tenni), vagy pedig kigyullad a palacsinta, majd az egész konyha. Mondanom sem kell, hogy melyiket választottuk, néhány kalapácsütés és üvegcsörömpölés után végre bejutottunk a konyhában és megfordíthattam a palacsintát (ami csodával határos módon még nem ragad le). Igen ám, de abban a pillanatban a palacsintasütő nyele a kezemben maradt, a serpenyő pedig nagy csörömpöléssel a gáztűzhelyre repült. Na akkor ott be is fellegzett a sütésnek, ami eddig kisült, azt megtöltöttük és megettük.
Jó drága palacsinták lettek, az biztos :) Aztán elmentünk venni egy új serpenyőt, nem vittük túlzásba, Tesco saját márkásat vettünk, mert akkor az volt a legolcsóbb. Azóta is azt használom és még nem ragadt le benne palacsinta, csak az első palacsintánál kell egy kicsit kikenni olajjal, utána már azt is elhagyhatjuk.
Tanulságul azóta mindig nyitva van az ajtó, ha huzat van, ha nem :)

S ha már új palacsintasütőnk volt, úgy gondoltam, hogy ideje lenne már egy normális receptet előkeresni, hogy végre ehető palacsintákat is gyártsak, így 2 évnyi sikertelen próbálkozás után. Anyától kaptam szakácskönyvet - életem első szakácskönyve egyébként -, Pelle Józsefné nagy szakácskönyve személyében. Abban találtam az alábbi receptet, s amikor először, másodjára, harmadjára, sokadjára az alapján készítettem el, az eredmény mindig (nem túlzok) tökéletes lett. Persze lehet vitatkozni, mindenkinek más a tökéletes recept, az avatottak már fejből, érzéssel csinálják :) Ma már én is úgy csináltam, nem mértem már semmit sem, csak szórtam/öntöttem a hozzávalókat és így is tökéletes lett a tészta :) Fejlődöm, na :))
A hozzávalókon és az elkészítésén is lehet vitatkozni (bár nem érdemes, mert ahány ház, annyi szokás...), van aki nem tesz bele tejet (így is tökéletes lesz), van aki olajat nem tesz a tésztába (én szoktam, nem lesz neki semmi baja), van aki tesz bele sütőport vagy élesztőt (az már inkább az amerikai palacsinta szerintem). Mindenkinél más és más a szokás. Valaki a fórumban azt mondta, hogy ez is olyan, mint a húsleves. Milyen igaza volt :))

Hozzávalók kb. 18-20 palacsintához:
25 dkg liszt
2 tojás
3 dl tej
1 mk cukor
egy kis csipetnyi só
olaj

Egy dl tejet elkeverünk a tojással és a cukorral, beletesszük a lisztet, majd jól eldolgozzuk. Felengedjük annyi tejjel vagy szódavízzel (fele-fele arányban), hogy se híg, se túl sűrű ne legyen. Jól összekeverjük, én ilyenkor szoktam hozzáadni még kb. 1 dl olajat is. Én nem szoktam szórakozni vele, kézimixerrel keverem ki, mert valahányszor a fakanalas, kézi habverős módszert alkalmaztam, csomós lett. Attól, hogy nagyanyáink így dolgoztak, nekünk nem kötelező :)
Jó meleg serpenyőben (amit csak palacsintasütésre használunk) kisütjük őket.

Én nem vagyok hozzá elég bátor, hogy dobáljam. Minden próbálkozásom vagy a konyhakövön kötött ki, vagy úgy összegyűrődött, hogy sehogy sem sikerült szépen kisimítani. Ezért én maradtam a falapátnál, a másodperc töredéke alatt megfordítom vele :)

A nagyon kezdők a Borsa.hu-n sajátíthatják el a palacsintasütés technikáját, legközelebb én is kipróbálom :)

Ti milyen receptre esküsztök? Dobjátok vagy lapáttal fordítjátok a palacsintát? Mi a kedvenc tölteléketek?

1 megjegyzés:

  1. Ó, én Kollégista éveim alatt Pelle Józsefnétől és Horváth Ilonától tanultam meg főzni :D Nagyon szupi könyvek, szerintem még mindig :)

    Én szódavizezem (bubis ásványvizezem) a palacsintát, csak ezért tartok itthon bubis vizet :)

    VálaszTörlés