A csevegés és én | Egy kis személyes :)

Orbán Szilvi | október 03, 2014

Sosem voltam az a csevegős típus, nem túlzás, ha azt mondom, hogy magamtól sosem kezdeményeztem beszélgetést. Mindig megvártam - illetve még most is -, hogy megszólítsanak és beszélgetésbe elegyedjünk. Ha ez nem következett be, akkor ott ültünk egymás mellett kukán :) Ez nem tudom, hogy miért van, úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban sem voltam egy kezdeményező típus. Talán attól tartok, hogy nem lesz közös téma, amiről cseveghetünk, az időjárásról meg olyan idétlen beszélgetni, viszont a bájcsevegést nem szeretem.
Ha megyünk valahova és ismerőssel találkozunk, egyáltalán nem sértődök meg, ha csak a kötelező köröket futjuk le, pl. Hello, szia, hogy vagy? Jól? Mi is. És ennyi, mindenki megy a dolgára. Ez lehet, hogy bunkóságnak látszik, de én már csak ilyen kis visszahúzódó típus vagyok. Ezt egyébként sokan írtátok a kérdőívben is :) Igyekszem ezen változtatni egyébként, remélem szépen lassan egyre jobban fog menni :) 

Mint azt tudjátok, már egy ideje a győri gyógyfürdő gyógyászati (micsoda alliteráció :D) részlegére járok különböző kezelésekre. Már csak ez a nap van hátra, összesen 10 kezelést írtak fel mindegyikből (UH-s kezelés, gyógytorna és gyógymasszázs), így ma már a végére érek. Azt nem mondom, hogy hatottak, mert ugyanúgy fáj még mindig, viszont a gyógytornának hála, már meg tudok egy olyan gyakorlatot is csinálni, amit eddig nem, hála Zsaninak. Szerencsém volt, hogy hozzá kerültem, mert ő ismeri és alkalmazza is a Mckenzie tornagyakorlatokat, ellentétben a többi ottani gyógytornásszal... A gyógytornákon mindig jó a hangulat, néha jókat nevetek magamon és a szenvedésemen, jobbára kínomban :D Jókat beszélgetünk közben, még az "öreglányokkal" is jól megértjük egymást :D 

A masszázs az más kategória. Az ember úgy képzeli el a masszázst, hogy kellemes fények, halk zene mellett ellazulva tűri, hogy nyomogassák, gyúrják, nyúzzák. Erre készültem én is, mondván itt végre nem kell azon kattognom, hogy milyen témákról csacsogjunk, hanem csak feldobom a habtestemet az asztalra és lazulok. De csak nem kellett csendben maradnom :D Szerencsére normális masszőzt fogtam ki, akivel meglepő módon nagyon jót beszélgettünk :) Többnyire, hogy hogyan ismerkedtünk meg Ő-vel, miután kiszúrta a gyűrűt az ujjamon :) Nagyon meglepődtem magamon, hogy ennyire fesztelenül el tudok beszélgetni egy vadidegen emberrel, gyakorlatilag mindenről. Ez visszaadja valamennyire az önbizalmamat :)

Érdekes módon, ezeken a helyeken gyorsan kialakul a beszélgetés, egyedül egy mumusom van, az pedig a fodrászat. A fodrásznál már valami miatt nem ilyen jó a helyzet. Ott valahogy nem szeretem, ha beszélgetni kell. Az otthoni fodrászunk rengeteget beszélt, és emiatt sokszor órákig ott ültünk nála, mire mindenkin végigment (többnyire többen mentünk hozzá a családból). Én szeretek ott elüldögélni a saját kis gondolataimmal, nézni a folyamatot, ahogy a semmilyen, vizes tincsekből kibontakozik a frizura. De szerencsére a fodrászom is rájött arra, hogy nem vagyok egy szószátyár, és meglepő módon nem is tart olyan sokáig a hajvágás, mert csak odafigyel és szépen halad vele. Szegény húgom szokott úgy járni, hogy a fodrásza csak beszél és beszél, ahelyett, hogy arra figyelne, amit csinál és itt-ott elvéti a vágást, vagy épp egyáltalán nem azt hozza ki a hajból, amire húgom megkérte. Tehát most akkor döntsük el, hogy melyik a jobb? :D Én inkább maradok a csendnél :)

Ti hogy vagytok ezzel? Csevegő típusok vagytok, vagy szerettek magatokba zárkózni ilyenkor?

20 megjegyzés:

  1. akkor én helyetted is dumálok :D Én nem szeretek kukán ülni, mindig próbálom valahogy oldani a helyzetet és beszélni. Talán túl sokat is beszélek. De szerencsére mindenki más, így lesz meg az egyensúly :D ( Azt még hozzátenném, hogy nem szoktam elnyomni a beszélgetőpartnert, szeretek hallgatni is :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, a hallgatásban jó vagyok :D mármint ha valaki beszél hozzám, azt szívesen hallgatom :D Nekem mamám olyan, hogy utálja, ha elnyomják, mindig azt hajtja, hogy őt nem hallgatja végig a beszélgetőpartnere, csak az beszél állandóan :D

      Törlés
  2. Nekem is akadnak nehézségeim a csevegéssel, bár a szituáció és beszélgető partner függő a dolog :D A fodrász számomra egy rejtély: van, hogy végig beszélgetünk, máskor meg alig szólunk egymáshoz. Mondjuk egyikkel sincs bajom, nem feltétlenül beszélgetni megyek oda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is vannak kivételes alkalmak, amikor sokat beszélünk közben, de ez nagyon ritka :)
      Egyébként érdekes ez az egész, mert néha kényelmetlenül érzem magam, hogy nem beszélgetünk, viszont sosem szoktam tudni, hogy milyen témát hozzak fel :D

      Törlés
  3. Üdv a klubban, eléggé hasonló a beállítottságunk csevegés szempontból. ;)
    Hallgatásban én is mindig sokkal jobb voltam és vagyok, fodrásznál/kozmetikusnál pedig kimondottan utálok tök feleslegesen bájcsevegni. Elmondom, hogy mit szeretnék és hagyom, hogy kibontakozzon. :)
    Nem azért megyek oda, hogy a fodrászommal/kozmetikusommal beszéljem meg a magánéletemet/egyebeket.
    Néha persze engem is zavar és kényelmetlenül érint, ha nem beszélünk, de ki lehet bírni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó tudni, hogy nem vagyok ezzel egyedül :))

      Törlés
  4. Én is pont ilyen vagyok, nem tudok idegenekkel bájcsevegni, a semmiről beszélést meg utálom, úgyhogy inkább kussolok :D

    VálaszTörlés
  5. Én amikor elmegyek fodrászhoz, automatikusan kikapcsolódik bennem a kommunikációs szerver, szóval kínos csend és mosolygás.
    A legjobb, hogy utálok beszélgetni idegenekkel, és minden istenverte alvilági megtalál az utcán / a buszon... mintha rám lenne írva, hogy beszélgess velem.. :D

    VálaszTörlés
  6. No ezzel nem vagy egyedül, én sem vagyok egy csevegő típus... de néha megéri szóba elegyedni a másikkal. Most van olyan jó fodrászom aki nem dumálja el az egész melót... de ha mégis beszélgetünk, akkor tök jól elvagyunk. Ritka az ilyen, mert én is eddig olyanokkal találkoztam akiknek csak járt a szája a keze meg nem... Nem is mentem egy idő után hozzá...

    Egyébként én beszélgetést kezdeményezni nagyon ritkán szoktam idegenekkel... de néha egész jó kis traccsparti keveredik ki belőle. Ehhez viszont kell az, hogy épp jó kedvem legyen, és legyen kedvem beszélgetni... mert vannak olyan napok amikor inkább hagyjon mindenki békén :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig rólad nem gondoltam volna, hogy ritkán kezdeményezel :) na igen, a kedv az sokat számít :D

      Törlés
    2. Komolyan? De hát mégis miből? De furi ez, hogy így a blogon néha teljesen más jön le a másikról :) Végül is én ezért is kezdtem blogolásba, kis kommunikáció fejlesztés céljából, amit akár kanapén ücsörögve, sminkelés nélkül, mackónadrágban is megtehetek :D

      Törlés
    3. Igen :) Olyan kedvesen és nyitottan írsz a blogodon, hogy egy közvetlen, könnyen ismerkedő személyiség jön le belőle, és nem gondoltam volna, hogy te is nehezen "ismerkedsz" :)

      Törlés
  7. Az én becenevem a családban Csicseri és ezzel szerintem mindent elárultam. VISZONT sose mennék olyan kozmetikushoz, körmöshöz, fodrászhoz stb, akivel tudom, hogy nem beszélgetnék szívesen, mert ilyen meg olyan. Tőlem akár mester is lehet, be nem tenném a lábam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Otthon nekem sincs semmi bajom a beszélgetéssel :D Az ember tényleg sokkal bátrabban és lelkesebben jár olyanhoz, akiben megbízik, néha jót tudnak beszélgetni, de ugyanakkor ráérez arra is, ha az embernek nincs kedve hozzá :)

      Törlés
  8. Utálom a csendet, ezért ha az van, csacsogok minden hülyeségről. De hallgatni is tudok, ha a másiknak arra van szüksége, hogy meghallgassam ;) Szóval én az vagyok, aki még a vonaton is ismerkedik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vonatokon engem csak a nyugdíjasok találnak meg :D Néha egyébként szeretnék beszédesebb lenni (szóban legalábbis, mert írásban jobban megy), mert így vagy bunkónak vagy sunyinak néznek... kaptam már ilyen jelzőket is, pedig nem vagyok az :(

      Törlés
  9. Hát én eléggé bezárkózós típus vagyok, fodrásznál is utálok beszélgetni. Jobb szeretem csendben megvárni a procedúrát, semmint hogy kitárulkozzak egy órára, nem az én stílusom. Kellemetlenül is érzem magam, mikor beszélgetést próbálnak kezdeményezni velem, mert nem tudom hogy mondjam meg udvariasan, hogy nem szeretnék :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én akkor érzem magam kényelmetlenül, ha kérdez valamit, én válaszolok és gyakorlatilag ezzel vége is a kommunikációnak közöttünk :D

      Törlés