Fotónapló | Őszi séta a Bakonyban

Annyiszor voltam már abban a helyzetben a bloggal kapcsolatban, hogy voltunk kirándulni valahol, és szerettem volna megmutatni ezen a felületen is, de a legtöbbször nem jöttek a szavak, egyszerűen hiába villogott előttem a kurzor, egy szót sem tudtam leírni, hozzáfűzni a képekhez. Aztán ma hajnalban, amikor megébredtem - azt hiszem, meglesz ennek a böjtje éjszaka - megvilágosodtam: miért ne oszthatnám meg mégis ezeket a képeket itt a blogon egy fotónapló formájában? Nem muszáj kommentárt írni hozzájuk, néha a képek úgyis beszélnek helyettünk :) 

Nem vagyok profi fotós, sőt, fotós sem, csak egy olyan ember, akinek van egy gépe és szeret a természetben kirándulni, és növényeket fotózni :D 

Tegnap a Bakonyban tettünk egy kis kirándulást, kihasználtuk ezt a csodálatos, napsütéses időt. Most voltunk másodjára, nem is értem, hogy miért maradt ez ki nekünk 10 évig... Pedig csak egy egyórás vonatútra van tőlünk, egyszerű odajutni, a túraútvonal egy jól kitaposott, széles ösvényen vezet végig, a Cuha-szurdok lenyűgöző, körülöttünk csak fák, madárcsicsergés és kellemes levegő. Kell ennél több? Ugye nem? Figyelem, sok kép következik ;)

Sopronban nyaraltunk 2. rész - Fertőrákos

Miután az előző napon az érmefeldobás révén Nagycenken és Fertőbozon jártunk, szerdán Fertőrákosra látogattunk el. Szerettük volna már az elején letudni a messzebb levő látnivalókat, hogy a maradék 2 napon már csak a helyi látványosságok maradjanak. Ide szintén busszal jutottunk el, a busz pont ott tesz le a kőfejtő előtt, így könnyen odataláltunk és nem is kellett sokat gyalogolni. Pont 10-kor értünk oda, akkor nyitott a témapark is, így mi lehettünk az elsők, akik elindulnak a tanösvényen, ami körbevezet az egész kőfejtőn, bemutatva a környék növény-és állatvilágát. Az első helyünk csak addig tartott, amíg - jó szokásomhoz híven - nem kezdtem el fotózni minden virágot-fűt-fát-bokrot, na és persze a gyönyörű panorámát. Hihetetlen volt a látvány, jobbra tőlünk a kőfejtő hatalmas sziklái, balra pedig a távolban csillogó Fertő-tó.

Sopronban nyaraltunk 1. rész - Nagycenk és Fertőboz

Egy utazásos bejegyzéssel töröm meg a csendet, júliusban nyaralni voltunk és még viszonylag frissek az élmények (vagy legalábbis ülepedett annyit, hogy értelmes mondatokká formáljam :D), valamint szerettem volna írásban is megörökíteni, hogy a későbbiekben is vissza tudjuk olvasni, mert bár a képek néha magukért beszélnek, nem mindig adják vissza az adott pillanatot. Mivel egyszerűen nem tudtam az öt napot egyetlen bejegyzésbe besűríteni, így egy minisorozat lesz belőle, ennek olvashatjátok az első részét ;)

Mivel Sopron nincs messze Győrtől, és a szállást is csak 2 órától lehetett elfoglalni, így végre nem hajnalban - vagy legalábbis nem kora reggel - kellett útrakelni, hanem ráértünk a későbbi, 12:51-es vonattal elindulni. Furcsa is volt, hogy reggel még volt időnk Benit is levinni sétálni, még bepakolni azokat a holmikat, amik még kimaradtak, sőt még egy kicsit unatkoztunk is (ilyenre még sosem volt példa, általában a kapkodás volt jellemző).

Keszthely, ahová még biztosan visszatérünk #2

(Már három hete(!) írom ezt a bejegyzést, mindig hozzáfűzve egy vagy több mondatot, és folyamatosan frusztrál, hogy be kellene már fejezni, mert ismét csak LRTS posztok vannak a főoldalon...)

Folytatódik a kis keszthelyi kiruccanásunk története, az első részben bejártuk a Festetics-kastélyt és a parkot, valamint a kapcsolódó kiállításokat. Második napra már kevesebb látnivaló jutott, hiszen erősen lekorlátozott bennünket az érkező hidegfront, délutántól szinte 100%-ra jósolták az esőt, így lemondtunk Badacsonyról, és a közeli Balatongyörökre buszoztunk át. Akinek nincs autója nyugodtan választhatja ezt a közlekedési módot, a jegy nem drága, és van buszmegálló a Szép-kilátónál, és több túraútvonal, tanösvény is innen indul.

Keszthely, ahová még biztos, hogy visszatérünk #1

(Emlékérméért biztosan, de ez egy másik sztori, később visszatérek rá :D)

Most már mondhatjuk hagyománynak, hogy május 1. körül leutazunk a Balatonra, mivel ebben az évben szerdára esett, így mindketten kivettük a csütörtököt és pénteket, hogy pár napot együtt legyünk, és ne mindig csak egy pár órát töltsünk a magyar tenger mellett. Nagyon szeretjük Balatonfüredet, de most inkább Keszthely mellett döntöttünk, hiszen még sosem jártunk ott.

Spontán kiruccanás a Balatonra | Balatonfüred

Annak ellenére, hogy Győr nagyváros, arról nem is beszélve, hogy megyeszékhely, eléggé alul teljesít a május elsejei programok terén. 8 éve élünk itt és egyszer sem volt olyan program, műsor, amire szívesen elmentünk volna. Persze a mulatós, diszkós koncertekből, búcsús hangulatból nincs hiány, de engem a világból ki lehet kergetni velük, nem vagyok vevő rájuk, nem erre vágyok. 

Emlékszem gyerekkorom majálisaira, amikor otthon a sportpálya lelátóján pirultunk a tűző napon, vattacukrot, fagyit ettünk, miközben a színpadon a város néptáncosai, táncklubjai léptek fel (a közönség első soraiban természetesen a kisebbség foglalta el a "legelőkelőbb" helyeket). Akkoriban ez tökéletes program volt, mert bár néha szívesebben ücsörögtem volna otthon a kertben, mégis jól éreztük magunkat, mosolyogva gondolok vissza ezekre az időkre. 

Nyaralás 2016 | Szilvásvárad - Eger

Már jó ideje kész van nagyjából ez a bejegyzés, de mindig közbe jött valami a publikálás előtt: vége lett a szabimnak, elkezdődtek a dolgos hétköznapok, itt voltak hugiék is egy hétig, s hogy még kerekebb legyen a történet, én is beteg lettem. Ezt "kihasználva" megpróbálom egy kicsit utolérni magam a bloggal kapcsolatban, s a "nyaralni küldött" VKP is visszatér :) 

Na kérem szépen, ezt is kipipálhatjuk, túl vagyunk az első, kettesben eltöltött nyaralásunkon :) Mióta együtt vagyunk (8 éve) most tudtunk először úgy elmenni nyaralni, hogy csak mi ketten legyünk, eddig ugyanis vagy nálunk voltunk otthon, vagy külön-külön az otthoniaknál, vagy nálunk volt a család, vagy pedig senki nem ment sehova. Na nem mintha ez így nem lett volna jó, de itt volt már az ideje, hogy kettesben is nyaraljunk egy kicsit :)

Veszprém Zoo

Bár szokták mondani, hogy nagy az Isten állatkertje (és alacsony a kerítés), így nem is kellene az embernek messzire mennie, de én még így is nagyon szeretek állatkertbe járni. Annak ellenére is, hogy sajnálom az állatokat, hogy olyan kis helyre vannak bezárva (a sok idióta látogatóról nem is beszélve, akik a tiltás  ellenére etetik és hergelik őket). A hétvégén Veszprémben jártunk, s bár a térkép alapján nem tűnt nagynak, alaposan elfáradtunk, mire körbe jártuk, arról pedig egyáltalán nem volt szó, hogy hegyet is mászunk közben :D

A legjobban az odaút miatt voltam bezsongva, imádok vonatozni, ráadásul gyönyörű vidéken vezet az út, a sebesség pedig olyan, mintha pl. a lillafüredi kisvasúttal robognánk :) Nem is bírtam ki anélkül, hogy ne dugjam ki a fejem az ablakon, s nézzem, ahogy az erdő mélyén kanyargunk, a mozdony hol eltűnik, hol pedig előbújik a kanyarokban (Na és az alagutak, aaawwww *.*). Nem is én lennék, ha néha nem "legyezett" volna meg egy-egy levelekkel teli faág, de így jár az, aki kicsibb kijjeb hajol :P :D

Kánikulai túlélőcsomag (nem csak) utazáshoz

A hétvégén hazautazom a szüleimhez, s ahogy az előrejelzést nézegettem, ismét nem kímél bennünket az időjárás, még mindig hőség lesz. A hazautat vonattal teszem meg, s aki szintén szokott a nyári melegben vonatozni - vagy egyáltalán tömegközlekedni -, annak biztos ismerősek: forró bőrülések, mennyei, amikor a feneked ráragad és nagy cuppanással tudsz csak felállni róla; jellegzetes fém szag; légkondi nyista - nem IC-vel szoktam közlekedni, bár sosem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb: megfagysz, mert annyira nyomatják a klímát vagy a klíma nélküli, ámde remekül szellőző gyors vonatok a jobbak :) 

Az évek során mindig sor került egy nyári utazásra, s mostanra sikerült összeállítanom egy túlélőkészletet, ami ha nálam van, valamivel komfortosabbá tehetem a hosszú zötykölődést a vonaton :) A készlet egy része sosem árt, ha mindig nálunk van, nem feltétlenül kell vonatra/buszra pattanni. A legjobb, ha egy kis neszesszerbe gyűjtjük őket és mindig magunknál tartjuk, ha kimozdulunk a lakásból. 

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Legemlékezetesebb nyaralásom

Ismét eltelt két hét, így itt az ideje az újabb Vigyázz! Kész! Posztolj! összejövetelnek :) Örömmel tölt el, hogy
ismét többen lettünk, az elején csak reménykedni mertem benne, hogy majd gyarapodni fogunk :) Ezúton is üdvözlök mindenkit, aki csatlakozott és bízom benne, hogy legalább ennyien - vagy még többen - maradunk továbbra is :) 

A mai téma a legemlékezetesebb nyaralás - vagy telelés, kinek mi - lesz, reményeim szerint sok-sok élménybeszámolóval és képpel :) Az én legemlékezetesebb nyaralásomhoz elég sokat kell visszamenni a múltba, egészen pontosan 8 évet (te jó ég, milyen régen volt). Tegnap volt 8 éve, hogy lehetőségem volt kiutazni 3 hónapra Ciprusra (Pafos és környéke, azon belül legtöbbször Coral Bay), az akkori páromnak köszönhetően, aki odakinn dolgozott.
Egy aranyos angol pasinál vettünk ki szobát, néhány kilométerre onnan, ahol a párom dolgozott. Eszméletlenül gyönyörű volt a látvány, ahogy robogóval kanyarogtunk a hegyen lefelé, s eléd tárult a tenger és mellette a sok-sok banánültetvény, a tenger mellett elhaladva pedig magadon érezted a vízpermetet, ahogy a víz csapkodta a part menti sziklákat. Hmm, még most is érzem azt a jellegzetes sós tenger illatot *.*
Tetszett Ciprusban, hogy úgy különböztették meg a turistákat a helyiektől, hogy a kölcsönözhető járműveken piros rendszám volt, így ha valaki sisak nélkül közlekedett, vagy szabálytalankodott és piros rendszáma volt, azzal a rendőrök is engedékenyebb voltak. Velem is előfordult, hogy a robogón hátul ülve fontam be a hajam :D fiatalság, bolondság, ugye? :) Sajnos úgy, hogy a párom dolgozott, nem sűrűn tudtunk elmenni együtt bejárni Ciprust, így nem sokat láttam belőle, elég kevés helyre jutottunk el, többnyire a tengerparton lógtam a többi ott dolgozó magyarral. Egy idő után pedig olyan szépen lebarnultam, hogy a barna szem-barna haj-barna bőr miatt teljesen beolvadtam a ciprióták közé, s sokszor esett meg velem, hogy a boltban görögül mondták nekem, hogy mennyit kell fizetnem, én meg csak pislogtam kedvesen és mondtam, hogy nem beszélek görögül, csak angolul :D

Magán Zoo Abonyban

Először a beszámolót szerettem volna hozni, de rájöttem, hogy egy csomó kép még húgomnál van, így most egy állati kirándulásról mutatok pár képet, ha nem bánjátok :)

Nálunk már megszokott dolog, hogy minden májusban bográcsozást csapunk a kertben, de idén úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a jó időt és azt, hogy én is otthon vagyok, s kirándulunk együtt egy kicsit :) Két lehetőség közül választhattunk, az egyik az abonyi állatkert, a másik pedig a poroszlói ökocentrum volt, mi az előbbi mellett tettük le a voksunkat, Levinek így is elég volt ez a kis kirándulás, a nap végére be is szundított a babakocsiban :) 

Nem egy hatalmas állatkertet kell elképzelni, ez gyakorlatilag egy magán állatkert, mint azt a neve - Magánzoo - is mutatja. Az állatok száma sem sok, nincsenek annyira különleges fajok sem, de egy 2 éves gyereknek rengeteg élményt és érdekességet tartogatott :) Legutóbb mikor ott jártunk még húgom kis általános iskolás volt, szóval az már nem most volt :D De nem vettünk észre olyan nagy változást, még az a bugyután vigyorgó kecske is ott volt :D Az egész nap nagyon kellemesen telt, igaz már az elején majdnem elvettük Levi kedvét az egésztől, ugyanis egy teve szépen bekapta a kis kezét a zoo csemegével egyetemben. Szerencsére nagyobb volt az ijedelem, nem történt semmi baj és pár perc múlva már túl is volt az egészen :) De szerintem ha legközelebb tevét lát, biztos eszébe jut majd...  Az egész parkot be lehet járni néhány óra alatt, de ha az embernek szerencséje van és le tud ülni ebédelni, akkor tovább is kellemesen élvezheti a jó levegőt :)

Tippek, Trükkök, Praktikák #4

1. Költözéskor a nehezebb dolgokat, pl. könyveket ne dobozokba rakjuk, hanem gurulós bőröndökbe, mert azt könnyebben vonszoljuk magunk után, mintha a nehéz dobozokat kellene cipelnünk, amiken sosincs rendes fogás.

2. Házilag is gyárthatunk jégakkut. Egy hermetikusan zárható tasakba tegyünk egy vízzel átitatott szivacsot és tegyük be a fagyasztóba.

3. Utazáskor a kábeleket tegyük szemüvegtokba vagy tolltartóba, így minden egy helyen lesz és talán még össze sem fog gubancolódni.

4. Ha elfogyott a hosszú gyufánk és be szeretnénk gyújtani a sütőt, fogjunk egy szál spagettit, gyújtsuk meg és azt használjuk gyufa helyett.

5. Ha elgurult a fülbevalónk egy apró eleme, vagy más apró dolog, a porszívó csövére húzzunk nylon harisnyát és azzal menjünk végig a lakáson. Így nem egyből a porszívó gyomrában fog kikötni, hanem fennakad a harisnyán.

Újra itthon

Tegnap 5 órás utazás után (hihetetlen, hogy ennyi idő alatt akár az oda-vissza út is megvan Ciprusig), 2 átszállással, 50 perces várakozással Szolnokon, épen és sikeresen hazaértünk :) Ahhoz, hogy fél 11-re hazaérjünk, a reggeli 5:45-ös vonattal kellett elindulnunk, hiszen Ő-nek ma már 4-kor kelnie kellett.

Az út haza nagyon simán ment, végig volt helyünk, s nem kellett szegény Benit ide-oda taszigálni, húzkodni a peronon, a sok járkáló utas miatt. Sajna ez visszafelé már nem volt ilyen könnyű, Szolnoktól Pestig végig álltuk az utat. Ahogy az idő telik, s többször utazunk haza, egyre jobban viseli Beni a vonatot, a mostani úton már nem kelt fel minden megállónál, csak felemelte a fejét, szétnézett és már vissza is tette, tegnap már majdnem el is aludt :) Egyszer sem szóltak, hogy a szájkosarat adjuk rá, volt, aki még meg is simogatta :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire jól tűri ezt a mizériát, megkönnyítve ezzel a mi dolgunkat is :)

Annyira gyorsan eltelt ez az egy hét, hogy még mindig nem fogtam fel, hogy ismét itthon vagyunk, s vissza kell zökkenni a győri rutinba, a régi kerékvágásba. Az otthon töltött idő nagy részét Leventével töltöttem, hihetetlen, hogy mennyit fejlődött, mennyit nőtt Húsvét óta, hogy otthon voltam. Rengetegen mászik és iszonyat gyorsan, egyik pillanatban még mellettem van, a másikban már méterekre tőlem. Bűbájos, ahogy a kedves kis mosolyával indítja a napot, kacagásától megtelik az egész ház és az ember szíve is. Minden egyes nap beleszerettem :))

Igyekeztünk minél több időt a kertben tölteni, minden reggelt ott kezdtünk, közös kávézások, napindító gondolatok :) S bár hétágra sütött a nap, azt kell mondjam, hogy nem jöttünk haza sokkal barnábban, mint előtte :) Ezt még most sem tudom, hogy hogy lehet, de ez van. Sütöttünk szalonnát és pillecukrot, ettünk sok-sok dinnyét, s végre degeszre ehettem (volna) magam anya főztjével, de sajna csak módjával csipegethettem mindenből. De így sem hagytam ki a fasírtot, a csirkepörköltet, a húslevest, stb, isteniek voltak, anya főztje mindent visz :) Igaz a fasírt hugicám műve volt, eszméletlen finomra megcsinálta, hoztunk is belőle haza :))

Közben hármas szülinapot is tartottunk, 3 emeletes tortával ünnepeltük meg a júliusban született családtagokat :) Most csináltunk először pillecukorból készült fondanttal (meg úgy általában fondanttal ) bevont tortát, s ahhoz képest, hogy első alkalom volt, nagyon jól sikerült :) A legkisebb ünnepeltnek külön készült torta, amit kedve szerint szétmancsolhatott, megkóstolhatott, de jobbára csak a meggyet szedegette le róla :)) Tetőtől-talpig tiszta barna volt a tortától, de ezt ilyenkor senki sem bánja :)

Azért jutott egy kis munka is a pihenés mellett, anyának segítettünk kitakarítani a kamrát, egész nap befőtteket emelgettem, izomlázam is lett a jobb karomban, kb 200-300 befőtt sorakozik a kamrában a polcokon :)) Felébredt bennem a Fly lady, legszívesebben mindet felcímkéztem volna, dátummal, tartalommal, mindennel együtt, de anya nem így szokta csinálni, mert szegénykém örül, ha egyáltalán egy nap alatt végez a befőzéssel, nincs ideje már címkézni is. De annyit azért megcsináltunk, hogy csoportokba rendeztük őket, hogy átláthatóbbak legyenek, az egyforma befőttek és lekvárok egy helyen csoportosuljanak. Megjegyzem, isteni baracklekvárt készített, hoztunk is belőle jó sokat :)

Annyira jó lett volna, ha pár képben megörökíthettem volna az apró, örömteli pillanatokat, se sajna sosem volt ott a fényképezőgép, ahol kellett volna. De legközelebb, megörökítem őket, s akkor egy kis fotós beszámolót is hozhatok nektek :)

A tegnap délután a kipakolással telt, meg többnyire pihentünk, végigrágtuk magunkat a szomszéd által összegyűjtött újságjainkon, online felületeken, Facebookon, blogokon, stb. Benit pedig este 6-ig nem láttuk, csak hallottuk, hogy álmodik :)) Ma pedig már megy a mosógép, két adagnyi ruha gyűlt össze a nyaralás alatt.

Utazás kutyával (ahogy mi csináljuk)

Nos, mióta nálunk van Beni, kicsit át kellett szervezni az életünket. Hogy mennyire nem egyszerű, az a legjobban a hazautazások alkalmával mutatkozott meg. Néha úgy alakul, hogy mind a ketten haza tudunk utazni - mármint hozzánk, a szülővárosomba - magunkkal kell vinni Benit is, mert az igazat megvallva nem szívesen hagyom senkinél sem (Beninek sem lenne jó, na meg annak sem biztos, akinél ott maradna), kutyapanzió meg szóba sem jöhetne, ki bírná azt anyagilag? Így maradt az a megoldás, hogy szépen vonatozik velünk :) Hogy hogyan is zajlik ez nálunk? Leírom :)

1. Csomagolás (külön neki is pakolni plédet, amin alszik majd otthon, napra lebontva kaja, víz az útra).

2. Az utazás előtti nap párszor ráadni a szájkosarat, hogy szokja.

3. Az utazás előtti este kap enni utoljára, hogy ne legyen probléma útközben.

4. Kisétálni a vasútállomásra, közben elvégzi az egészségügyi dolgait (pisi-kaki).

5. Mikor megérkezünk az állomásra, már sejti, hogy valami olyan jön, ami neki nem fog tetszeni.

6. Megjön a vonat, már tudja, hogy ez nem lesz jó, hátrál, támaszt.

7. Ő felpakolja a csomagokat, én a hónom alá kapom őfelségét (a 15 kilójával együtt), mert egyedül biztos nem tudna felmászni.

8. Szépen lassan elindulunk helyet keresni (általában egy 4-est szoktunk elfoglalni).

9. Találunk helyet, Beni leül, nézelődik.

10. Vonat elindul, Beni feláll, veszett lihegés, folyik a nyála. (Totál pánik.)

11. Pár perc múlva megnyugszik, lefekszik, már majdnem alszik.

12. Minden állomásnál és megállóhelynél felpattan, liheg, nyüszít, toporog, majd ha elindul a vonat ismét lefekszik.

13. Megérkezünk a Keletibe, csomagok le, Benit ismét felkapom, le a vonatról, át a másik vonatra, a mizéria kezdődik elölről, egészen addig, míg haza nem érünk.

Mikor először utaztunk vele haza, nagyon izgultam, hogy hogyan bírja majd az utat, s egyáltalán, ÉN hogy bírom majd :)) Az is aggasztott, hogy Marci (az otthoni kutty) hogy fog vele majd kijönni (Beninél ilyen gond nincs, menhelyes kutya volt, szinte mindenkivel jól kijön). De szerencsére a kezdeti feszültség elmúlt, egészen jól kijöttek egymással, annak ellenére, hogy Marci az idősebb (10 éves lesz idén júliusban), Beni egyből átvette a hatalmat otthon, az összes macskát elkergette, szegények csak éjszaka tudtak hazajönni, amikoris a fiatalúr odabenn a lakásban húzta a lóbőrt.

Hát így utazunk mi kutyával vonaton. :)

De mielőtt útrakeltünk volna, alaposan utánaolvastunk mindennek, hogy mit kell tudni, mire kell figyelni az utazással kapcsolatban. Ha valaki más is vállalkozna egy ilyen útra, a következőkre kell odafigyelni (mivel mi vonattal utaztunk így csak ezzel kapcsolatban tudok infóval szolgálni):

● Intercity vonatra csak munkakutyát lehet felvinni (pl. vakvezető, rendőrkutya, stb.), s erről papírral is rendelkezik. Sima, mezei kutyáknak marad a gyors és a személy vonat.

● 30 kg-nál nehezebb kutya csak a peronon utazhat, az utastérbe nem lehet bevinni. Szerencsére Beni csak 15 kg és viszonylag kistestű, így mi bemehettünk vele.

● Ha fülkébe szeretnénk bevinni, és ott már ülnek, engedélyt kell kérni, hogy bevihetjük-e. Mi eddig olyan vonattal mentünk, ahol nem volt fülke.

● Eddig csak olyan infóval találkoztam, hogy tömegközlekedési eszközökön kötelező a szájkosár, mi is vettünk, addig volt rajta, míg jött a kalauz. Utána levettem, nem szólt érte senki sem, de biztos, ami biztos alapon, mindig szem előtt volt, hogy ha szólnának érte, rá tudjam adni. A szájkosárnál fontos, hogy a kutya tudjon benne lihegni, s szükség szerint inni is. Mi bőrből készültet vettünk, de nagyon sokfélét lehet már kapni, igyekezzünk kutyánk számára a legmegfelelőbbet kiválasztani.

● A kutyának is kell jegy a vonatra, élőállat viteldíjnak hívják. Nekünk 1050 Ft 255 km-re. Ja és ez csak egy útra szól.

● Nálunk kell lennie a kutya oltási könyvének is, amiben szerepel az utolsó veszettség elleni oltásának dátuma, és a kutya chip száma.

● Ügyelni kell arra, hogy a kutya ne zavarja az utastársakat, ne szennyezze be az utasteret.

Azt hiszem ennyi lenne az, amire figyelnünk kell. Akinek ölebe van, biztos könnyebb dolga van, mint nekünk. Nem is tudom mi lenne velünk, ha mondjuk 30 kg-s lenne és nem merne magától felmenni a vonatra. Kellemes lenne felgyömöszölni egy pánikoló kutya popóját :D

Ti utaztatok már kutyával? Mik a tapasztalatotok ezzel kapcsolatban?