Nem bunkó vagyok, csak introvertált!

Orbán Szilvi | szeptember 26, 2016
Emlékszem egyszer a suliban csináltunk egy tesztet, melyből megtudhattuk, hogy extrovertált vagy introvertált személyiségek vagyunk. A kérdésekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a teszt szerint én introvertált vagyok. Akkoriban ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, igazándiból azt sem tudtam, hogy az mi fán terem. Kaptunk egy papírt is róla, amin leírták a jellemzőket, de ki emlékszik már arra?! :) 

S mert úgy szokott lenni, hogy az ihlet a legváratlanabb pillanatokban jön és csókol homlokon - épp a Pinteresten nézelődtem -, bevillant, hogy mi lenne, ha összegyűjteném azokat a dolgokat, amik igazak rám, s amik miatt én introvertáltnak számítok :) Ha ezeket elolvassa valaki, akkor hátha nem egyből bunkónak ítél meg, hanem már tudni fogja, hogy hogyan is viszonyuljon hozzám :)

1. Szeretném, hogy meghívjanak valahova, de ugyanakkor félek bárhova is elmenni.

2. Utálok telefonálni, ilyenkor lever a víz, remeg a gyomrom, hevesen ver a szívem. Ha van időm felkészülni, akkor egy papírra összeírom vázlatosan, hogy mit szeretnék mondani, ez sokat szokott segíteni :)

3. Az emberek akikkel először találkozom, azt gondolják, hogy bunkó vagyok és csak magammal foglalkozok. Ezt pusztán azért, mert nem szállok be a nagy sztorizgatásokba, nem pletykálok és nem fecsegek ki semmit sem a magánéletemről.

4. Azonnal lefagyok, ha valakivel társalognom kell, nem jut eszembe egy értelmes téma sem, amit feldobhatnék. Folyton attól tartok, hogy biztos nem érdekli a másikat, így mindig arra várok, hogy ő kezdeményezzen. 

5. Amikor csengetnek, heves szívdobogással megyek az ajtóhoz és először kikukucskálok a lyukon, hogy ki az. Mintha attól rettegnék, hogy értem jöttek... :D

6. Néha úgy tűnhet, hogy unom, ha hozzám beszélnek és nem figyelek, pedig pont ennek az ellentettje igaz rám, nagyon jó hallgatóság vagyok. 

7. Sokkal jobban és felszabadultabban megy a csevegés írásban, mint szóban. Ebből adódik, hogy jobban szeretek SMS-t írni, mint telefonálni...

8. Inkább egyedül - na jó, Ő és a család bármely tagja kivétel - szeretek vásárolni. 

9. Nem szeretem a tömeget, sőt olyan üzletekbe be sem megyek, ahol csak az eladó van. Kellemetlenül érzem magam abban a csendben, olyan, mintha csak azt nézné, hogy mikor lopok el valamit. 

10. A kikapcsolódást nekem az jelenti, ha otthon lehetek Ő-vel és Benivel, összebújva megnézünk egy jó filmet, együtt főzünk/sütünk (esetleg mindkettő). 
11. Ha vonaton/buszon utazom hosszabb ideig, zenét hallgatok és/vagy könyvet olvasok, hátha így nem kell senkivel sem beszélgetnem. Nyugi, nem vagyok embergyűlölő, csak nehezen elegyedek bárkivel is beszélgetésbe ;)

12. Inkább egyedül szeretek dolgozni, így sosem szerettem a suliban, ha csoportokra osztottak bennünket, minden percét utáltam. Ebben azért változtam azóta, ha megtalálom a kis csapatomat, akkor jól érzem magam velük és simán megy a közös munka, de ha nem, akkor... nyűglődés a köbön. 

13. Már megszoktam azokat a kérdéseket, hogy: "Minden rendben van?" meg "Miért vagy olyan csendben?"

14. Nem akarok magányos lenni, csak szeretem, ha néha magamra hagynak. Szeretem, ha jön valaki vendégségbe, de felemelő az az érzés, amikor elmegy és ismét csak kettesben vagyunk. Na jó, ha a család megy el, akkor jön a bőgés, hogy elmentek.. :D

15. Fájdalmas leírni, de sokkal jobban sajnálom az állatokat, mint az embereket, ha valami baj éri őket. Természetesen ez alól a szeretteim kivételek...

16. Van, hogy kínosan érzem magam egy-egy beszélgetés alkalmával, mert nem tudom, hogy mondjam meg az illetőnek, hogy engem az a téma nem érdekel és inkább ne beszélgessünk. 
 
17. Ha sokat vagyok emberek között, alig várom, hogy hazaérjek, mert itthon nyugi és csend van. 

18. Ha egy boltban valaki pont annál a terméknél áll, amit én is meg akarok venni, akkor úgy teszek, mintha valami mást néznék és megvárom, míg elmegy onnan.  

Egy jó tanács így a végére: Ne próbálj  megváltoztatni, úgysem fog menni! ;)

22 megjegyzés:

  1. Amikor a poszt címét megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom, hiszen anno mi is megcsináltuk ugyanezt a tesztet, és ugyanez jött ki nekem eredményül. Az pedig rólam is lemondható, hogy sokan bunkónak tekintenek, de meg kell hagyni, van egy sajátos humorom, és a felsorolt pontok 99% igaz rám. Nagyon jól összeszedted a tulajdonságaimat..:DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemcsak az introvertáltaknak van sajátos humoruk, de igen szerencsétlen kombináció tud lenni :)

      Törlés
  2. Abszolút introvertáltként nagyon megtaláltam magam ebben a posztban. :) Nem volt egyszerű, hogy elfogadjam magam ilyennek, és ne érezzem úgy, hogy bocsánatot kell kérnem a zárkózottságom miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha tudnád én is hányszor magyarázkodtam emiatt (van, hogy még most is) :D

      Törlés
  3. "8. Inkább egyedül - na jó, Ő és a család bármely tagja kivétel - szeretek vásárolni. "

    Ez a részemről: nem szeretek vásárolni (menni). Amit csak lehet, online rendelek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó tényleg, az internetes vásárlás... :D mennyivel könnyebb, manapság már mindent lehet online rendelni, igaz ruhákkal sosem volt szerencsém :/ azért inkább az üzletekbe megyek. Viszont ha lenne egyszer a Pepcónak webshopja, még oda sem kellene elmennem, hiába na, arról a boltról nem tudok lemondani :D

      Törlés
  4. Szia! Nagyon jó, hogy ezt így leírtad, és egyet tudok ezekkel érteni. Én nem emlékszem, hogy nálunk lett volna ilyen teszt, de valószínűleg introvertáltként "határozott volna meg". Néha nehéz elfogadnia magát az embernek így, főleg mert sokan valóban bunkónak vagy érzéketlennek nézik a befelé fordulókat. Most már nem zavar ez annyira, mint középiskolásként, de jó volt ezt olvasni, köszönöm a posztot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is sokáig tartott, mire leesett, hogy az vagyok, de ezt az emberek többsége nem érti meg, sokan még ezeknek a "fogalmával" sincsenek tisztában.

      Törlés
  5. Ez egy lopott cikk a múlt havi Cosmo-ból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy érdekes hozzászólás volt kedves Névtelen. Szerintem nehéz úgy lopni valamit, amit még csak nem is olvastam, ugyanis nem vagyok cosmo-lány, nem szoktam ilyen magazinokat olvasni, de te biztos tájékozottabb vagy nálam. Lopásnak az minősül, ha szóról szóra, esetleg kisebb átalakításokkal ugyan azt a cikket adjuk ki a kezünk közül. Mivel nem olvastam azt a cikket, így határozottan megvédeni sem tudom magam, csak annyit írhatok, hogy azokat a jellemzőket írtam le, amik nagyon jellemzőek rám. De ha már itt tartunk, akkor lopással lehetne vádolni minden olyan oldalt, ami ezzel a témával foglalkozik, sajnos (vagy nem) az introvertáltaknak általában ilyen tulajdonságaik vannak, max. a körítés lehet más. Amennyiben online felületen is megjelent a cikk, kérlek linkeld be nekem :)

      Törlés
  6. És ha a fent felsoroltak mellé még egy túl őszinte modor és instant btchface is társul meg sem lepődök , hogy néhányan félreértenek és bunkónak gondolnak. Én már megtanultam elfogadni magan ilyennek, a többiek pedig vagy megszoknak vagy megszöknek 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, az aztán a kombináció :D Én is úgy vagyok vele, hogy aki szeret (vagy kedvel), az elfogad olyannak, amilyen vagyok, nem kötelező velem barátkozni :)

      Törlés
  7. Szia! Nem rég kezdtem el olvasni a blogod, és ezt a bejegyzést mintha csak rólam írtad volna. A telefonálást utálom a legjobban: lever a víz ha valami ügyet kell intézni (előtte többször elpróbálom magamban mit akarok mondani), de még a családtagokkal és barátokkal sem szeretek telefonon beszélni, ezerszer inkább írásban (valószínűleg azért mert mi van ha kínos csönd áll be a telefonhívásban?). Ügyintézni még élőben is jobban szeretek mint telefonon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a családdal kell telefonálni, semmi gond nincs, igaz azért ott is van néha kínos csend, amikor már nincs mit mondani, de viszont olyan jó, hogy végre beszélni tudtok, ekkora távolságnál (255 km) minden percet ki kell használni :) De hivatalos ügyek intézésénél (vagy bármilyen más, egyszerű intéznivalónál is) teljesen görcsben van a gyomrom, előfordul, hogy össze-vissza beszélek :D

      Törlés
  8. Annyira érdekes ez...én sose tudtam eldönteni, hogy milyen is lehetek. Félig ez, félig az. Szeretek a családdal és barátokkal lenni, minden emberrel megtalálom a közös hangot, nagydumás is vagyok de ha el kell indulni egy találkozóra vagy összejövetelre, rosszul vagyok. Hagyjatok, nem megyek állapo áll be és -ahogy Csenge írta fentebb- bitchface is előjön. Semmi problémát nem okoz, ha telefonálni kell, ügyeket kell intézni, tömeg előtt kell beszélni, de ha itthon csörög a vezetékes vagy csengetnek a kapun, általában fel se veszem. Dolgozni is egyedül szeretek...még barátokkal se, mert én kitalálok valamit és akkor azt akarom, hogy úgy legyen :D A mi a baj? és az olyan csendes vagy....nálam is gyakori, leginknább anyós szokta pedzegetni. Rájöttem, hogyha csak 3-4-5 ember jön össze, akkor nagyon szívesen folyok bele a beszélgetésekbe, kifejtem a véleményem vagy hozok fel én témát, viszont ha már többen vagyunk (nagy a család), akkor általában csak csendben figyelek. 23 éves vagyok, marketingkommunikációt tanulok, számos alkalom volt már, hogy 100-200 fő előtt is kellett prezentálnom, de nagymamám a mai napig nem tudja elképzelni, hogy én hogy vagyok erre képes...:D mert ő leginkább a csendben ül Brigit ismeri.
    Az állatokat nem, hogy jobban sajnálom, jobban szeretem, mint a legtöbb embert :D viszont a 18as pont nálam esélytelen, hogy előforduljon, makacs és önfejű vagyok, a buszon, villamoson is simán beszólok, hogy húzzon már odébb :D
    Úgyhogy én nagyon keveréknek születtem :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áááá nálam a tömeg előtti beszéd teljesen kizárt :D Ha csak 5 ember rám figyel, már akkor lever a víz. A családommal semmi gond nincs, jól elvagyok, viszont Ő családjában nagyon nem találom a helyem. Mindenki szeret beszélgetni, megy a buli a családi összejöveteleken, de én csak Ő mellett érzem biztonságban magam, sokszor csak ülök az asztalnál és figyelem a többieket, hallgatom a sztorikat és jókat nevetek velük. Finoman szólva nem én vagyok a társaság lelke :D

      Törlés
    2. Nekem a szüleim elváltak, szóval kapásból "2 családom van". Anyáék 4en vannak testvérek, barátomék is 4en vannak testvérek. Szóval bárhol van valami családi összejövetel ott tuti tömeg van :D ráadásul barátomék olaszos temperamentummal rendelkeznek, ami a szívükön az a szájukon. Én is nagypofáju vagyok de ha összejövetel van akkor hallgatok. Viszont ha csak felugrunk az ember tesójáékhoz akkor néha úgy érzem, hogy túl sokat is beszéltem. Ki érti ezt...? :D

      Törlés
  9. Nagyon jó bejegyzés volt, én is terveztem hasonlót írni, remélem nem bánod :) Szintén introvertált vagyok és nagyon sok mindenben magamra ismertem! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem bánom, jó kis téma, és szerintem ahány ember, annyiféle látásmód :)

      Törlés
  10. De miééééééért??? :D
    Mármint... miért lett divat mostanában MINDENHOL azt reklámozni, hogy az introvertáltság mekkora jófejség és miért van mindenhol már-már kiváltságos személyiségtípusnak feltüntetve?? De most komolyan... Rohadtul nem ettől függ az, hogy valaki boldog és sikeres lesz-e az életében és a társas kapcsolataiban, vagy sem!
    Én nem vagyok egyik sem, sem intro-, sem extrovertált, a 10 pontból, amit felsoroltál, a fele igaz rám, a másik felét meg hülyeségnek tartom és ha egy kicsit jobban értenék ahhoz, hogy hogyan kell szépen írni (és a témába is kicsivel jobban beleásnám magam), akkor esküszöm, írnék egy értekezést arról, hogy hányféle személyiségtípust különböztetünk meg a pszichológiában és, hogy mindnek megvannak azon jellemvonásai, amik alapján azt mondhatnánk, hogy mekkora királyság egyiknek, vagy másiknak lenni. (Persze az egészséges határok között mozgókra gondolok, nyilván nem lenne szó benne a pszichopatizmus kiváltságos mivoltáról... ;) )
    Bocsánat a felháborodásomért, nem bunkó akartam lenni, csak őszinte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *Elírás: nem 10 pontot soroltál fel, hanem 18-at, bocs a hibáért. :)

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy őszinte voltál és elmondtad a véleményedet :) Igen, mostanában nagy divat lett az introvertáltság, mint jelenség, sokan akkor is azt mondják magukra (mert menő), ha csak kevésbé jellemzőek rá az introvertáltak tulajdonságai. Amiket én itt összeírtam, teljes mértékben igazak rám (különben nem szenteltem volna neki egy bejegyzést), akkor épp nem volt felkapott ez a téma, szóval megírtam a posztot :) egyébként nem tartom magam menőnek (és nem is írtam, hogy ez menőség lenne) emiatt, előfordul, hogy kényelmetlenül érzem magam egy társaságban, mert visszahúzó embernek tűnök a csendességemmel.

      Törlés