Napzárta #69

Orbán Szilvi | március 19, 2015
Mi ez? A Napzárta egy olyan NAPI rovat, amely során minden este felteszek egy kérdést, amire vagy hosszan, vagy pedig röviden fogok válaszolni és ami a legjobb - és amit nagyon szeretnék -, hogy ti is beszállhattok, nagyon örülnék neki, ha ti is megválaszolnátok őket :) A rovat lényege, hogy megőrizzük azokat a pillanatokat, élményeket, érzelmeket, amik mellett sokszor elmegyünk, elfelejtjük, ha pedig valami rossz volt, akkor visszaolvasva még tanulhatunk is belőle :) Reményeim szerint ez megtanít a rendszerességre, hogy nyitott szemmel járjak a világban, s még akár jól is szórakozhatok/szórakozhatunk közben :)

 

Mennyire vagy "szomszédolós"? :)

Illetve az is lehetne a kérdés, hogy mennyire vagy jóban a szomszédaiddal :) Ez a kérdés onnan jött, hogy az M3-as csatornán ismét - immáron sokadjára - elővették a Szomszédok c. sorozatot, amit egyáltalán nem bánunk Ő-vel, mindig is nagyon szerettük nézni :) Mi úgy szeretnénk megöregedni, ahogy Takácsék, annyira imádnivaló házaspár :) 
A szomszédsággal úgymond jól megvagyunk, szerencsére normálisakkal lakunk egy lépcsőházban, egy-két lakó kivételével. De beszélőviszonyban csak a szemközti szomszéddal vagyunk, mindig neki adjuk oda a kulcsot, ha hazautazunk, hogy ha valami gond lenne, be tudjon menni, illetve a postaládát is ő üríti olyankor. A többi lakóval csak köszönünk egymásnak. Néha irigykedem, ha a Szomszédokat nézem, a példás közösségi morál, amit ott látunk nagyon tetszik, viszont sosem érzek magamban annyi merszet, hogy közeledni próbáljak bármelyik lakóhoz is :) Egyébként nálunk a földszint és az első emelet a fiatalok emelete, ott jobbára azok laknak, ők össze is járnak, attól felfelé már nyugisabb a közeg :D Én szeretek itt lakni, bár egy erkélyért és egy max. második emeletért lakást cserélnék, de vagy itt vagy egy másik lépcsőházban, nem mennék messzire. 

12 megjegyzés:

  1. A mi lépcsőházunk 3 emeletes, szintenként 2 lakással. Csak egy szomszéddal vagyunk "beszélő viszonyba" de semmi extra. Kulcsot odaadni? Isten ments : D tuti nem. Nem vagyunk kìváncsiak másra, ránk se legyenek. Köszönünk és ennyi. Ha külön költözök se fogok ezen változtatni, hozzám senki ne üljön be a konyhába trécselni. Nem szeretnék a szomszédokkal közelebbi kalcsolatot teremteni, mindenki maradjon a saját portáján és foglalkozzon a saját dolgával. Még mindig antiszoc vagyok....: D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szomszédasszonyunk szerencsére nem olyan, hogy bemenne az engedélyünk nélkül :) ő ki is jelentette, hogy neeeem, nem megy be, csakis akkor, ha valami gond van (csőtörés vagy ilyesmi). Benne nagyon megbízunk :) Másnak egyáltalán nem adnánk kulcsot :D

      Törlés
  2. Egy csendes kis utcában lakunk, szembe szomszéd nincs is közvetlenül. Ha találkozom a szomszédokkal esetleg kertészkedés közben, akkor elbeszélgetünk, de nem járunk össze velük. Szerintem manapság már csak az időseknél működik ez. Ők szépen összegyűlnek az egyik ház előtt és kitárgyalják a környéket, mindenki dolgait. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt is inkább az idősek járnak össze, nyaranta kinn ülnek a padon és a térfigyelő rendszer szerepét töltik be :D Otthon jobban összetartóbbak a szomszédok, elég sűrűn fordult elő, hogy vittünk a szülinapi sütiből, vagy ők hoztak valami sütit :) Itt már nem tudom ezt elképzelni :)

      Törlés
  3. 10 emeletes panelban lakunk, emeletenként 10 lakás van, látásra sem tudnám mindenkiről megmondani, hogy szomszéd-e? A közvetlen szomszédokkal nem vagyunk jóba, hiába próbáltunk legalább beszélő viszonyt kialakítani, elzárkóztak. Egy néni van a házban, akivel jobban jóban vagyunk, de az is kimerül a beszélgetésekben ha összefutunk. Ezelőtt egy ötemeletesben laktunk, ott szinte mindenki ismert mindenkit és vagy a fél házzal olyan volt a viszony, hogy beszélgetni lehetett ha találkoztunk -ez nagyon hiányzik onnan. Még ma is ha összefutok valakivel kedvesen el tudunk dumálni, kár hogy ebben a nagy házban ez nem divat :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, a nagy paneltömböknek ez a hátránya, sosem lehet tudni, hogy ki a lakó és ki a vendég :) A miénk 4 emeletes, emeletenként 3 lakás, szóval itt könnyebb fejben tartani a lakókat, bár a földszinten egy-két lakás tulajdonosa elég gyorsan cserélődik.

      Törlés
  4. Én semennyire. Budapesten, azon belül Budán lakunk a Rózsadombon kertes, kevés lakásos társasházban, de csak három családdal vagyunk beszélgetős viszonyban ha összefutunk az udvaron, a többiekkel csak köszönünk. A szomszédolás nálunk nem szokás, de én nem is hiányoltam soha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem hiányzik egy kicsit, de isten ments, hogy én kezdeményezzek :D

      Törlés
  5. Szilvi, minden okés? Hiányolom a napzártákat...
    Én nem vagyok szomszédolós egyáltalán. A barátaimmal is nehézkesen tartom a kapcsolatot, mert introvertált típus vagyok, jobban szeretek a saját kis kuckómban, a saját kis rutinomban lenni. A szomszédolást pedig pláne nem szeretem, mert általában csak az udvariassági körökről és pletykáról szól, legalábbis a tapasztalatom szerint. Ezért várom nagyon, hogy legyen pénzünk kerítésre, mert most, hogy jön a tavasz és a nyár, szeretnék majd úgy kint lenni az újdonsült kertemben, hogy nem kell senkivel értekeznem arról, hogyan nőnek a bokrok, hogyan csiripelnek a madarak, és láttam-e a harmadik szomszéd veteményesét. Nos, ez van. Szeretek magam lenni. :) Szerencsére a férjem is ilyen, úgyhogy nem nyaggatjuk egymást a szomszédolással. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, minden rendben :) Jól esett, hogy egy nap kihagyás után már hiányzik valakinek :) A párom sem egy nagy szomszédolós, de ő jobban elbeszélget bárkivel a lépcsőházban :D

      Törlés
  6. Kertes házas, nagyon külvárosi részen lakunk Pestnek, konkrétan látom az M0-ást a konyhaablakból :D
    Én igazán csak a szembe szomszéd, szintén többgyerekes anyukával brattyizok, időnként együtt járunk oviba is.
    Párom szomszédolósabb, ő úgy nőtt fel, hogy a szomszéd gyerekek a mai napig barátai, ha anyóshoz átmegyünk, velük én is szívesen vegyülök. (de elég nagyon nálunk a generációs különbségek, a közvetlen szomszédokkal, illetve lassan mindenki elment, akit 85-ben az ideköltözésünkkor megismertünk.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyerekként én is nagyon szomszédolós voltam, mindenhova bekéredzkedtem, szinte az utca összes házában voltam már :D Szerencsére mindenki normális volt és szerette a gyerekeket, szóval nem csináltak ebből gondot :D De ma már sajna sokan meghaltak már, sok szomszédot már nem is ismerek. :(

      Törlés