Monday Chit Chat #3

Orbán Szilvi | január 25, 2016

Mostanában gyakrabban fogtok időzített bejegyzéssel találkozni, ez is egy ilye poszt, hiszen amikor ennek ki kellene kerülnie, én még javában dolgozom. De az ég áldja azt, aki kitalálta az ütemezés lehetőségét, így legalább megpróbálhatom összeegyeztetni a blog vezetését a munkával, s remélem ügyesebb leszek, mint tavaly :)


Ami mindig nálam van, az a jegygyűrűm, Ő-vel ellentétben sosem veszem le (na jó, ha tésztát gyúrok vagy olyasmit főzök, aminél nem lenne jó, ha ráharapnánk), éjjel-nappal az ujjamon van :) Egyszer azt hittem, hogy elvesztettem, mindent tűvé tettem érte, még az utcán is végigjártam az utolsó útvonalat, hátha akkor hagytam el. Nagyon elkeseredtem, amikor nélküle kellett hazajönnöm. Aztán eszembe jutott, hogy ha tévézek - a hajtincseim tekergetése mellett -, mindig le és fel húzogatom az ujjamon és talán leesett az ágyba vagy az ágy mögé. Persze hogy az ágy mögött volt, egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megcsillant a lámpafényben :) 
A másik, ami mindig velem van, az a telefonom, szégyen, de már nem tudnék nélküle meglenni, annyira az életem részévé vált :) 

És ti mit hordtok mindig magatokkal?

6 megjegyzés:

  1. Uhh nekem egyszer leeset a kezemről a jegygyűrűm, amikor ültem be egy taxiba. Olyan helyen szálltunk be, ahol nem várakozhatott, ezért nagyon gyorsan pattantunk be. Éreztem egy kis rántást az ujjamon, amikor csatoltam be az övet, meg hallottam valami csilingelést, de csak a következő saroknál láttam, hogy hiányzik a gyűrűm. Gyorsan lestoppoltam a taxit, visszarohantam, és egy vadidegen fiúval együtt megkerestük. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh, még jó, hogy sikerült lestoppolni, és meglett a gyűrű :)

      Törlés
  2. Egy vékony aranylánc, aprócska szív medállal mindig a nyakamban van, ha nagyon ritkán le kell vennem, akkor ugyanazzal a mozdulattal, láncot folyamatosan kézben tartva kapcsolom ki, majd azonnal össze, miután kibújtam belőle.

    A medál tartókarikája nagyon kikopott már, elvittem javíttatásra. Amikor a hölgy el akarta kérni tőlem, meggondoltam magam, mert képtelenségnek éreztem, hogy egy hétre megváljak tőle!
    Ez az egyetlen tárgyam, amelynek a hiánya még gondolat szintjén is elviselhetetlen...talizmán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor tényleg vigyázz rá :) Érdekes, hogy mennyire tud ragaszkodni az ember bizonyos tárgyakhoz, ékszerekhez :)

      Törlés
  3. A nagymamámtól kaptam két gyűrűt.Mindig mindkettő rajtam van.Nem értékesek,nem családi ereklyék,csak kettő vékonyka ezüst.Most,hogy a mama nincs,különösen fontosak nekem!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam sem az ára miatt érték egy tárgy, inkább attól, hogy kitől kapom és milyen emlék, érzése fűz hozzá :)

      Törlés