Most kivételesen (!) nem beteg Beni, csak ma nézegettem azokat a képeket, amik akkor készültek, amikor idekerült hozzánk. S ha már nézegettem, eszembe jutottak az emlékek. A várakozás, a kíváncsiság, hogy milyen lesz, a kétely, hogy sikerül-e rendesen gondját viselni. Aztán megérkezett, megláttam és szerelem volt első látásra :) Azt nem tudom, hogy én mennyire voltam neki szimpi, ugyanis csak egy pillantást vetett rám és utána teljesen másfelé nézegetett, tudomást sem vett rólam :)) Az első akadály a 4 emelet megmászása volt. Teljesen bepánikolt, s egyáltalán nem volt hajlandó felmászni a saját lábán. 1 hétig (ha jól emlékszem) én cipeltem a popóját a fiatalúrnak le és fel. Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy elég volt, igenis égő, ha én viszem, inkább lement a saját lábán :)
A második akadály ami elénk hárult, hogy az első éjszakát egy "gőzmozdony" mellett töltöttem, ugyanis annyira zakatolt szegénykém, alig kapott levegőt és állandóan köhögött. Felhívtam a menhelyes csajszit, hogy mi lehet a baja, mire azt mondta, hogy hááát elképzelhető, hogy kennel köhögése van, mert a menhelyen a beteg kutyákat nem tudják elkülöníteni, hogy kikúrálják. Remek. Aznap már mentünk is vele az állatorvoshoz (amúgy is mentünk volna, mert szerettem volna, ha látja egy állatorvos, mégis milyen állapotban van), megvizsgálta és ő is a kennel köhögést állapította meg. Adott neki 4 (!) szurit, majd írt fel köhögéscsillapítót, meg antibiotikumot. Majdnem 10.000 Ft-ot hagytunk ott első körben. Útban hazafelé kiváltottuk a gyógyszereit (mivel olyanokat kapott, amiket az emberek szednek, sima gyógyszertárban is ki tudtuk váltani).
Itt jött a harmadik probléma. Hogyan adjuk be neki a pirulákat? Az első kutyás kezdeti pánikjával az internetet vettem segítségül. Az első, amit javasoltak, hogy nyomjuk le a kutya torkán, majd szorítsuk össze a száját, s várjuk meg, míg lenyeli. Na ez nekem sok(k)nak bizonyult, ezt a megoldást elvetettem. Hiszen még csak egy napja van nálunk, nem akartam ennyire brutális módszert alkalmazni nála. De a bogyókat akkor is be kellett adni valahogy. Elbattyogtunk a boltba, hogy valami husit vegyünk neki, hátha úgy lemegy. Vettünk párizsit, parasztkolbászt és egy kis kutyakonzervet is, biztos, ami biztos.
A próbálkozás a következőképpen alakult:
1. jelentkező: kutyatáp. Kezdetnek Pedigre-t vettünk, s közé rejtettem el a gyógyszereket, de a kaja elfogyott, azok ottmaradtak. Beni - Gazdi 1:0.
2. jelentkező: párizsi. Egy szeletet levágtam, majd felkockáztam, s a kis kockákba beledugdostam a bogyókat. Beni bekapta, megforgatta a szájában, a húst lenyelte, a gyógyszert kiköpte. Beni - Gazdi 2:0.
3. jelentkező: parasztkolbász. Ez is ugyanarra a sorsra jutott. Az eb pedig már degeszre tömte magát a finom falatokkal, de gyógyszer még mindig a konyhakövön volt. Beni - Gazdi 3:0.
4. jelentkező: kutyakonzerv. Amellett, hogy gusztustalanul néz ki és még büdös is, ez is eredménytelenül végződött, a konzerv elfogyott, a gyógyszer megmaradt. Beni - Gazdi 4:0.
Na itt már kezdtem feladni, mert már este volt, s már a következő adagot kellett volna neki megkapnia, de mi még mindig az elsővel szenvedtünk.
Aztán ismét a nethez fordultam, s ott az egyik kutyás a májkrémet javasolta (óóóó, hogy ez nekem nem jutott eszembe...), valamint, hogy törjem össze a pirulákat, hogy könnyebben lemenjen, hogy ne köpje ki a falatot.
Szerencsére volt itthon egy kis konzerv, szépen összetörtem őket és egy kis teáskanálnyi májkrémhez kevertem őket. S győőőőőzeleeeem! Szinte meg sem rágta, egyből le is nyelte. :)) Azóta ezzel adjuk be a gyógyszereket, ez az egyetlen módszer, ami bevált nálunk. De bejövős még a kockasajt is, azzal is szépen lemegy. Ja és nem szoktam neki összetörni, hanem szépen, egészben rejtem el a kis ajándékot, a fiatalúr pedig úgy falja, mint kacsa a nokedlit :)) Már akkor is szalad a konyhába, ha csak mi vesszük be a vitamint, s zörgünk a fóliával. :)
Nektek milyen módszer vált be?
