Kutyaúsztatás víziszonyos kutyákkal 2. felvonás

Tegnap ismét hódoltunk a vízpart melletti hűsölésnek, mert ezt a hőséget egyszerűen másképp nem lehet kibírni. Mint a múltkor, most is vittük magunkkal az ebeket, de ez alkalommal olyan helyre mentünk, ahol mi is csobbanhatunk (igaz elméletileg nem lenne szabad, de nincs tiltótábla).

Ezt kihasználva megpróbáltuk becsalni a kutyákat, hátha úgy jobban belemerészkednek, ha mi is benn vagyunk. Na és Beninél a legjobb motiváló eszköz a labda :) Igaz legutóbb még amiatt sem akart vagy mert bemenni a vízbe.

Most sem nagyon akart bemenni, de szépen lassan megfogtam a nyakörvénél fogva és magamhoz húztam a vízbe, majd a hasa alá nyúlva, erősen tartva hagytam, hogy próbáljon úszni és valamennyire megnyugodjon. Mikor alábbhagyott a pánik és a kapálózás, elétettem a labdát engedtem, hogy bevegye a szájába, majd elengedtem és hagytam, hogy kiússzon a partra. Ezt még párszor eljátszottuk, egyre messzebb dobva a labdát. Az eredmény fantasztikus volt, fél óra múlva már önszántából, csobbanva szaladt be a vízbe és úszott a labda után :) Annyira örültem neki, mintha a gyerekemet tanítottuk volna úszni :))

Közben már annyira belejött, hogy labda nélkül is bement a vízbe úszni, odaúszott hozzánk, megkerült bennünket és kiúszott a partra, később ugrált, játszott a vízben :) Büszke voltam rá, hogy ennyit fejlődött, pedig már elkönyveltük víziszonyosnak és hogy ő sosem fog a többi kutyával pancsolni a vízben.

Luna sem úszta meg szárazon, őt is addig-addig nyösztettük, míg ma már odaáig jutottunk, hogy jó messze beúszott és csak akkor fordult vissza, amikor Feri, a gazdija szólt neki, hogy most már jöjjön vissza :)

Egy teniszlabda meghalt a vízben, léket kapott és elsüllyedt. Beni meg ott kereste össze-vissza, úszkált ide-oda a tóban, majd kijött, de újra visszament megkeresni. Végül Luna labdáját vettük igénybe, de ügyeltünk rá, hogy azt ne rágja szét, s hogy minél tovább tudjanak velük játszani.

Legközelebb nem tudom, hogy mikor tudunk ismét úszni, remélem mihamarabb, nehogy az ebek sokat felejtsenek :)

S hogy lássátok, mennyit fejlődtünk, hoztam képeket is és egy videót is bizonyítékul :)

Igen, a videó végén Beni szájában 2 labda van :)) De ezt is csak azért tudta megcsinálni, mert az egyik (amelyik később el is süllyedt) már lyukas volt és így jobban össze tudta préselni :)

Kutyaúsztatás víziszonyos kutyákkal :))

Tegnap délelőtt hazafelé a sétából az egyik kedves ismerősünkkel, Ferivel megbeszéltük, hogy ma elvisszük a kutyákokat egyet úszni az Ipari Parkba. Ebben a nagy melegben úgyis ezzel lehet őket lehűteni a legjobban. Szerencsére Győrben több ilyen kis tó is van, igaz fürdeni nem lehet bennük, de kutyáknak még nem tilos a bemenet. :)

Fél 10-re beszéltük meg a találkozót, általában ebben az időpontban szoktunk sétálni is. Kb. 5-10 perc alatt kinn is voltunk kocsival, kíváncsian leskelődtem ki az ablakon, még sosem jártam arra, pedig már 4 éve itt élek :)) Közben azt próbáltam megakadályozni, hogy Beni ne zúgjon be a két ülés közé, ugyanis, nem szokott hozzá az autózáshoz (a vonatot már többé-kevésbé elviseli), többször letaposta a hasamat is, végigkarmolt, stb, a nagy pánikolásban. Mikor végre megérkeztünk, majd fel lökött, annyira ki akart szállni. Gyorsan elvégezte kis-és nagydolgait és a tó felé vettük az irányt. Luna szinte azonnal belement a vízbe, de szigorúan csak addig, míg leért a lába :) Beni még addig sem mert bemerészkedni. Előkerült a labda (az a mindenható), beledobtuk a vízbe, s akkor éppen csak addig, míg leért a lába bement érte, de csakis addig és nem tovább. Amikor kicsit beljebb sodródott, Feri ment be érte és hozta ki. Azért ő, mert egyedül ő készült fürdőcuccal :))

Már egy ideje kinn voltunk, mire elszántuk magunkat és kipróbáltuk, hogy tud-e egyáltalán Beni úszni? Az első csobbanás után egyből kifelé kezdett evickélni, s mint kiderült, nagyon is szépen tud evezni, csak nem szereti a vizet. Valószínűleg valami trauma érhette korábban, vagy egyáltalán nem volt még ilyen víz közelében, s nem tanította meg neki senki sem, hogy mit is kellene tulajdonképpen csinálnia. Mivel nem úgy készültünk, hogy mi is bemegyünk a vízbe, s itt tilos is fürdeni (nem szerettünk volna egy vastag csekket kapni büntetésként), így ez nem az az idő volt, hogy segítsünk neki úszni. De egyszer hátha eljutunk olyan helyre vele, ahol mi is és ő is fürödhet (az ilyen helyekből sajna nagyon kevés van).

 Közben megjött a haverja is, Molly, egy labrador, aki szemrebbenés nélkül csobban a vízbe és úszik be a labda után, így Feriről lekerült a labdaszedő szerep. Beni természetesen továbbra is csak addig merészkedett be, míg leért a lába, de szerintem ez neki bőven megfelelt, hiszen ettől is tökéletesen lehűlt :) Kb. 2 órát voltunk lenn, majdnem dél volt, hogy hazaértünk.

Annak ellenére, hogy párszor kénytelen volt úszni, Beni is élvezte ezt a kis kiruccanást, jó lenne még kijutni oda párszor ezekben a nagy melegekben :)

Ti szoktátok úsztatni a kutyát? Szereti a vizet?

Egy kutya gyógyszerezésének kálváriája

Most kivételesen (!) nem beteg Beni, csak ma nézegettem azokat a képeket, amik akkor készültek, amikor
idekerült hozzánk. S ha már nézegettem, eszembe jutottak az emlékek. A várakozás, a kíváncsiság, hogy milyen lesz, a kétely, hogy sikerül-e rendesen gondját viselni. Aztán megérkezett, megláttam és szerelem volt első látásra :) Azt nem tudom, hogy én mennyire voltam neki szimpi, ugyanis csak egy pillantást vetett rám és utána teljesen másfelé nézegetett, tudomást sem vett rólam :)) Az első akadály a 4 emelet megmászása volt. Teljesen bepánikolt, s egyáltalán nem volt hajlandó felmászni a saját lábán. 1 hétig (ha jól emlékszem) én cipeltem a popóját a fiatalúrnak le és fel. Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy elég volt, igenis égő, ha én viszem, inkább lement a saját lábán :)

A második akadály ami elénk hárult, hogy az első éjszakát egy "gőzmozdony" mellett töltöttem, ugyanis annyira zakatolt szegénykém, alig kapott levegőt és állandóan köhögött. Felhívtam a menhelyes csajszit, hogy mi lehet a baja, mire azt mondta, hogy hááát elképzelhető, hogy kennel köhögése van, mert a menhelyen a beteg kutyákat nem tudják elkülöníteni, hogy kikúrálják. Remek. Aznap már mentünk is vele az állatorvoshoz (amúgy is mentünk volna, mert szerettem volna, ha látja egy állatorvos, mégis milyen állapotban van), megvizsgálta és ő is a kennel köhögést állapította meg. Adott neki 4 (!) szurit, majd írt fel köhögéscsillapítót, meg antibiotikumot. Majdnem 10.000 Ft-ot hagytunk ott első körben. Útban hazafelé kiváltottuk a gyógyszereit (mivel olyanokat kapott, amiket az emberek szednek, sima gyógyszertárban is ki tudtuk váltani).

Itt jött a harmadik probléma. Hogyan adjuk be neki a pirulákat? Az első kutyás kezdeti pánikjával az internetet vettem segítségül. Az első, amit javasoltak, hogy nyomjuk le a kutya torkán, majd szorítsuk össze a száját, s várjuk meg, míg lenyeli. Na ez nekem sok(k)nak bizonyult, ezt a megoldást elvetettem. Hiszen még csak egy napja van nálunk, nem akartam ennyire brutális módszert alkalmazni nála. De a bogyókat akkor is be kellett adni valahogy. Elbattyogtunk a boltba, hogy valami husit vegyünk neki, hátha úgy lemegy. Vettünk párizsit, parasztkolbászt és egy kis kutyakonzervet is, biztos, ami biztos.

A próbálkozás a következőképpen alakult:
1. jelentkező: kutyatáp. Kezdetnek Pedigre-t vettünk, s közé rejtettem el a gyógyszereket, de a kaja elfogyott, azok ottmaradtak. Beni - Gazdi 1:0.
2. jelentkező: párizsi. Egy szeletet levágtam, majd felkockáztam, s a kis kockákba beledugdostam a bogyókat. Beni bekapta, megforgatta a szájában, a húst lenyelte, a gyógyszert kiköpte. Beni - Gazdi 2:0.
3. jelentkező: parasztkolbász. Ez is ugyanarra a sorsra jutott. Az eb pedig már degeszre tömte magát a finom falatokkal, de gyógyszer még mindig a konyhakövön volt. Beni - Gazdi 3:0.
4. jelentkező: kutyakonzerv. Amellett, hogy gusztustalanul néz ki és még büdös is, ez is eredménytelenül végződött, a konzerv elfogyott, a gyógyszer megmaradt. Beni - Gazdi 4:0.
Na itt már kezdtem feladni, mert már este volt, s már a következő adagot kellett volna neki megkapnia, de mi még mindig az elsővel szenvedtünk.

Aztán ismét a nethez fordultam, s ott az egyik kutyás a májkrémet javasolta (óóóó, hogy ez nekem nem jutott eszembe...), valamint, hogy törjem össze a pirulákat, hogy könnyebben lemenjen, hogy ne köpje ki a falatot.
Szerencsére volt itthon egy kis konzerv, szépen összetörtem őket és egy kis teáskanálnyi májkrémhez kevertem őket. S győőőőőzeleeeem! Szinte meg sem rágta, egyből le is nyelte. :)) Azóta ezzel adjuk be a gyógyszereket, ez az egyetlen módszer, ami bevált nálunk. De bejövős még a kockasajt is, azzal is szépen lemegy. Ja és nem szoktam neki összetörni, hanem szépen, egészben rejtem el a kis ajándékot, a fiatalúr pedig úgy falja, mint kacsa a nokedlit :)) Már akkor is szalad a konyhába, ha csak mi vesszük be a vitamint, s zörgünk a fóliával. :)

Nektek milyen módszer vált be?