{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Házikedvencek

Orbán Szilvi | augusztus 27, 2014

Az augusztus, és egyben a nyár utolsó VKP-jához érkeztünk, amelynek témája a házikedvencek. Sosem tartoztam azon bloggerinák közé, akik elárasztják a blogot a kis kedvencükről, lépten-nyomon beszámolnak minden egyes lépéséről. Szerintem nem sokakat érdekelne, bár néha hihetetlen, hogy miket tud kiváltani egy kis szőrgombolyag az olvasókból :) 

Benit, alias Benőt a Kóborka Alapítványtól fogadtuk örökbe 2010. decemberében, de csak januárban érkezett meg hozzánk. A "találkozásunk" nem volt mindennapi, nem az a tipikus bemegyek a menhelyre, kiválasztom aki nekem kell, összeismerkedünk, elviszem sétálni, majd örökre velem marad dolog volt. Azzal szoktunk viccelődni, hogy ő egy katalógus kutya volt - bár egy nagyon szomorú témájú katalógusban.


Bumeráng-kutya?

Amikor el kellett altatni a tengerimalacomat, hatalmas űr tátongott a helyén. Nagyon nagyon hiányzott, s bár akkor csak azt tudtam elképzelni, hogy ismét tengerimalacunk lesz, a sors mégis másképp hozta. 
Történt ugyanis, hogy a Bumerángból ismert Bryan (alisa Bokor Tibor) kutyusának, Csipisznek kiskutyái születtek. Az elejétől figyelemmel követtem őket, webkamerán keresztül lehetett őket kukkolni. Aztán elérkezett az a pillanat is, amikor gazdikat kerestek nekik. Már csak egy picur maradt, a kis Bigyó, akit rendkívüli módon Bryan felajánlott nekem, s már az időpontot is megbeszéltük, hogy mikor megyünk el érte. De sajnos - mint utólag nem is annyira sajnos -, a sors közbeszólt és az apuka tenyésztője igényt tartott rá, s erre nem lehetett nemet mondani, szóval szomorú szívvel, de le kellett róla mondanunk.

Örökbefogadás? 

Annyira el voltam kenődve, hogy hugomék azt javasolták, hogy fogadjak örökbe egy kutyát. Valahogyan mégsem a győri menhely jutott eszembe, hanem az Illatos úti menhely oldalán kezdtem el nézelődni. Összeszorult a szívem a sok elhagyott kutya láttán, legszívesebben az összeset hazahoztam volna. Éppen ezért nem való nekem a menhelyre járás vagy az önkénteskedés. Érzelmileg nem bírnám :( A sok kutyus képe között megakadt a szemem egy tacskónak látszó kis szőrmókon, aki maga volt az ártatlanság. Azonnal beleszerettem, nagyon hasonlított a család egy korábbi kedvencére. Azonnal írtam is nekik, hogy érdekelne a kutyus, kiderült, hogy Benőnek (Hogy adhatnak egy kutyának ilyen nevet? :D) hívják és még mindig gazdára vár. Pár levélváltás után, január 2-án meg is érkezett hozzánk, s amikor megláttam, még jobban beleszerettem :) Körülbelül 7 hónaposra becsülték, s állítólag beagle és tacsi keverék. Nem tudom, hogy honnan jött nekik a beagle, lerí róla, hogy a kinézete sokkal inkább erdélyi kopóra hajaz. A mérete származhat esetleg tacskótól - no meg a sparhelt lábak :D. 

Együttélés egy kutyával

Már az első napot az állatorvosnál töltöttük, kennel köhögéssel. Már akkor megtapasztalhattuk, hogy egy kutya bizony felelősséggel jár. Itt már írtam róla, hogy hogyan jöttünk rá a gyógyszerbeadás mikéntjére :D Fél év után jött egy kötőhártya gyulladás, majd megint félév múlva egy nagytestű kutya kilyukasztotta a bundáját, de volt már bélgyulladásunk is. Az ilyen esetek döbbentik rá az embert, hogy mennyire kiszolgáltatottak ők, mennyire ránk vannak utalva.
Azt már az elején leszögeztük Ő-vel, hogy az ágyra, fotelre nem mehet fel, bármennyire is jó lenne néha tévézés közben összebújni és simogatni. Még így, 3 év elteltével is csábít a gondolat, hogy felengedjem, de fő a következetesség. Amit először sem szabad, azt utána már sosem. Nekünk ő volt az első közös kutyánk, Ő-nek sosem volt, nekem pedig Beni az első, akiért én, vagyis mi tartozunk felelősséggel. Mint oly sokan, az elején mi is elkövettünk néhány hibát, s utólag olvastam utána, hogy mi is a falkavezér jelentése tulajdonképpen, hogyan kell a szabályokat felállítani, stb. Ebbe a falkavezér dologba nem is nagyon szeretnék belemenni, annyit mondok csak, hogy Cesar Millan könyvét és filmjeit érdemes elolvasni-megnézni ;) Fontosnak tartottuk, hogy szocializálódjon, ezért a közeli kutyafuttatóra vittük le mindig, a kutyák közé. Szerencsére gyorsan beilleszkedett, s kialakult egy barátságos falka, ahova mindig örömmel ment. Sajnos ez a csapat mára már úgy néz ki feloszlott, voltak, akik kiváltak a csapatból, vannak, akiknek fontosabb lett a család, mint a kutya, vagy pedig csak az időbeosztás miatt nem találkozunk. Azóta nem sok kutyával találkozunk a séták során, ha mégis összetalálkozunk néhánnyal, azok agresszívak. Ez is megérne egy misét... Mindig rácsodálkozok, hogy mennyi antiszociális kutya (és sajna gazdi) járkál a városban, s ami a legrosszabb, hogy amikor a kutya neki akar menni Beninek, a gazdi még erősíti is ezt a viselkedést benne, simogatja, meg gügyög neki...
 
Mára már mondhatom, hogy összecsiszolódtunk, tudja, hogy hol  helye, ki a főnök. Azt vettem észre, hogy bár mindkettőnknek szót fogad, de Ő az, akihez jobban ragaszkodik. Ha mindketten itthon vagyunk, akkor mindig ott van, ahol Ő, tisztelettel néz rá. Ha pedig egy kis kényeztetés, szeretet (ne értsétek félre, Ő is nagyon szereti) kell neki, akkor hozzám jön oda :)
Jót mosolyogtunk s persze büszkeséggel töltött el bennünket, amikor bejelentettük az önkormányzatnál, hogy van egy kutyánk - akkor Beni már egy éve nálunk volt -, a szomszédokkal alá kellet íratni egy papírt, hogy beleegyeznek, és ők azt mondták, hogy nem is tudták, hogy itt kutya van, annyira csendes kutyus :) Szó se róla, a hangját nem lehet hallani, még akkor sem, ha csenget valaki, szerintem még a betörőnek is örülne... :D Leginkább a hazautazások alkalmával jövünk rá, hogy mekkora változással, lemondással jár egy kutya. Már nem mehetünk el úgy 2-3 napra, hogy őt ne vinnénk magunkkal, szerencsére otthon jól megfér a két kutya :) De Ő keresztszüleihez már nem tudunk hazamenni így, ott nem szívesen látott "vendég", ami nagyon rosszul esik, de ez van :/ Így oda csak Ő szokott hazalátogatni.

Ezalatt a 3 év alatt...

...elfogyasztott (szó szerint) 1 tömör gumilabdát, 3 kötelet, kilyukasztotta 3 takaróját, szétszedte a szivacsot az ágyában, néha meglógott, de mindig visszajött. Eleinte még az üvegszilánkot is bekapta, ma már csak kaját szed fel a földről, ha nem figyelünk, de ha rajta kapjuk, azonnal kiköpi. Egy olyan kutya van, akivel egyáltalán nem lehet összeengedni, mert annak állatorvos a vége (nem a Beni miatt...), barátokra tettünk szert általa, kiderült, hogy tud úszni a drága, csak nem akar, de a labdáért bármire képes :D. Azt is megtudtuk, hogy mennyi az az ételmennyiség, amit egyszerre meg tud enni, ugyanis mint utólag kiderült rájárt a kajás zsákjára, míg nem voltunk itthon és puffadásig ette magát, mi meg azonnal szaladtunk vele este 10kor az állatorvoshoz, mert hátha valami nagy baja van (a bél/gyomorcsavarodásnak is hasonlóan a puffadás a jele), de kiderült, hogy csak bezabált a drága. Apropó kaja. Egyszer leette a tejberizst az ágy szélén hagyott tányérról, de evett már meg így tortaszeletet és csent el májkrémet is. Kihullott miatta néhány hajszálunk és lett pár ősz is, de mindezek ellenére is nagyon a szívünkhöz nőtt, már egyikőnk sem tudja elképzelni az életét nélküle, remélem még nagyon sokáig velünk lesz :) ♥

 
egy panelkutya ott napozik, ahol tud :) 

 


 
Azt a bűnbánó arcot nem lehet leutánozni :D 

 
alvás vol.1

 
alvás vol.2

 
az egyik haver

 
készül a győri metró :D 

 
A "katalógusfotó" :) 

 
Biza, még a Scrabble is megy neki :D 

18 megjegyzés:

  1. Azt a győri metrót túrhatná gyorsabban is, elkelne ide végre :D
    Nagyon cuki, imádom a tacsikat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy mindig betemetik ezeket az alagutakat :D

      Törlés
  2. Az a Scrabble-ös kép visz mindent :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is szakadtunk a nevetéstől, amikor leült oda és még a betűket is megnézte :D

      Törlés
  3. Beni totál olyan, mint a mi Rozink! Külsőre, de úgy látom a vérmérsékletet tekintve is. Olyan jó örökbefogadott kutyákról olvasni, ennek kellene a természetesnek lenni, hogy nem drága pénzen vásárolunk állatokat, hanem megmentünk egy-egy négylábú életet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fel sem merült bennünk az, hogy vegyünk egy kutyát,mindenképp örökbe fogadtunk volna, csak nem gondoltuk, hogy ilyen hamar :)

      Törlés
    2. Bellával is úgy kezdődött, hogy nem kell kutya, csak kimegyünk a menhelyre segíteni... de hazahozatta magát.

      Törlés
    3. Pont ezért nem mentem be ide a menhelyre, mind jött volna velem :)

      Törlés
  4. Mennyi aranyos kutyus:) Imádnivaló:)

    VálaszTörlés
  5. Még egy örökbe fogadott kutyus! :) Olyan jó ezekről olvasni. Látszik, hogy nagyon jó dolga van nálatok. A neveléses részt olvasva meg nagyon bólogattam. Az új kutyust már mi is igyekszünk következetesen nevelni, hogy tudja, hol van a helye a "falkában". Szerintem ez neki is segítség, tisztában lesz vele, hogy mit várunk el tőle.
    Első kutyust már ilyen következetességgel nevelni, le a kalappal! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első hetekben mi is követtünk el hibát, de még időben fogtuk meg és sikerült megnevelni, megtanítani neki, hogy nem ő a főnök. Időbe és sok türelembe telt, de meglett a gyümölcse :)
      Sok örömöt, kitartást és boldogságot a kutyushoz :)

      Törlés
  6. Ki engedte meg hogy felrakj???? :P :D :D :D De fiatalka vótam... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, nem is te vagy a lényeg a képen :P :D még most is fiatal vagy, csak 3 év telt el :P :D

      Törlés
  7. Mennyire édesek ezek a képek!!! :)

    VálaszTörlés
  8. cuki! :) de nem nehéz,rossz panelben együtt lakni vele? nekem ez az egy bajom van csak, ez akadályoz meg hogy saját kutyu legyen :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem rossz, ha megtanítod, hogy ki falkavezér és tudja mik a szabályok, akkor minden rendben lesz :) De nagyon fontos, hogy biztosítani tudd neki a napi 3-4 óra mozgást (ennél lehet kevesebb is, de az intenzív legyen), mert különben unatkozni fog és általában akkor rosszalkodnak :)

      Törlés