Bloggerdepi + hogyan éld túl ;)

Orbán Szilvi | február 10, 2015
http://weheartit.com/entry/group/3488650

Valószínűleg sok blogger szembesült már azzal, hogy jön egy érzés, amikor jobb lenne az egészet abbahagyni, és megnyomni a Blog törlése gombot. Ez az érzés általában akkor jön, amikor elszáll az ihlet, kifogy az erő, sőt még a látogatottság is csökken, nem jönnek kommentek, a kutya sem kíváncsi az agymenésünkre. A legrosszabb ebben az, hogy sokszor nem tudjuk ennek az okát, nem tudjuk, hogy jól csináljuk-e azt, amit csinálunk, ad-e valami pluszt az olvasóknak vagy csak mi könnyebbülünk meg attól, hogy kiírjuk magunkból. Az a különbség a kezdő és a profi bloggerek között (a kezdőt és a profit itt idézőjelbe tenném), hogy a profik tudják ezt kezelni, tudják azt, hogy vannak hullámvölgyek, de idővel elmúlik, csak ki kell tapasztalni, hogy mi lendít tovább, milyen "praktikákat" kell bevetni, hogy ismét felvegyék a fonalat.

A hullámvölgy alján a blogger eldöntheti, hogy melyik utat választja: kiszáll vagy marad. Ha kiszáll, egy darabig még ott a kétség, hogy jól döntött-e, mi lesz azzal a sok kedves olvasóval, akik nap, mint nap követték, olvasták, netalántán szerették is, amit csinált, felnéztek rá. Vajon nem fognak-e megharagudni rá, amiért "cserben hagyta" őket? Aztán ott van az is, hogy megszokta, hogy ír. Volt egy rendszer, egy biztos pont az életében, amihez mindig visszatérhetett, ahol kiélhette a kreativitását, a szenvedélyét.
De egy idő után ezek a kérdések megszűnnek vagy megbújnak az agy egy kisebb részében, hogy egy alkalmasabb pillanatban ismét előtörjenek. Aki szenvedélyesen csinálta, előbb-utóbb úgyis visszatér, úgysem tud meglenni nélküle :)
Sok, általam is követett blogger döntött úgy, hogy abbahagyja, mert már nem tudja azzal a lendülettel vinni, mint az elején, elfogyott a szufla, úgy érezték, hogy kiégtek vagy elfogyott az a téma, amivel kapcsolatban blogoltak, már nem tudtak újat mutatni. Voltak olyanok is, akik amiatt hagyták abba, mert kiábrándultak abból a világból, úgy érezték, hogy annyira a marketing, a pénz és az ingyen termékek körül forog a világ, hogy ehhez ők már nem szerettek volna asszisztálni.

A kezdő bloggereknél az a jellemző (legalábbis, ahogy én észrevettem), hogy nagyon hajtják a visszajelzéseket, sokszor a csoportban "könyörögnek" a vélemény írásért, s néha abba a hibába is beleesnek, hogy a blogon fakadnak ki, és ott zúdítják rá a "hisztit" az olvasóikra. Ha pedig záros időn belül nem jönnek kommentek, abbahagyják az egészet. Emlékszem én egyszer fakadtam ki, de akkor sem a blogon, hanem a Facebookon és akkor még tényleg kezdő voltam (na nem mintha ma már profi lennék). Pont akkor jött Via bejegyzése, aminek hatására egy kicsit leültem és magamba néztem (ezt már jópárszor leírtam itt :D), el kellett rajta gondolkoznom, hogy miért kezdtem el, mik a céljaim a bloggal. Kedvenc részeim abból a bejegyzésből:

(...) elsődleges szempont volt, hogy ha én mint olvasó tévednék oda, kiakadnék-e bármin is, és ha igen, akkor azt egyszerűen nem léptem meg. (...)
(...) megkérdezem magamtól, ez hiteles-e, tudok-e vele azonosulni, és ha a válasz igen, akkor nyugodtan alszom (...)

(...) Próbálom nem követni a trendeket csak azért, mert trendek. Vannak dolgok, amik  bármennyire is divatosak, nekem “nem állnának jól”, hiába is erőltetném, ez ugyanúgy igaz a blogolásnál, mint a divatban egyébként is. (...)

(...) Az “egyben-levőséget” nem pótolhatja semmilyen csillivilli design. (...)

(...) Minden nyíg-nyűgöm van nekem is, csak ezt inkább megélni és elengedni szeretem, nem pedig idevésni az örökkévalóságnak. Semmi szükség arra, hogy lehúzzalak titeket, meg magamat, amikor visszaolvasom. Things I Hate Thursday nem lesz soha. Hú, de hamar tele lenne! És biztos ugyanolyan erős lenne az összeírás hatása, mint a Love listáé, csak a másik irányba. Brr. Nem hiányzik az senkinek. (...)

(...) blogolni jó. És blogolni hosszadalmas, fárasztó, tele mélypontokkal, csúcsokkal, egy idő után áldozatokat (anyagi és időbeli) is megkövetel, ami miatt mérlegelni kell a pro-kontra listát, egy hullámvasút az egész. DE… és van egy nagy DE, ami fontos, és bárki, aki megkérdezné, hogy miről blogoljon, csak erre az egyre fókuszáljon: ha szereted, amit csinálsz, ha arról írsz, amit szeretsz, akkor az látszani fog, és az rezonálni fog az olvasókkal. Lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy nem két hónap múlva, lehet, hogy még két év múlva se, de fog, ezt megígérem. Ha komolyan gondolod, akkor csináld, csináld, csináld. (...)
(...) nem szeretek könyörögni, hogy olvassatok; majd olvastok magatoktól, ha akartok, ha az jó nektek, ha meg nem jó nektek, akkor nem olvastok, és kész.

(...) Egy másik visszatérő kérdés az “írnád-e akkor is a blogot, ha nem olvasná senki”. Nos, boys and girls: amikor elindítottam a blogot, nem olvasta senki. Tök komoly. ;) Aztán mégis írtam. Most meg olvassák. Mert én meg nem hagytam abba az írást. :)

(...) igyekszem kerülni a figyelemszerző, szeretet-kivívó játszmákat (hogyan tudnék még több olvasót szerezni? miért nem osztotta meg minden ember a játékomat? légyszi lájkoljatok, hogy meglegyen a kétszáz, stb. stb.) (...) ehelyett lehetnél csendben, szorgalmasan, csak magadért szép meg ügyes, megmutathatnád, bebizonyíthatnád, hogy valóban az vagy, és akkor majd mondják maguktól (!), hogy hasznos volt, köszönöm, segített. És az sokkal jobb lesz minden “kiharcolt” dicséretnél, “lájk”-nál, mert őszinte lesz. (...) Sokkal nagyobb érték, ha magától képes rá az illető, sőt, ő maga akarja, és nem én kényszerítem bele.

(...) nem az a célom, hogy minél hamarabb minél magasabb számokat produkáljak, hanem hogy a számok mögött levő emberek (mert ugye nem statisztikai adatokról, hanem személyekről beszélünk) örömmel jöjjenek ide, és valamit – ötletekben, érzelmekben – profitáljanak abból, hogy itt vannak. És ha csak egy ember mondja azt, hogy hasznos volt neki egy bejegyzés, akkor annak az egy embernek örülök. És ha nem mondja senki, akkor meg annak örülök, hogy én jól éreztem magam, miközben dolgoztam rajta — ezért is fontos, hogy ez legyen a mélyén, ne a megfelelni vágyás. Még egyszer, mert fontos: ha arról írsz, amit szeretsz, akkor nem járhatsz rosszul. Akkor sem, ha a világon nem olvassa senki. De ha kitartó vagy, szorgalmas, hiteles, akkor előbb-utóbb jönni fognak az emberek, és együtt örülhettek annak, aminek addig csak te örültél egyedül. Annál pedig nincs is jobb érzés. :) (...)

Nekem ezek a mondatok adták meg a végső lökést, s hála ennek a kis önvizsgálatnak még mindig itt vagyok, még mindig írom a blogot. Közben persze próbálkoztam én is dizájnváltással, sablonokat töltöttem le, de egyik sem adta vissza azt, amit én elképzeltem, egyszerűen nem éreztem azt, hogy az enyém. Más bloggereknél is láttam ezt, és én is azt tapasztaltam, hogy egy új külső is sokat segíthet a továbblendülésben. :)

Én egyáltalán nem bántam meg, hogy nem hagytam abba, megjöttek a feliratkozók, a kommentelők, azaz TI, nagyon jó látni, hogy napról napra visszajöttök, részt vesztek a Napzártában, s ami tényleg a legnagyobb löketet adja (és ilyenkor szinte túlcsordul a szívem), hogy megköszönitek, ha valamit hasznosnak találtatok, ha adott valami pluszt :)


Ha pedig Via bejegyzése nem elég és ismét eluralkodik bennem az az érzés, hogy abbahagyom, akkor különböző praktikákhoz nyúlok :) Ezek az apró dolgok segítettek legutóbb is, s olyan jó volt látni, hogy míg nem voltak posztok (a Napzártán kívül), akkor sem csökkent a feliratkozók száma, sőt, többen is lettünk! :)

Bár már nagyon hosszú lesz ez a bejegyzés, én mégis szeretném veletek megosztani, hogy mik azok a dolgok, praktikák, amik segítettek/segítenek nekem kilábalni a gödörből, de nemcsak a blogolással kapcsolatban lehet bevetni őket ;)

1. Tarts pár nap (vagy akár hét) szünetet

Hagyj egy kis időt arra, hogy leülepedjenek a dolgok, foglalkozz mással egy kicsit, ne görcsölj azon, hogy miért nem megy az írás. Majd menni fog ;)

2. Legyél offline

Menj el sétálni, keress programokat, de a telefonodat hagyd otthon, ne legyen meg még a kísértés sem, hogy ránézz az e-mailekre, a közösségi médiára. Ne ilyenkor hajszold a témaötleteket sem a blogra, most csak magaddal törődj ;)

3. Tegyél rendet magad körül is

Ha káosz van a környezetedben, kupi a lakásban, könnyen átragadhat ez a hangulatodra is és ne csodálkozz, ha nem tudsz hatékonyan dolgozni/blogolni. Egy rendes (és tiszta) környezet sokkal jobban inspirál.

4. Sűrű szellőztetés

A friss levegő csodákra képes, kitisztítja az agyat, segít oxigénhez jutni, ezáltal sokkal frissebb leszel. Tudom, hogy télen nem szívesen nyitogatja az ablakot, de hidd el, megéri :) Egy gyors, 5 perces kereszthuzat pillanatok alatt átszellőzteti a lakást (én ilyenkor bemenekülök a fürdőbe, ott mindig jó idő van :D).

5. Filmnézés

Nekem sokat segített ez is, teljesen kikapcsoltam, nem a blogra figyeltem. Nálam ilyenkor a romantikus vígjátékok a nyerők, legutóbb ezeket néztem: Hétmérföldes szerelem, Csak szexre kellesz, Lakótársat keresünk I-II-III., de lenyomtam a Harry Potter összeset is :D A lényeg, hogy másra figyelj, kapcsolj ki teljesen. Ha téged a horror filmek lazítanak el, akkor azokat nézz, ha a szitkomok, akkor azokat :)

6. Olvasás

Ha eddig nem volt időd elolvasni egy könyvet sem, itt a remek alkalom. De most se az járjon a fejedben, hogy majd ajánlót írsz róla a blogon! :P :)

7. Finom, meleg tea/forrócsoki/tejeskávé

Bármelyiket is választod, egy bögrével mindig legyen melletted, egyrészt jót tesz a léleknek, másrészt pedig segít a megfelelő napi folyadékbevitelben :) Ha kávézol, mindig legyen más folyadék - lehetőleg víz - is mellette, mert a kávé dehidratál!

8. Csoki

Néha megengedhet magának az ember egy kis bűnözést, biztos neked is van kedvenc csokid :) A hormonoknak és a lelkednek is jót tesz egy kis csokis kényeztetés.

9. Forró, illatos fürdő

Vedd elő a kedvenc habfürdődet, fürdőbombádat - nem számít, ha hétköznap van, vagy nappal -, készíts be pár gyertyát (óvatosan vele, nehogy baj legyen belőle), zenét és merülj el a habokban, relaxálj :)

http://lifeandmarshmallow.tumblr.com/post/107779601876/the-transformation-of-cinderellas-torn-dress-to

10. Szépítkezés

Tegyél fel arcpakolást, szőrteleníts, bőrradírozz vagy csinálj bármi mást, amitől szebbnek érzed/látod magad, a hangulaton ez is sokat dobhat :)

11. Hajpakolás

Ha már a testünket kényeztetjük, a hajunknak sem árt egy kis ápolás, ilyenkor én mindig a kedvenc hajpakolásomhoz nyúlok, imádom az illatát :) Miután kimosom, jöhet egy kis hajolaj is, csakhogy még tutibb legyen az eredmény :)

12. Tiszta ágynemű

Nincs is jobb egy frissen mosott, tiszta ágyneműbe belezuhanni este, a kedvünk is sokkal jobb lesz tőle :)

+1 Házikedvencezés :)

Akinek van valamilyen házikedvence, az biztos tudja, hogy mennyit segít, ha hozzábújunk (ha hagyja természetesen), ha simogatjuk, foglalkozunk vele :)

Bocsi a hosszú agymenésért, de ezt most ki kellett írnom magamból :) 

Most ti jöttök, nektek mi a véleményetek? Ti voltatok már olyan helyzetben, hogy legszívesebben kiszálltatok volna? Van valamilyen praktikátok arra, amivel túljuttok a mélypontokon? 

19 megjegyzés:

  1. Számomra nagyon aktuális a téma, most van az a pont, amikor nagyjából semmi nem jó, semmilyen témát nem érzek megfelelőnek és ha mégis nekiállok írni akkor sehogy sem tetszik. Nyilván ez csak egy ilyen időszak, de elég idegesítő. A tippek jók, én is alkalmazni fogok néhányat.
    Via cikke nekem is szentírás, el van mentve a könyvjelzőim közé ezzel együtt: https://thesenseco.wordpress.com/2012/09/20/seventyone/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek, nekem is ott vannak még a megkezdett sorozatok (álomotthon, kedvenc betűtípusok), de hiába kezdem el megírni, egyszerűen nem lesz jó sehogy sem :) Valamikor csak kikerülnek majd :D örülök, hogy tetszenek a trükkök, nekem sokat segítenek :)

      Törlés
  2. Hát, valami ilyesmit élek meg most én is. Megvannak a fix posztjaim, de néha azt sincs kedvem megírni. Június óta egyedül vittem a blogot (meg is látszott, mert jöttetek ti <3), de bevallom elfáradtam. Plusz még jön rá egy kis téli depresszió, megfázással. Nehéz innen kilendülni és megtalálni az inspirációt, de néha eljön az a pillanat, amikor már tojok rá.
    Úgy tűnik kollektívan értük el a mélypontot, de innen csak felfelé vezet az út! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor nem jelenik meg egy-egy Pinterest Péntek vagy Little Reasons To Smile, nemcsak amiatt van, mer elfelejtettem, hanem mert egyszerűen nem volt hangulatom hozzá, szart meg nem akarok kiadni a kezeim közül. Szóval teljes mértékben megértelek téged is :) Innen már tényleg csak jobb lesz, hajrá! :)

      Törlés
  3. Ugyan én nem blogolok, de van egy blogger csaj, aki folyamatosan nyivákol, ha valamelyik posztjához nem érkeznek kommentek vagy kevés komment érkezik. Ki tudnám ütni, esküszöm. Ami a legnevetségesebb az egészben az az, hogy ezen felül mindig ő kritizál másokat és szól le mindenkit. Annyira irritáló, hogy 1-2 látogatás után kiikszeltem a blogot a francba, vettem egy mély levegőt és azt kívántam, hogy ilyen életképtelen emberrel soha ne hozzon össze a sors...
    Ezen kívül van még 1-2 blog, ami nagyon gyenge lett az utóbbi időben, szóval hanyagolom úgyszintén.
    Ezt most muszáj volt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó, hogy leírtad a véleményedet, nekünk, bloggereknek nagyon fontos, hogy néha tudjuk, hogy miként vélekedtek :) Már én is találkoztam ilyen bloggerrel (nemhiába tértem ki rá a posztban), s az ilyennél tényleg az a legjobb, ha megnyomjuk az X-et a sarokban.

      Törlés
  4. Héééééj csajok, nehogy abba merjétek hagyni!!! :D Bevallom őszintén, nálam is vannak hullámok, amik persze kihatnak a blogra (hiszen miből is merítek, ugyebár?!). De ilyenkor ki is veszek egy kis szabadságot, hagyom tisztulni az életemet, aztán jön minden velem. Én mondjuk tényleg az a kategória vagyok, aki akkor is írná, ha senki nem olvasná. Ahogy Via írta, az enyémet sem olvasta az elején, bár akkor eléggé napló szinten írogattam. Szilvi tippjeivel pedig egyetértek, én még hozzáadnék 1 pontot: olyan emberekkel találkozni, akik feltöltenek! Lehetnek BFF-ek, vagy 1-1 olyan személy, akivel ha nem is folyamatos a kapcsolattartás, de évente 1-2* belefutunk egymásba, és néhány perc beszélgetés úgy megdob, hogy rögtön visszatérek magamhoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jót javasoltál, tényleg sokat lendít az emberen, ha olyannal találkozik, aki inspirálja vagy annyira pörög, hogy az embernek is kedve támad az alkotáshoz :D

      Törlés
  5. Én azt hiszem éppen kifele lábalok, bár a félelmeim azért nem igazán hagynak békén, de majd kialakul. Nagyon jó cikk volt, Viáéval karöltve voltatok az ebéd partnerem, és elgondolkodtam sok mindenen. Jók a tippek, alkalmazandók. :)
    Dóri! Panna! Feljebb a fejjel!! :D Én olvaslak Titeket, ha nem írtok akkor is... (háh, ez visszafele az írok, ha nem olvasnak is) :)
    Mellesleg én azon is ki szoktam néha akadni, mikor egy blogger MINDEN bejegyzését azzal kezdi, hogy "Jaj, már megint milyen rég nem írtam, na haragudjatok..." Persze van, hogy magyarázatra szorul a dolog, de amikor mindig így kezdi akkor felőlem akár csöndben is maradhat. Írjon ha jó és ne ha ne... ez egy olyan pontja a blogolásnak amit nagyon nehéz megtanulni és jól kezelni. Akár "profi" akár "kezdő".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy időben én is sokat magyarázkodtam, de egyszer egy kérdőív alkalmával rám szóltak és abba hagytam :D igaza volt az illetőnek, az olvasónak semmi köze a mi nyűgjeinkhez, nem szabad a nyakukba zúdítani, azokat nekünk kell megélnünk :) Ha pedig van valami hasznos tanulság, amit levontunk, azt nyugodtan megoszthatjuk velük :)

      Törlés
    2. Köszönöm Réka! ^^ Ma már megindultam kifelé a gödörből hála Szilvi ezen írásának. :D

      Törlés
  6. Én sem vagyok aktív mostanság, mivel nincs miről írnom, nem ér semmi olyan impulzus, amit le kéne jegyeznem. Viszont a világért se gondoltam arra, hogy törlöm a blogot. Ez egy átmeneti állapot, ami lehet hetekig tarthat, de ahogyan a fentebb leírt szavak is igazolják: nem a számok diktálnak, hanem a tartalom, a minőség, az olvasói szeretet. :) Én nem keseredtem el, és ezt tanácsolom mindenkinek. Nem szabad feladni!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen igen, kellenek az impulzusok :D Már nekem sem a számok számítanak, sokkal többet jelent egy hozzászólás, hiszen ott tényleg ott van az olvasó, aki leírja a véleményét :) Manapság amúgy is annyi a kamureg, hogy nehéz kiszűrni a valós személyeket :D

      Törlés
  7. Újra próbálkozom írni, mert valami nem stimmel, a megjelenítés terén.
    Ez nagyon aktuális téma, mert biztos, hogy sokan szembesültünk már azzal az érzéssel, hogy abbahagyjuk vagy akár töröljük a blogunkat, bár az utóbbit azért sajnálnám, mert sok munkám van benne. Én is abbahagytam már nem 2-3 napra vagy egy hétre, hanem kétszer két hónapra, mert annyira elegem volt mindenből.Az valóban bosszantó ha valaki nyavalyog, hogy nem olvassák, nincs látogatója, de részben érthető, mert mi másért írnánk ha nem azért, hogy olvassák és reagáljanak ha tetszik vagy megfogalmazzanak kritikát - persze kulturált módon - vagy kérdezzenek a blogban írtakkal kapcsolatban. De már én is megtanultam a több mint 4 éves írogatásom alatt, - hiszen a kétféle számlálóm mutatja, hogy a világ 87 országából látogatják a blogom és a legtöbben itthoniak - hogy olvasnak, látogatnak ha csak az a 3-4 szokásos hozzászólás van, akiket én is látogatok, ezért viszonozzák. akkor is érdemes. Az írás kreatív tevékenység, én pedig sokoldalúan kreatívnak tartom magam, ezért mindig megrázom magam és folytatom. Via cikke mindenkinek legyen útmutatás, akit elkap az abbahagyás érzése.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is sajnálnám, ha törölni kellene, így ez is egy mozgató rugó, hogy folytassam :) Mindenki másért ír, van, aki a saját szórakoztatására, megkönnyebbülésére, van aki minél több olvasót szeretne. Sokszor én magam sem tudom eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Én szeretem azt, hogy kicsi a blogom, hogy nem kap nagy nyilvánosságot, hiszen magam sem mernék kiállni a nagy közönség elé (de ez az én problémám :D), nekem tökéletesen megfelel így is, éppen ezért nem hajszolom a nagy számokat, nem vadászok lájkokra :) Ha van egy stabil olvasói köröm, akik visszajárnak, kommentelnek, nekem az bőven elég :)

      Törlés
  8. Nekem pont most ért véget ez a szakasz...
    Már amikor jön azzal kezdem hogy na akkor töröljük a blogot és hagyjuk a túróba...
    Most a legjobban egy kis odafigyelés segített... odafigyeltem magamra, a barátaimra, a tanulásra és mindarra amibe már belekezdtem de aztán félbeszakadt... de igazán még ez sem adta meg a löketet, kellett hozzá az hogy egy pár napra én magam elszakadjam a saját környezetemtől... egy két nap volt csak külföldön de közben annyi időm volt gondolkozni és feltöltődni hogy mindent helyretett bennem....
    Aztán csak úgy mint egy olvasó tértem vissza, nézegettem mi nem tetszik, mi az amit én magam változtatnék meg, melyik írást kifogásolnám és miért....
    Végül a blogra szakítottam időt... nem pár perc volt de nem is csak egy óra... lassan átalakítottam olyanra ami a mostani szájízemre passzolt, egy kis sablon váltás, szín cserék, a bejegyzések kategóriáinak átalakítgatása... és kész lettem
    Egyre többen olvasnak de őszintén én is egyre többeket olvasok és egyre több olyan bloggert találok aki jól ír és akinek szeretek mindig visszatérni a blogjára.
    Most örülök, hamarosan lehet megint lent leszek de akkor mindig lesz segítség és azt hiszem még jó ideig nem húzom le a rolót.

    VálaszTörlés
  9. Nekem is mélypontom van mostanság. Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Tele vagyok ötletekkel, hogy mikről kéne írnom. De... mire hazaérek a melóból, addigra már nincs kedvem hozzá. Van, hogy a számítógépemet sem kapcsolom be. Pedig még fényképezőgépet is vettem, hogy csináljak előtte-utána képeket, folyamatfotókat.
    Viszont megerőszakolva magam mindig igyekszem a VKP-kat megírni. Most jelenleg csak abból áll a blogom. De majd menni fog más is. Csak kicsit rendbe kell tenni az életem. :)

    VálaszTörlés
  10. Ez most nagyon furcsán fog hangzani, de most hálás lettem a vizsgaidőszakért. Ekkor ugyanis lelkiismeret-furdalás nélkül pihentetem a blogot. Ebben az 5 hétben bőven elég nekem az, hogy egyetemista legyek. És csak egyetemista. Semmi értelmét nem látom ugyanis annak, hogy azon kattogjon az agyam, milyen régen volt bejegyzés, mit is kellene írni, mit fognak gondolni, csak magamat kínzom vele. Ha pedig van egy "szabad" félórám nem ülök le bejegyzést írni, mert az úgyis csak összedobott lesz. Annak meg végképp nincs értelme, hogy félévente, szesszió után bocsánatkérős bejegyzést írjak és nagy fogadalmakat és ígéreteket tegyek (volt már rá példa, nem jött be). Persze most egy kicsit könnyebb, mert a VKP-t azért megírtam, így volt bejegyzés, de ha ez se lett volna, se keresem a Blog törlése gombot. Úgyhogy most hálás lettem ezekért a kényszerű szünetekért, mert legalább nincs bloggerdepim, teljesen kikapcsoltam a blogger-agyam. Néha persze nekem is eszembe jut, hogy lehetne több feliratkozó, több komment, de eszem ágába sincs panaszkodni, mert akkor dobhatnám ki az egész Csendes Csodák blogot. (most komolyan ilyen névvel, hogy panaszkodnék?) Én igazából minden visszajelzést apró csodaként élek meg, ami tovább rugdos a legnagyobb álmom felé. Ha van nagyon örülök, ha nincs, attól én még tovább csinálom :D

    VálaszTörlés
  11. Én pont most lettem túl egy mélyponton. Azoknak, akik benne vannak talán hasznos lehet amit írtam róla: http://honeyaprocsodai.blogspot.hu/2015/03/a-melypontrol-felfele-avagy-egy-fonix.html
    Sok sikert mindenkinek a további íráshoz!

    VálaszTörlés