Napzárta #83

Orbán Szilvi | április 25, 2015
Timi hiányolta, na meg most épp olyan hangulatom van, hogy jöhet egy kérdés a nap végére :)

 

Milyen könnyen illeszkedsz be egy közösségbe?

Ha van pár ember, akivel úgymond sorstársak vagyunk, akkor elég könnyen, de kezdeményezni sosem szoktam :) Ha valaki közeledik hozzám, akkor nyitott vagyok, de én sosem megyek oda valakihez, hogy beszélgessünk. Ha új környezetben vagyok, eleinte csak megfigyelek, memorizálom az arcokat, a neveket, aztán köszönünk egymásnak és ha bevesznek a csapatba, akkor nagyon boldog vagyok, ha pedig nem, attól sem kötöm fel magam. Most például nagyon jól összeismerkedtünk az állásinterjún a társakkal, így könnyebb lesz az első nap :) 

3 megjegyzés:

  1. Ez attól függ, hogy milyen közösségbe kerülök, vagy inkább azt mondom, hogy nem megyek el olyan közösségbe ami nem felel meg az én érdeklődési körömnek. Ebben az esetben nagyon érdeklődő, nyitott, beszélgetős vagyok, mert minden érdekel, hogy minél többet megtudjak arról ami miatt ott vagyok. Ha mégis bekerülök új, engem kevésbé érdeklő környezetbe, akkor is megtörténhet, hogy találkozok érdekes emberekkel, és olyan témával is ami érdekel, ha pedig nem, akkor ott hagyom és elmegyek. Aztán legközelebb már el sem megyek. Nálunk ez eléggé megbeszélős téma, mert sokszor mondom a férjemnek, hogy ez vagy az engem nem érdekel, és miért nem érdekel stb. Szerencsére megértő.

    VálaszTörlés
  2. Aaawww, igen, NAGYON örülök, hogy van megint napzárta! ^^ Remélem, azért rendszeres rovat marad, erődhöz mérten.
    Ami a témát illeti.
    A DISC személyiségteszt szerint én döntően zöld ("S" - "Steady", reflektív /nem pedig aktív/ és emberközpontú /nem pedig feladat központú/) személyiség vagyok. Hogy az előadót idézzem, akitől tanultam erről és meghallottam a roppantul rám jellemző leírást, "a zöld típus csak ül a sarokban, mint egy kupac sz*r, egészen addig, míg valaki feladatot nem ad neki - de amint látja, mit tehet a csoportért, belelendül, elemébe kerül".
    Emellett introvertált típus vagyok, nem szeretek új társaságba járni - sőt ami azt illeti, régi társaságba sem szeretek járni... Nagyon nehezen veszem rá magam, hogy kimozduljak, és nehezen oldódok fel egy külső közegben, de ha túlesek a kezdeti nehézségeken, általában nagyon jól érzem magam.
    Valóban igaz, hogy ha látom a hasznom, a feladatom, akkor hamar megtalálom a helyem.
    Azt hiszem, én az "alamuszi macska nagyot ugrik" tipikus esete vagyok, mert amíg nem laktam be magam egy társaságba, addig roppant csendes, szerény, naiv, tesze-tosza, esetlen vagyok, de ha már otthon érzem magam, akkor előtör belőlem a cinikus, csípős, esetenként pikáns humorom, amitől aztán mindenki nagyot néz, hogy woah, na ezt nem gondoltam volna!...
    Azt szoktam mondani, hogy olyan vagyok, mint a hobbitok: egy óra alatt ki lehet ismerni, de még évek után is tudok meglepetést okozni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy vagyok, mint te, nem szeretek új társaságba járni, sőt nem vagyok társasági ember sem :D Inkább megfigyelek, "felmérem a terepet", idő kell, míg feloldódok. Ha viszont már feloldódtam, egész jól tudom érezni magam :)

      Törlés