Végre ide is feljutottunk :D | Látogatás a Püspökvárban

Orbán Szilvi | június 01, 2015
Mióta dolgozom, ma érzem úgy, hogy végre kipihentem magam és az elmúlt hetek fáradalmait, az új élményeket, ingereket is sikerült feldolgozni. :) Pedig csak egy napom volt pihenni, mert olyannyira belelendültem a munkába, hogy már második hete túlóráztam szombaton :D Most azonban egy ideig ennek vége, a múlt hétből tanulva nem vállalom el egy ideig azt, hogy délutános műszak után, amikor fél 11-kor hazaesek, szombat reggel, hajnali négykor keljek, mert délelőttre megyek dolgozni. Öreg vagyok én már ehhez :D 

Mivel a napjaim mostanában abból álltak, hogy hazajöttem, ettem és aludtam, kihasználva a jó időt, egy kicsit szétnéztünk a belvárosban. Most voltak a Győri édes napok, úgy gondoltuk, hogy megnézzük, de amikor megláttam, hogy mennyien vannak, s egy ülőhely sem volt, inkább továbbmentünk a kedvenc belvárosi fagyizónk felé. Aki a Dunakapu tér felé jár, MU-SZÁJ elnyalnia egy fagyit a sarki fagyizóban (Adria Gelato, azt hiszem a neve), mennyei fagyijaik vannak. Több is felkeltette az érdeklődésemet, de mivel 220 Ft egy adag (ami viszont hatalmas), nem akartam magunkat csődbe vinni, így most csak a Toffee karamell, az Oreo és a klasszikus csoki mellett tettem le a voksomat. Bár kíváncsi lettem volna, hogy milyen a házi krémes ízű fagyi is :) Ő egyet sem volt hajlandó megkóstolni, nem érti, hogy mi értelme van süti ízű fagyikat készíteni, de a klasszikusok sem nyerték el tetszését. Mondtam is neki, hogy az elvei miatt marad ki nagyon sok jó dologból :P :D 

Miután sikerült úgy betolnom azt a 3 hatalmas gombócot, hogy nem landolt egy csepp sem a pólómon, arra gondoltam, hogy 6 év után végre ideje lenne megnézni Győrt a magasból is. Hihetetlen, hogy itt vagyunk már ennyi ideje és még sosem jutottunk fel a Püspökvár kilátójába. Viszont amikor megtudtuk, hogy a felnőtt belépő 1000 Ft/fő, hát mit szépítsem, majdnem seggre estem. A belépő magába foglalja az Apor Vilmos emlékkiállítást és a kilátót is, így egy kicsit művelődtünk is :) 











A kiállítás nagyon érdekes volt, írásos, tárgyi, képes, sőt még mozgóképes emlékekkel mutatták be az 1997 novemberében boldoggá avatott, vértanúhalált halt győri püspök életútját, munkásságát. 
Miután bebarangoltuk az egész kiállítást, nekiveselkedtünk a csigalépcsőnek. Amíg a kőlépcsőn haladtunk, nem is volt semmi gond, gyorsan haladtam, na de amikor már a fából készült, meredek részhez értünk, ott már kezdett remegni mindenem. 


Nem a fáradtság hanem inkább a tériszony miatt. Remegő kezekkel és lábakkal kapaszkodtam fel a fokokon, a szívem pedig majd kiugrott. :D Közbe-közbe volt egy kis pihenő, meg lehetett állni a szinteken, ahol le lehetett ülni, ott is voltak kiállítva dolgok, de annyira igyekeztünk felfelé, hogy ezek nekünk kimaradtak  :D Odafent a látvány, ami fogadott, azt hiszem kárpótolt minden egyes remegő mozdulatért, megérte felküzdeni magunkat odáig :) 





Attól eltekintve, hogy valahányszor lenéztem, éreztem, hogy húz a mélység, élveztem minden pillanatát a fent töltött időnek :) Hihetetlenül szép volt a látvány, s mivel szép, tiszta időnk volt, még a Pannonhalmi Apátságot is lehetett látni a messzeségben. Kaptunk egy brosúrát, amin bejelöltek minden olyan látványosságot, amit a toronyból látni - vagy legalább sejteni - lehet, majdnem mindet megtaláltuk, jó kis játék volt, szinte turistának éreztük magunkat :D 







Lefelé már szinte szaladtunk (na jó, a falépcsőn nem), sokkal gyorsabban leértünk, mint gondoltam volna, számomra nagyon szép és izgalmas élmény volt :) 

A képek pocsékak, tudom, nem ártott volna megtisztítani a lencsét a mobilomon, de ezeken legalább nem lóg be az ujjam :P

Milyen győri jellegzetességeket, nevezetességeket, fedeztek fel a képeken?  Jártatok már fenn a kilátóban?

10 megjegyzés:

  1. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy nem akarok máshol élni :) Most soroljam mit ismertem fel? Kábé mindent :D Még kiskoromban voltam fent a kilátóban, lehet ideje lenne újra körülnézni. A kiállítás nekem elég nyomasztó volt, még akkoriban voltam amikor megnyitott és nem volt jó érzés ott a föld alatt mászkálni, csupa olyan dologgal körülvéve, amihez halál tapad és szenvedés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy a színház még mindig k*va ronda, Vasarely ide vagy oda....Ha lenne nálunk téli olimpia, a síugróknak való pályaépítésen nem kellene gondolkodni.

      Törlés
    2. Amikor ideköltöztünk és először láttam a színházat valamilyen képen felülnézetből, én azt hittem, hogy uszoda :D eszembe sem jutott, hogy az színház lenne. De most, hogy felmentünk, Ő és én egyszerre vágtuk rá, hogy az a síugró pálya az a színház lesz :D

      Törlés
    3. A kiállítás számomra érdekes volt, annak ellenére, hogy én sem szeretek a föld alatt bóklászni. Igaz, hogy nyomasztó a téma és a hely, de engem minden kor, időszak érdekel, amiben nem éltem még, s sajnos ezzel néha a borzasztó események is együtt járnak :(

      Törlés
  2. A színház milyen jól néz már ki így fentről :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem gördeszka pálya jutott róla eszembe :D lehet nem a menő volt a legjobb kifejezés, írásban valahogy nem ugyanúgy hat, mintha szóban mondanám :DD

      Törlés
    2. Hát gördeszka pályának is elmenne, ha nem lenne olyan magasan :D Igazad van, írásban valahogy semmi sem ugyanolyan jó, mint szóban, mert szóban azért még hozzátehetünk a gesztusainkkal is valamit, amitől viccesebbnek hat :)

      Törlés
  3. A napokban kétszer is jártam Győrben, gyakran ellátogatunk oda, de a toronyban még nem jártam. Szeretek arra sétálni egyébbként. A színházzal kapcsoatban sajnos nem jó az az utolsó élményem, így egy ideje már nem voltam egy előadáson sem.

    VálaszTörlés
  4. A képeket nézve nagyon elfogott a honvágy... :( Most is szép városban élek, de Győr a szívem csücske, és nagyon szeretnék visszaköltözni egyszer.

    VálaszTörlés