Nyaralás 2016 | Szilvásvárad - Eger

Orbán Szilvi | augusztus 28, 2016

Már jó ideje kész van nagyjából ez a bejegyzés, de mindig közbe jött valami a publikálás előtt: vége lett a szabimnak, elkezdődtek a dolgos hétköznapok, itt voltak hugiék is egy hétig, s hogy még kerekebb legyen a történet, én is beteg lettem. Ezt "kihasználva" megpróbálom egy kicsit utolérni magam a bloggal kapcsolatban, s a "nyaralni küldött" VKP is visszatér :) 

Na kérem szépen, ezt is kipipálhatjuk, túl vagyunk az első, kettesben eltöltött nyaralásunkon :) Mióta együtt vagyunk (8 éve) most tudtunk először úgy elmenni nyaralni, hogy csak mi ketten legyünk, eddig ugyanis vagy nálunk voltunk otthon, vagy külön-külön az otthoniaknál, vagy nálunk volt a család, vagy pedig senki nem ment sehova. Na nem mintha ez így nem lett volna jó, de itt volt már az ideje, hogy kettesben is nyaraljunk egy kicsit :)


Egyikőnk sem egy strandolós típus, így adott volt, hogy valahová a hegyekbe megyünk, persze az ország határain belül maradva. Tavaly a családdal Lillafüreden voltam, oda most valahogy nem szerettem volna menni (nagyon szentimentális tudok lenni, nem akartam bőgni, amikor olyan helyen vagyunk, ahol egy évvel azelőtt a családdal sétáltunk... az meg más kérdés, hogy az idei egri kirándulás alkalmával lett volna lehetőségem erre, hiszen anyáék is ott voltak idén nyaralni :D). 

Az úticél kiválasztásánál figyelembe kellett venni azt is, hogy Benit nem lehet mindenhová magunkkal vinni, sajnos elég sok helyen nem látják szívesen a négylábú kedvenceket. Panzióba nem akartuk adni, mert még az is jobban megéri, hogy leutazunk a szüleimhez, s ott hagyjuk náluk egy hétre. Így mindenképp a keleti, észak-keleti országrészben gondolkodtunk, hiszen így útba ejthettük a családot. Végül Szilvásvárad és Eger mellett döntöttünk, gyönyörű helyen van, és utoljára 8 éve jártunk ott közösen a barátokkal. 




Szorgosan írogattuk, gyűjtögettük össze a látnivalókat, írtunk költségvetést, kalkulálva az útiköltséggel, a szállásdíjjal, kajával, esetleges belépőkkel. Sajnos a szállásnál lecsúsztunk a kedvezőbb árú szobáról - ami mellé egy saját terasz is tartozott -, de így utólag nem bánom, így legalább jobban elfértünk, s volt egy plusz ágy a ruháknak :) Még viccelődtünk is, hogy ha esetleg összevesznénk, lesz egy ágy, ahová a másik elvonulhat :D Az apartman egyébként egész jó volt, a gyengémmel, azaz fenyőfából készült bútorokkal volt berendezve, a fürdőszobában sarokkád, a konyhában megtaláltunk mindent, ami egy alapellátáshoz kellett :) Lehetőség volt welness szolgáltatásokat is rendelni, azaz igénybe vehettük a jacuzzit, az infra szaunát, de volt sószoba is, bár utóbbival nem éltünk.

Félpanziós ellátás mellett döntöttünk (Nem volt kötelező ezt választani, hiszen az apartmanban volt hűtő, gáztűzhely, mikró is, ha esetleg magunk szeretnénk gondoskodni a napi betevőről. De ha az ember elmegy nyaralni, hagy ne kelljen már még ezzel is foglalkoznia, nem?), igaz az étteremhez (Gasthaus Panzió és Étterem, Szilvásvárad) 10 percet kellett sétálni - volt egy kis emelkedő is közben -, de így legalább már a hazaúton elkezdhettük ledolgozni a vacsit :D Itt hoztuk a szokásos b@lf@sz formánkat: mivel most csináltunk ilyet először, nem tudtuk, hogy azt a kártyát, amit a szállásadótól kaptunk (amin rajta van, hogy hol van a szállásunk, hányan vagyunk és meddig) előre kell odaadni a pincéreknek, ugyanis, mint utólag kiderült, a félpanziósoknak más menü dukál. De mi bátran rendeltünk az étlapról, szépen megvacsoráztunk és mikor jeleztük a pincérnek, hogy mi félpanzióval vagyunk, jött a fejvakargatás részéről, hogy hát ezt bizony még az elején kellett volna odaadni... De aztán mégis leboltolták valahogy, így csak az innivalót kellett kifizetni, ami amúgy sem része a félpanziós ellátásnak. Ebből tanulva másnap már a panziós részre mentünk, ott svédasztal várt bennünket, ahol levesből is és főételből is kétféle fogás közül választhattunk. Ha esetleg nem volt olyan, ami az ínyünkre való lett volna, akkor is rendelhettünk az étlapról, természetesen a saját kontónkra. Én kihasználtam, így ettem isteni frankfurti levest, amit csak én szeretek, emiatt főzni nem nagyon éri meg itthon, itt viszont alaposan bekajálhattam belőle :D Na és a csokis szufléjuk... valami mennyei, messze verte a többi desszertet az étlapjukról (igaz ezzel Ő nem ért velem egyet, neki az almás rétes sokkal jobban ízlett) :)









Az időjárás - hogy finoman fejezzem ki magam - nem állt mindig mellettünk, egész hétre esőt, zivatart, felhőszakadást jósoltak, elszórtan az országban. Hogy, hogy nem, pont oda "szóródott", ahol mi voltunk, valahányszor a Szalajka völgyben jártunk leszakadt az ég. Az első nap, amikor fenn voltunk, éppen csak pár képet készítettünk, mire elkezdett szakadni, egy fedett kis várakozóban (gondolom pont az ilyen esetekre) húztuk meg magunkat még pár emberrel, reménykedve, hogy hamarosan eláll. Páran a következő kisvonattal visszamentek a Fatelepre, de azért maradtunk még páran. Másfél, kétóra után aztán elállt az eső, és a napocska is kisütött, így le tudtunk sétálni a Fátyol-vízeséshez és még az ősember barlanghoz is felmásztunk, szerencsére nem csúszott annyira az út (már amennyire azt útnak lehet nevezni). Természetanyánk hiába próbált nekünk keresztbe tenni, csak sikerült elérni azokat a célokat, amiket aznapra kitűztünk :) Bár bosszantott a dolog, mégis nagyon jól éreztük magunkat, sőt, esőben talán még szebb az erdő, s a vízesés :)






Következő szilvásváradi kalandnak a Milleneumi Kilátót szemeltük ki, még pedig úgy, hogy a tanösvényen mászunk fel oda. A szállástól az étteremig vezető úton végig ráláttunk, mintha kacérkodna velünk, így nem volt kérdés, hogy felmegyünk oda :) Csütörtökön reggeli után neki is vágtunk, ragyogó napsütés, meleg, pont jó idő a "hegymászáshoz". Azért tettem idézőjelbe, mert nem igazán kell hegyet mászni, egy alaposan kitaposott, végig jelzett ösvényen kell haladni. 10 állomás van, amiknél megismerkedhetünk a Bükk élővilágával. Le is fotóztam az állatok lábnyomait bemutató képeket, hogy ha esetleg a sárban látunk egy lábnyomot, tudjuk, mikor kell az életünkért futni :D Az erdő csodálatos volt, a napfény átszűrődött a lombkoronán, néha érdekes madárhangok hallatszottak, én nagyon élveztem, még annak ellenére is, hogy néha a tüdőmet kiköptem, mire felcaplattunk egy-egy emelkedőn, s volt olyan rész, ahol Ő a fenekemnél foga tolt előre, ilyenkor a nevetésemtől visszhangzott az erdő, odalenn azt hihették, hogy egy új madárfaj is él az erdőben :D
A 10. állomásnál azt hittem, hogy vége, végre felértünk, de csak egy parkoló volt, ahová a kényelmesék tehették le a négykerekűjüket, ugyanis a kilátóhoz már - ha tetszik, ha nem - gyalog kellett nekik is felmenni. Lehet, hogy csak én vagyok így beállítva, de számomra (és Ő számára is), ha már lúd, legyen kövér alapon sokkal élménydúsabb, ha a tanösvényen megy fel az ember oda, mintsem kocsival felgurul. S most nem a saját vállamat veregetem meg és nem ítélkezek, csak érdekes volt látni, hogy fiatal, életerős emberek (tökéletesen megkomponált öltözetben, tökéletes sminkben) kiszálltak az autóból, felcaplattak a toronyba, lőttek pár szelfit, majd visszamentek a kocsihoz és ennyi, végeztek is, mi pedig full kipirulva, izzadtan kiértünk a dzsindzsásból :) 
Odafenn a látvány lenyűgöző volt, igaz a lépcsőn felfelé néha megremegett a lábam és nem a fáradtságtól, hanem azért, mert erősen küzdöttem a tériszonyommal :) Lefelé már mi is az autóúton mentünk - ami hosszabb, mint a tanösvény -, mert erősen borult (mily meglepő) és nem szerettük volna, ha az ösvényen kap el az eső és esetlegesen gatyafékkel kellett volna lemennünk a hegyről. Az idő kegyes volt hozzánk egy darabig, már elhagytuk az éttermet, ahol enni szoktunk, amikor leszakadt az ég, s bugyiig áztunk, mire a szállásra értünk. Csodával határos módon egyedül a hátizsák tartalma nem lett vizes, áldottuk is az eget rendesen, mert abban volt mindenünk: pénztárca, telefonok, a gyorstöltő, stb. kár lett volna értük, ha eláznak.





Aki ellátogat Szilvásváradra, általában tesz egy kis kiruccanást Egerbe is (vagy fordítva), így tettünk mi is. Komoly kis tervvel, látnivaló listával készültünk, amiből khm, nem sokat sikerült megvalósítani. Ugyanis a lehető legmelegebb napot sikerült kifognunk, tűzött a nap és mi már az elején ellőttük az energiánk 50%-át. Mi busszal mentünk, kettőnknek 1120 Ft volt a jegy, gyönyörű, kanyargós (aki nem bírja a kanyarokat, annak nem ajánlom) út vezetett odáig, ami kb. 45 percig tart.



Elsőként a Bazilikát néztük meg, belépőként adományt "kellett" adni, 200-300 Ft-ot, amit a jól látható helyen kihelyezett perselyekbe lehetett bedobni. Nem vallásos emberként is magával ragadott a hely hangulata, ösztönösen csak suttogva tudtunk beszélni odabenn, gyönyörűek voltak a festmények a falakon és a kupolában is, ahogy néztem felfelé olyan érzésem volt, mintha összenyomna ez a tekintélyes méret.




Ezután a Minaret volt a következő célpont, ami tériszonyosoknak maga a rémálom. Nekem van, de valahogy mégis azt a késztetést éreztem, hogy menjek fel, hiszen 8 éve is felmentem, olyan sokat nem változhatott, max. kicsit fényesbbek a lépcsők a sok taperolástól, ugyanis másképp nem nagyon lehet felmenni, csak felfelé mászva, a lépcsőkbe kapaszkodva... Most ez jó furán hangzik, de aki járt ott, el tudja képzelni :) Elkövettem azt a hibát, hogy hátizsákkal mentem fel, így a zsák örökösen hozzádörzsölődött a falhoz, attól tartottam, hogy kiszakad, mire megjárjuk a tornyot (de szerencsére csak a patentok horzsolódtak meg egy kicsit). Felérve gyakorlatilag már a világomat nem tudtam, csak kapkodtam a levegőt, a remegő lábaimat és kezemet már meg sem említem :D Kilépve a teraszra - ami kb. olyan széles, mint egy átlag testalkatú ember -, én konkrétan csak sasszézva, féloldalasan tudtam odafenn közlekedni, még mondtam is, hogy 8 éve ez nem szélesebb volt? Mire Ő a maga csendes nyugalmával megjegyezte, hogy ugyanekkora volt akkor is, csak azóta VALAKI egy kicsit (olyan kedves, hogy ezt a szót használta) szélesebb lett :D :D A fényképezést Ő-re bíztam, ugyanis engem annyira húzott a mélység - szabályosan fájt a karom -, hogy nem mertem elengedni a korlátot, két kézzel szorítottam, amennyire csak tudtam. A lefelé menettel már gondban voltam, egyenesen, állva nem mertem lemenni, így inkább tolatva, felvéve ugyanazt a pózt, amivel felfelé másztam, haladtam lefelé, szakadt rólam a víz a klausztrofóbiám miatt (az ilyen minek megy ilyen helyre?!?), remegett a lábam, meleg is volt, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, mire megláttam a fényt a torony aljában. Még jó, hogy nem volt tükör a közelben, szerintem jobb, hogy nem láttam magam akkor :D



Ebédelni a Palacsintavárba mentünk, ha egy jó és hatalmas adag palacsintát akartok enni, akkor mindenképp nézzetek be oda. Délben nyitnak, így érdemes akkortájt odamenni, így biztos lesz szabad asztal, délután, estefelé már betelik a hely és érdemes olyankor asztalt foglalni. A palacsinták hatalmasak, megpakolva minden jóval, vannak túrósak, pudingosak, de aki nem híve az édességnek, az sós palacsinták közül is válogathat ;) Én túrós palacsintát rendeltem csokikrémmel és hát mit szépítsem, nem tudtam megenni az egészet, akkora adag volt. Ha az ember olyan madárétkű, mint én (bárcsak ez a súlyomon is látszana...ehhem, ha talán nem ennék annyi édességet...), akkor aznap hagyja ki a reggelit :) Ha mégsem fogyna el, szívesen elcsomagolják, de a 30 fokos hőségben nem mertem a túróval kockáztatni, pláne, hogy utána a vár volt a következő célpont.


Azt hittük, hogy gyorsabban végigmegyünk a váron, de még úgy is 2-3 órát bóklásztunk, hogy nem mentünk be mindenhova. A belépő 1600 Ft volt és ezzel majdnem minden kiegészítő kiállításra (nagyon sokféle van, érdemes utána nézni ezeknek) be lehetett menni, de voltak, ahová kiegészítő jegyet kellett venni. Ilyen volt az Egyiptom kiállítás is, amit mindenképp meg akartam nézni. Engem mindig is nagyon érdekelt az egyiptomi kultúra, ha ilyen dokumentum film megy a Natgeon, akkor biztos, hogy megnézem :) Érdekes volt nagyon, láthattunk egy igazi múmiát is. Csak azt sajnáltam, hogy ott nem lehetett fényképezni, se fényképezőgéppel, sem pedig mobiltelefonnal :( Épp ezért alaposan megnéztem mindent, hogy jól az emlékezetembe véssem.
A vége felé már iszonyatosan elfáradtam és hát a tornacipő sem volt a legjobb választás, isssssszonyatosan fájt a lábam, úgyhogy az egri kalandsorozat arra a napra véget is ért, mire a buszhoz eljutottunk, már a sírás környékezett, pedig nagy a tűrőképességem...Pedig mennyi múzeumot felírtunk, amiket szerettünk volna megnézni...Beatles múzeum, a Líceum, Varázstorony, Város a város alatt, stb....




Pénteken ismét buszra szálltunk, ismét Eger volt a cél, azon belül pedig a Szépasszonyvölgy. Dottikával mentünk, 800 Ft volt a jegy fejenként, amivel bármikor vissza is jöhettünk, azaz visszafelé már nem kellett jegyet vennünk. Még sosem jártam ott, s bevallom őszintén, én azt hittem, hogy sokkal nagyobb a hely, de ha az ember nem ül be minden pincészethez, akkor hamar végig lehet járni. Sajnos mi túl korán kimentünk (ki gondolná, hogy a 11 óra korán van), így sok pincészet még nyitva sem volt, ezért először jónak láttuk, ha megebédelünk valamelyik étteremben. De aztán meg olyannyira jól laktunk, hogy tele hassal már nem tudtuk a pincéket végigjárni, így bementünk oda, ahol bort mérnek ki (sajnos a pincészet nevét nem tudom), vettünk édes vöröset és muskotályosat, mindkettő isteni finom :) Nyáron esténként szabadtéri mozi is van, így ha valaki autóval érkezik, ugorjon be egy vetítésre ;)

Ha valaki Szilvásváradról szeretne Egerbe eljutni tömegközlekedéssel, akkor mindenképp a buszt ajánlom, ugyanis vonat nem sűrűn közlekedik arra, bár ha a sebességet és a vonatot elnézem, megértem :D

Végezetül pedig néhány tipp, ha valaki esetleg arrafelé megy nyaralni :)

- esőkabát/esernyő és vízálló cípő nélkül ne indulj el
- legyen nálad egy tonna 100 Ft-os (szerettünk volna emlékérméket csináltatni, de mindenhol csak 200 Ft-osokat kaptunk vissza, sehol, de sehol nem tudták nekünk felváltani, ezek a ketyerék pedig 2 db százassal és egy 5 Ft-ossal működnek...)
- mindig kendd be magad naptejjel, még akkor is, ha az erdőbe mész
- rovarriasztó spray használata kötelező
- lehetőleg ne papucsban, magassarkúban, vékonytalpú szandálban menj túrázni (nem vicc, ha tudnátok, hány ilyennel találkoztunk)
-mindig nézd meg a kisvasút menetrendjét, nehogy lekésd az utolsót (ha szeretsz gyalogolni, akkor tekintsd tárgytalannak ;))
- a záporok hamar odébbállnak érdemes kivárni a végét ;)

Ti voltatok már nyaralni? Ha még nem, hova mentek? Hegyvidék, vagy inkább a vízpart?

7 megjegyzés:

  1. Mi váltottunk titeket - ezt tudod. A FB-s képeid hatására gyorsan beszereztem mindegyikünknek egy-egy esőkabátot és bepakoltam a gumicsizmákat is. Nos, az eső elkerült minket egész héten :-D
    A Szalajka völgyben az ősemberbarlangot kihagytuk, mert a kicsi nem akart felmászni oda. Odafelé kisvonattal mentünk, vissza gyalog, ami miatt büszke voltam a lányokra, hisz a hotelig ez kb 4 km volt.
    A kilátónál mi ott parkoltunk, ahol a te lustáid, - igen, autóval mentünk fel szintén a gyerekek miatt. A négy évest elég volt azon a 600 méteren feltuszkolni, elhiheted. A kilátás meseszép volt. Nagyon szép élményeink vannak Szilvásváradról és Egerből is. Sok mindent láttunk, biztosan visszatérünk még ide.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nektek szerencsétek volt, de jobb felkészülni, mint megfázni :)
      Gyerekkel természetesen más, nem is a gyerekesekre céloztam, amikor írtam a kilátóról, nyilván, ha nekünk is lenne egy gyerkőcünk nem szenvedtettük volna vele végig a tanösvényt :) Büszke is lehetsz a lányokra, hogy bírták a sétát, nekem néha meg kellett állnom pihenni, hogy bírjam a tempót :D Gyalog amúgy is sokkal jobb szerintem, mert a kisvonatból a fákon kívül nem sokat lát az ember, pedig mennyi látnivaló van, hajjaj :)

      Törlés
  2. Én itt élek, nekem ez a hely jelenti az otthont, a biztonságot, az állandóságot, és el sem hinnéd, mennyire meghatódtam, olvasva ezt az élménydús úti beszámolót, a vége felé már gombóc volt a torkomban vénségemre. :)
    Szeretem Egert, a környéket, és nagyon büszke vagyok arra, amikor az idelátogatók pozitívan nyilatkoznak, pedig hát nem én építettem, alkottam, mégis a részeim ezek a dolgok.

    A Palacsintavárat mi is nagyon szeretjük, a munkahelyünkre gyakran rendelünk onnan néha sós-husis töltelékest, de az én személyes kedvencem a meggyes palacsinta vaníliamártással.

    Bár a várost úgy ismerem, mint a tenyeremet, be kell valljam, a Minaret lépcsőit nekem nem volt merszem még megmászni, de a bejegyzésed hatására megfogadtam, hogy megteszem, mert ha Szilvi klausztrofóbiásan is megtette, akkor nekem sem lehet mentség az, hogy magasan van! :D :D

    Köszönöm, hogy megosztottad az élményeidet, nagyon jó érzés volt olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a beszámoló, sajnos alaposan elhúzódott a kitétele, viszont annál jobb volt ma egy utolsó ellenőrzésként ismét elolvasni, egy kicsit újra éltem az ott töltött napokat, átélt emlékeket :)
      Nekem a palacsinta az mindig is édes volt, a hortobágyi húsosat sem szeretem, de hugomék megkóstolták, s ízlett nekik, pedig aztán ők is édesszájuak :D
      Eger egy kicsit hasonlít Győrre, legalábbis, ami a belváros kis utcácskáit illeti, igaz Győrben nincsenek akkora emelkedők, mint amilyenek előfordulnak nálatok :) Ha egy picivel hűvösebb lett volna, több helyre is elmentünk volna szerintem, de a legmelegebb napot fogtuk ki, s nem nagyon bírom a kánikulát...
      A Minaretet pedig próbáld meg megmászni, hatalmas sikerélmény, amikor kipirult arccal leérsz és kilépsz a kapun ;) Majd írd meg, ha megcsináltad :)

      Törlés
  3. Jó emlékeim vannak mindkét helyszínről, jó volt olvasni a bejegyzésedet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, a sok eső ellenére nekem is csupa pozitív emlékeim vannak :)

      Törlés
  4. Mi is idén nyáron voltunk Szilvásváradon, nászúton. Beleszerettünk a helybe, gyönyörűséges, csendes, kb azt tervezgettük, hogy ide kéne költöznünk :) csak mi Eger helyett Lillafüredet választottunk második uticélnak, oda is vissza kell majd mennünk egyszer, szuper hely ez a Bükk

    VálaszTörlés