Január elején volt egy kattanásom, hogy szeretném kilakkozni a körmeimet. Már az idejét sem tudom, hogy mikor volt rajta lakk, de itthon azért volt kettő, egy rózsaszín és egy barnás/bordós. Azt sem tudom, hogy milyen megfontolásból vettem meg őket, még talán a sötétebb jól is mutatott a körmeimen, de mégsem használtam. Rossz szokásom volt, hogy egészen mostanáig körömvágó olló helyett rágtam a körmeimet. No nem úgy kell elképzelni, hogy tövig és gusztustalanra, hanem minimum annyira, mintha ollóval estem volna nekik.
Mióta ""bekattantam", elhatároztam, hogy ennek véget vetek, s ehhez a lakkozás lesz a tökéletes eszköz számomra. Mivel még nagyon nagyon kezdő vagyok, van, hogy 1-1,5 órát is elbíbelődök a lakkozással (és ebben csak a sima lakkozás van, semmi csicsázás, semmi extra), s ha már végre sikerül a majdnem tökéletes végeredményt megalkotnom, eszem ágában sincs ezt elrontanom azzal, hogy lerágom őket.
Ahhoz viszont, hogy ténylegesen szép és ápolt körmeim legyenek, be kellett szereznem a szükséges eszközöket, hiszen két körömcsipeszen és egy szinte semmire sem jó reszelőn semmi nem volt itthon. Hogy mire is van szükség egy teljesen átlagos, itthon is lekészíthető manikűrhöz, a neten néztem utána, több lakkos blogot is átolvastam, lelkesen bújtam a Krémmániát is, hogy tényleg csak olyanokat vegyek, amik beváltják azt, amit ígérnek. Így is belefutottam egy olyanba (lásd később), ami eddig pénzkidobásnak látszik, de adok még neki esélyt, hogy tudjon bizonyítani.