Annyi, de annyi próbálkozásom volt már arra, hogy kialakítsak egy rendszert itthon a főzés terén, hogy azt el nem tudom mondani. Én nem is tudom, hogy anya hogyan tudta ezt ilyen jól menedzselni, de mindig olyan étel került az asztalra, amit mindenki szeretett, minden vasárnap háromfogásos ebéd volt, mindig változatosan étkeztünk. Mindezt annak ellenére, hogy sosem kapott egy biztos támpontot tőlünk arra a kérdésre (és ami biztos, hogy rengeteg háztartásban egy csomószor elhangzik): Mi legyen az ebéd? VAGY Mit főzzek? VAGY Mit ennétek?
< Egyszer láttam egy képet a Facebookon, sok ismerős megosztotta már, hogy egy serpenyőben 3 papírcetli: PASSZ ; NEKEM MINDEGY; VALAMI FINOM, a kép alatt pedig ez állt: háromfogásos ebéd. >
Azonban, ha jobban belegondolok, anya és köztem az a különbség, hogy a főzést én egy nyűgnek élem meg, egyáltalán nem szeretek a konyhában tevékenykedni, az étellel és sütikkel való órákig tartó pepecselés pedig végképp nem nekem való (pontosan ezért van ilyen kevés gasztro típusú bejegyzés is). Bár számtalanszor hallottam már anyát is morgolódni, de mégis szívét-lelkét beleadta/beleadja a főzésbe és ezért mindig is felnézek rá ♥♥
